"Milyen hosszú egy mátra?
A Jóga-szútra a légzés hosszúvá és finommá tételét irányozza elő (2.50). Ahhoz, hogy ezt megtegyük, meg kell mérnünk a légzést, vagyis be kell vezetni egy időegységet. Ezt az időegységet mátrának nevezik. A mátra eredeti definíciója meglehetősen homályos. Olyan meghatározásokat hallunk, hogy egy kör megtétele a kezünkkel a térdünk körül, két taps vagy három csettintés (Brihadjógi Jágjavalkja Szmriti 8.12). A Kumbhaka Paddhati azonban még egzotikusabb módját adja meg a mátra mérésének. A szerző Raghuvíra úgy határozza meg, hogy az az időtartam, ami alatt megrázzuk a kolompot, amivel a borjút a tehénhez hívjuk (158-160). Szundaradéva Hatha Tatva Kaumudíjában pontosabban határozza meg a mátrát, mint azt az időt, ami alatt a kolomp szól, amikor a borjút az anyjához hívják fejéskor (38.123-125)
Ha voltak még kétségeink a mátra hosszát illetően, azok bizonyára most már megszűntek. A mátrák mérése homokóra segítségével már Srínivászajógí Hatha Ratnávalíja idején is ismert volt, és a Hatha Tatva Kaumudí (10.47) is megemlíti.
Mivel a homokórával történő gyakorlás túlzottan korlátozó jellegű volt, a mátrákat rövid és hosszú mátrákra osztották, a hosszúakat pedig adimátrának nevezték el. A hosszú mátra azt jelenti, hogy amikor egy bizonyos számolást már elsajátítottunk, akkor a mátra hosszát nyújtjuk meg. A mi céljainkból tekinthetjük a mátrát egy másodperc hosszúnak, észben tartva azt, hogy ahogy fejlődünk, ugyanezt az időt megnyújthatjuk 2 vagy 4 másodpercre, vagy akár arra az időtartamra, ameddig egy alvó ember kilégzése tart.
Arány és számolás
Határozzuk meg a légzést úgy, mint egy belégzésből és egy kilégzésből álló ciklust. A pránájáma kezdetétől fogva a légzésciklus kiét összetevőből áll: a belégzésből és a kilégzésből. A haladó pránájáma négy komponensből állhat: belégzés (púraka), belső légzésvisszatartás (antara kumbhaka), kilégzés (récsaka) és külső légzésvisszatartás (báhja kumbhaka). Az egyes összetevők egymáshoz viszonyított aránya lehet egyenlő (szama) vagy egyenlőtlen (viszama). Például, ha egy mátra a belégzés és egy a kilégzés, akkor az arány szama, míg ha 1:2, akkor viszama. A Jóga-rahaszja kijelenti, hogy először az egyenlő arányú légzést kell alkalmazni, és csak azután alkalmazzuk az egyenlőtlen arányú légzéseket, ha az egyenlő már kényelmesen megy (1.94). Az egyenlő arány általában radzsaszikusabbá teszi az elmét, mert viszonylag hosszú a belégzés, az egyenlőtlen arányú légzés viszont tamaszikusabbá teszi az elmét a hosszú kilégzések miatt. A radzsaszikus és tamaszikus tendenciákat azonban ki lehet egyensúlyozni, amikor a kumbhakát is elkezdjük gyakorolni, amit ha helyesen gyakorolunk, akkor szattvikussá teszi az elmét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése