"Krishnamacharya a Jóga-rahaszján kívül is hangsúlyozta a kis mennyiségű és egyszerű ételek fogyasztását. Szerinte a jóginak keveset kell ennie, mindenképpen el kell kerülnie a meghízást, és csökkentenie kell a testzsírt. A mértékletes evéssel kapcsolatos előírást már a Cshándógja Upanisadban is megtaláljuk, mely azt mondja, hogy az étel tisztasága biztosítja az elme tisztaságát (7.62.2).
Ezzel más szövegek is egyetértenek. A Gheranda-szamhitá kijelenti, hogy ha a jógát mértékletes evés nélkül gyakoroljuk, az betegséget okoz, és megfoszt bennünket a gyakorlás minden kedvező eredményétől (5.2). A Siva szamhitá majdnem cinikusan azt állítja, hogy semennyi bölcsesség a világon nem adhat sikert egy jóginak, aki nem étkezik mértékkel (5.138). Mint ahogyan sok más szöveg is, a Hatha Tatva Kaumudí tíz jamát és nijamát sorol fel, a jamák közül pedig a mitáhárát (mértékletes evést) tartja a legfontosabbnak (4.45). Nem csak a nagy mennyiségű étel, hanem az édesség kerülését is előírja, és folyamatos mértékletes étrendet javasol (36.66), amit gyakran némasági fogadalommal párosít a pránájáma előfeltételeként. A szerző, Szundaradéva azt tanácsolja, hogy ha nem ragaszkodunk szigorúan a mértékletes evéshez, akkor semmilyen sikert nem érhetünk el a jógában, és a felesleges beszélgetés kerülését is javasolja (55.5). A Siva szamhitá is azt javasolja, hogy keveset együnk és beszéljünk (3.33). Az ok, ami miatt a kettőt gyakran együtt látjuk említve, az, hogy az étkezéssel energiát viszünk be, míg a beszéddel energiát adunk le. A jógához használható energiát növelhetjük a helyes ételek kiválasztása által, de nem sok értelme van, ha ugyanezt az energiát elpazaroljuk a bőbeszédűség és a pletykálás által.
Szundaradéva legfontosabb tanácsa az étkezéssel kapcsolatban úgy látszik az, hogy a jógi csak azért fogyasszon ételt, hogy fenntartsa a testét (Hatha Tatva Kaumudí 55.5). A modern trend, hogy a séfekből celebként és művészként ünnepeljük, arra a tendenciára utal, hogy az emberek élvezetből esznek. A hangsúly tehát azon van, hogy maximális élvezetet merítsünk az ízérzékelésből, az ízlelőbimbókból. Így azonban figyelmen kívül hagyjuk a tápcsatorna további részét, amelynek az ízlelőbimbók túlkapásból származó fölösleget meg kell emésztenie. A test nagyon hasonlít az autó motorjához, csak sokkal összetettebb. Képzeljük el, hogy az autónk hirtelen ízlelőbimbókat fejlesztene ki, és arra kényszerítene bennünket, hogy a legfinomabb benzint és olajat felszolgáló benzinkutakra menjünk. Egyre több fűszer kerülne bele és különböző változatos kombinációkban és összetételben készítenék el a benzint és az olajat. Az autónk elkezdene döcögni és és néha megállna vagy másnapos lenne a sok nehéz és zsíros étel miatt. A legtöbbször túl sokat fogyasztana, mert a benzin túl fonom volt. Elkezdene elhízni és már nem gyorsulna annyira a jelzőlámpáknál. Miután egyre több időt tölt a szerelőnél, végül teljesen cserbenhagyna, jóval idő előtt. Ez fog történni a testünkkel, ha az élvezetből történő evés útjára lépünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése