A Fegyencedzés mellé nagy örömömre bejött a Fegyencjóga is, amit egyszer mindenképpen szeretnék kipróbálni. Vagyis az a konklúzió, hogy az erősítés mellett egyre nagyobb szerephez jut az ízületi mobilitás, a hajlékonyság, a restoratív (helyreállító, nem tudom a magyar nevét) edzés, illetve a gyakorlatok biztonságos kivitelezése. Tudjuk azt, hogy ha nem mozgunk, akkor előbb-utóbb betegek leszünk, és a mozgató szervrendszerünk elveszíti a funkcionalitást. Viszont azt is tudjuk most már, hogy a helytelen vagy túlzott mértékű, illetve egyoldalú sportterhelés is okozhat károkat, sérüléseket sportártalmakat. Ezért is örülök neki, hogy a sportolók is elkezdtek a mobilitás kérdésével foglalkozni, és nem tartják fölöslegesnek az erre fordított időt.
Na de vissza a témához, amit ebből ki akartam bontani. Nem tudom, hogy a fent említett 360 Gym-es órán valójában mennyire volt börtönhangulat, és mennyire szadista a tanár, de valahogy az én óráimról is elterjedt, hogy hú de nehezek, meg hú de kemény vagyok, és sokan félnek kipróbálni az óráimat. Szerintem alaptalanul, mert az én Agni-jóga vagy Ashtanga-órám is teljesen ugyanolyan, mint bármelyik női oktatóé az Atmában, sőt, szerintem én mostanában már nem is szoktam olyan erőteljesen igazítani, mint példáéul Panni.
Azt is megfigyeltem, hogy az utóbbi 2-3 évben kevésbé bevállalósak lettek az emberek, már nem vágynak annyira a haladó sorozatokra, pózokra, nehezebb órákra. Vagy nem vállalják be, félnek tőlük. Nem tudom. De nálunk ki kellett venni az órarendből a 2. sorozatot, az Iron jógát, az Agni Flow-t, és az Inverziót is. Még a heti egy Hot Vinyásza tartja magát, ahol néha előveszünk kicsit nehezebb pózokat, de annak is eléggé szűk a törzsközönsége. Nem értem, lehet, hogy csak én vagyok így vele, de én például szívesen járnék ilyen jógaórákra, és az edzésben is a nehezebbeket keresem. A pénteki Beast Mode edzésen is elképzelhető, hogy túl sokat várok el a vendégektől, de ha kifáradsz, akkor meg kell állni, ha nem megy egy póz, akkor egy könnyebbet kell kérni helyette.
A félelem szerintem alaptalan, és nem is vezet sehová. Illetve pontosabban a Sötét Oldalra vezet, ahogy Yoda Mester is mondta. "Csináld vagy ne csináld, de ne próbáld!" Persze szerintem a próbálással nincsen semmi baj, ha valaki mindent beletesz, és azért próbál (vagy inkább gyakorol) valamit, hogy egyszer jobban, vagy tökéletesebben menjen. Mert ha nincs erőfeszítés, akkor nincs eredmény sem. Inkább a kifogásokról van itt szó, és az, hogy félünk egy jógaórától, mert esetleg nem lesz sikerélményünk, és nem fog minden egyből sikerülni, az egy jól hangzó kifogás, de nem vezet sehová.
Tehát az én jógaóráim nem arról szolnak, hogy félelemben tartom az embereket, és megbüntetem őket, ha valamit nem jól csinálnak. Pontosan az ellenkezőjéről, a félelem legyőzéséről szólnak. Le kell győznünk a bennünk uralkodó félelmet, mert lekorlátoz, megbénít, elveszi az önbizalmunkat és a hitünket abban, hogy elérhetjük a céljainkat, megvalósíthatjuk az álmainkat.
Az út aközött, hogy megálmodsz valamit, és valósággá teszed azt, nagyon sok próbálkozással, erőfeszítéssel, szenvedéssel és kudarccal van kikövezve, de mindezek megerősítenek, és közelebb visznek a célodhoz. Csak akkor nem fogod elérni a célodat, ha feladod, illetve csak akkor fogod elérni a célodat, ha sohasem adod fel, mindig felállsz, összeszeded magadat és újra próbálkozol. Egy olimpiai súlyemelő például sokkal többször ejti vissza a felpakolt súlyt, mint ahányszor sikerül kinyomnia. Mégis ez lesz az alapja annak, hogy a versenyen sikerüljön kinyomnia a súlyt.
Tegnap beszélgettünk arról, hogy mindenki meg tudná-e fogni a bokáját hátrahajlításban, ha eleget gyakorolja. Nos, vannak a hipermobil gerinccel rendelkezők, nekik szinte semennyi gyakorlás nem kell hozzá., és fájdalom nélkül meg tudják tenni. vannak az egészséges gerinccel és ízülettel rendelkező emberek, itt persze az anatómiai struktúrától függően egy bizonyos százaléka ki tudja fejleszteni ezt a képességet (már amennyiben fontosnak tartja), ha eleget nyitja a vállát és a csípőjét. És van az a százalék (talán ötven, de lehet, hogy több), aki akármennyit gyakorol is, legfeljebb közelebb kerül a célhoz, de nem tudja megcsinálni ízületi károsodás nélkül. De ez nem is baj, számtalan más célt lehet választani akár a jógában, akár az edzésben, és tenni kell érte, szenvedni kell érte, le kell győzni a félelmeinket, hogy elérjük.
A börtnöromantika szép dolog, de aki már volt ott, az általában nem vágyik vissza. mert ott a történet valóban a félelemről és egymás rettegésben tartásáról szól, ha nem vagy elég félelemkeltő, akkor mások fognak téged terrorizálni és kihasználni. A rabok nem azért edzenek és jógáznak, ha egyáltalán edzenek, mert az egy menő dolog. Hanem azért, hogy ne őrüljenek meg, és hogy ne nézzék őket nyápicnak. Ha nem harcolod ki magadnak a tiszteletet, akkor te leszel mindenkinek a csicskája. Ebben a világban ugyanis az emberek abból merítenek élvezetet, hogy kihasználnak másokat és szenvedést okoznak nekik.
A mi kinti világunkban talán egy kicsit jobb a helyzet, bár a Sötét Oldal mindannyiunkban ott lakozik, kivéve a legnagyobb szenteket. És néha kifelé is megnyilvánul, vagyis mi is hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, hogy másokat megbántsunk, manipuláljunk, félelemben tartsunk vagy kihasználjunk. Tulajdonképpen, ha filozófiailag nézzük, az egész világ egy nagy börtön, és ezért nem számíthatunk arra, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Ki kell jutni innen, és ennek egy módja van: a Félelem legyőzése és a Sötét Oldal száműzése a tudatunkból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése