Ászana-sziddhi

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A Vaszistha-szamhitá is azt mondja, hogy először az ászanát kell gyakorolni, majd a nádí sódhanát (a nádík megtisztítását), utána pedig a pránájámát (1.84). Ez a sorrend egyedülállóan Vaszisthára jellemző. A többi risi és sziddha a pránájáma első gyakorlatának tekintette a nádí sódhanát, nem pedig egy különálló, azt megelőző gyakorlatnak. Minden esetre Vaszistha is egyértelműen azt mondja, hogy az ászana a legelső a sorban.

Vjásza azt mondja a Jóga-szútrához fűzött kommentárjában, hogy miután győzelmessé váltunk az ászanában („szati ászana dzsájé”), belekezdhetünk a pránájámába (2.49- szútra kommentárja). A Hatha-jóga Pradípiká is azt mondja, hogy akkor gyakoroljuk a pránájámát, ha elértük a tökéletességet az ászanában (ászana-sziddhi) (2.1). Ezt Szundaradéva is megerősíti Hatha-tatva Kaumudíjában, mely szerint annak kell gyakorolnia a pránájámát, aki az ászana mesterévé vált, és nem fordítva.

A modern szerzők és szaktekintélyek is egyetértenek ezekkel a korabeli utasításokkal. M.L. Gharote azt írja, hogy csak azok érhetik el a sikert a jógában, akik szilárdak az ászanában. Andre Van Lysebeth szerint a kumbhaka csak abban az esetben biztonságos, ha ászana-gyakorlással kombináljuk, a 40 másodpercnél hosszabb kumbhakákat pedig mindig az ászana-gyakorlás után kell végezni, vagyis nem korán reggel az ászana-gyakorlás előtt vagy késő délután, sok órával az ászana-gyakorlás befejezése után.

Mit jelent pontosan az ászana-sziddhi ás az ászana-dzsaja?

A fenti idézetek alapján egyértelmű az állítás, miszerint bizonyos szintű jártasságot kell szereznünk az ászanában, mielőtt belekezdünk a pránájámába, bár ez még nem teszi egyértelművé, hogy pontosan mit is értünk a pránájáma alatt. A legtöbb idézett forrás a pránájámát komoly spirituális célzatú gyakorlásként fogja fel, hosszú kumbhakákkal, és nem csak terápiás célzattal. Most pedig tisztáznunk kell, hogy pontosan mit jelent az ászana mesteri fokának elsajátítása, és hogy pontosan mit értenek pránájáma alatt a fenti idézetek. Az ászanában való jártasság fokát az általunk gyakorolt pránájáma nehézségi fokához kell igazítani. T. Krishnamacharya például tanított egyszerű pránájáma-gyakorlatokat olyan tanítványoknak, akik túl betegek voltak az ászana-gyakorláshoz, Swami Ramdev, a híres pránájáma-oktató pedig tanít bevezető pránájámát anélkül, hogy előzetesen túl sok ászanát tanított volna. Mondhatjuk azt, hogy a kumbhaka nélküli vagy legfeljebb tíz másodperces kumbhakával végzett kontrollált légzést gyakorolhatjuk különösebb biztonsági óvintézkedések nélkül. Más szavakkal az ilyen egyszerű gyakorlás nem tekinthető pránájámának abban az értelemben, ahogy a szentírások használják a kifejezést: gyakran a 48 másodperces kumbhakát tekintik bevezető szintnek, amihez pedig már szükség van az ászana-sziddhire (tökéletes pózra) vagy ászana-dzsajára (győzelmességre a pózban). Tradicionálisan az ászana-dzsaját úgy határozzák meg, hogy a gyakorló képes három órán keresztül egy huzamban végezni egy ászanát, és ez az a jelentés, amit én is tanultam Indiában."