A Yogamagazine.com-ban közzétett kutatást az Anamaya nevű okostelefon-applikáció hajtotta végre, ami egyébként egy meditációs alkalmazás, de közben a felhasználói életmódbeli döntéseit is nyomon követi. A legtöbb brit tehát január 22-én már fel is adja újévi fogadalmait. Sőt, 29 éves kor felett a legtöbben már nem is tesznek újévi fogadalmakat. És ami még érdekes volt, hogy a fogadalmakat tevők 47%-a úgy érezte, hogy túl sok időt tölt a közösségi médiával és az okostelefonjával. Ha ennek az időnek csak egy részét a családunkra, jógára vagy edzésre fordítanánk, szerintem jelentősen javulna az életminőségünk.
Vizsgáljuk meg, hogy mégis miért tesznek az emberek újévi fogadalmakat, és azután miért adják fel őket olyan könnyen? Nyilván azért fogadkozunk év végén, hogy megváltoztatjuk az életünket, mert elegünk van abból, ahogy addig éltünk, és változtatni szeretnénk. Olyan lépéseken törjük a fejünket, amik megvalósítására megvan az elvi lehetőségünk, és úgy érezzük, hogy jelentősen javítaná az életminőségünket, ha sikerülne tartóssá tenni ezeket a változásokat.
Jellegzetes módon a legtöbb újévi fogadalom az étkezéssel és az edzéssel kapcsolatok, következésképpen sok ember nem elégedett azzal, ahogyan étkezik és amennyit mozog. Persze emellett sokan megfogadják a különböző függőségeik feladását, ami nem csak a dohányzást vagy alkoholt, hanem akár a fészbuk-függőséget, játékszenvedélyt vagy éppen a flörtölést is jelentheti.
Mindez szép és jó, de miért is adjuk fel ilyen könnyen azt, amit már egyszer eldöntöttünk? Valószínűleg azért, mert a szokás erős hatalommal bír, és ha nem sikerült például a kajafüggőségünket vagy a lustaságunkat valami jobbal helyettesíteni, akkor könnyen visszatérünk a megszokott életmódra. Az étkezésben véghezvitt reformok akkor tudnak tartósak maradni, ha nem túlzottan extrémek, és az új étrendünket hosszú távon is kielégítőbbnek találjuk, mint a régi ízeket. Így nem lesz hiányérzetünk, és lelkesen kísérletezünk az új étrendünk különböző, ezidáig ismeretlen összetevőivel. Szerencsére ma már nem az a helyzet, mint az egyszeri parasztlegény esetében, aki vagy azt választhatta, hogy szalonnát eszik hagymával, vagy csak a hagymát önmagában.
Mindig sokat segít, ha az életmódváltozással együtt a környezetünket, vagy legalábbis a bennünket körbevevő embereket is megváltoztatjuk olyanokra, akik támogatják a döntésünket, és ők is aszerint élnek. Ha továbbra is a kocsmába járunk az alkoholista cimborák közé, akkor nem fog sokáig tartani, mire újra rávesznek az ivászatra.
A sporttal is ugyanez a helyzet. Nem elég lelkesen nekikezdeni, ésszel is kell csinálni. Ha elkezdenek mutatkozni az eredmények, akár az egészségünkben, akár az alakunkban, az mér erős motiváció lehet, hát még ha a barátaink is motiválnak és velünk együtt edzenek. Az életmódváltozás mindig akkor lesz tartós, ha az alapjában fekvő értékrendet is megváltoztattuk, és a számunkra mások lesznek már az értékek és célok, mint amik azelőtt voltak.
Az akaraterő és a kitartás persze fránya dolgok, és ha egyszer elveszítettük őket, akkor sok-sok kudarcon és újrakezdésen keresztül tudjuk csak visszaszerezni. Ezek nélkül pedig nem számíthatunk sikerre. Ki kell tűzni a célt, feltérképezni a hozzá vezető lépéseket, és onnantól kezdve, hogy elindultunk, nem szabad levenni a szemünket a célról. Ha pedig elértük, akkor további célokat kell kitűzni. Bármennyi eltérítő tényező is van jelen, mindegyiket ki kell cselezni, és vissza kell térni az eredeti elhatározásunkhoz, amit jól megfontoltunk és eltökéltünk, hogy meg fogjuk valósítani.
Így lehet elkerülni a mérgező csütörtököt, és legalább január végéig kitartani :-) Remélem, mindenki jól halad a 30 napos challengekkel, és ha megvagytok vele, akkor nem ültök le ölbe tett kézzel, hanem új célokat tűztök ki, amelyek felé rendületlenül haladhattok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése