A mantrákat az ujjperceken történő számolás segítségével vezetjük be a pránájáma gyakorlásába. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, érintsük meg minden egyes ujjpercünket egyszer a hüvelykujjunkkal, amikor az óra vagy a metronóm üt egyet. Minden ujjunkon három ujjperc van, ami négy ujjal számolva (a hüvelykujjat a számolásra használjuk) tizenkettőt jelent egy kézen. Például, ha 48 másodpercig maradunk a kumbhakában, az alatt négyszer számoljuk végig a kezünk ujjperceit. Minden egyes érintésre mondjuk ki az elménkben a kiválasztott mantrát, például az Ómot. Így a kezünket az elmét fárasztó számolásra használjuk, míg az erőteljes elmét a mantra kimondásának felemelő feladatára. A mantrák csendes ismétlését az elmében erőteljesebbnek tartják, mint a hangos ismétlést.
Felkészülés a pránájámára
Korábban már rámutattunk, hogy a pránájáma a magasabb ágak előkészítése. A pratjáhárát, dháranát, dhjánát és a szamádhit a pránájáma és annak lényege, a kumbhaka által készítjük elő és erősítjük meg. A következő fejezetek pedig arról szólnak, hogyan készüljünk fel a pránájámára és a kumbhakára. Ezen előkészületek nélkül a pránájáma nem lehet sikeres.
Mitáhára
A mitáhára a mértékletes jógikus étrendre vonatkozik. Nem vagyok képesített dietetikus és csak abban a tekintetben tudok tanácsot adni az étkezéssel kapcsolatban, hogy az milyen hatással van a jógára. Hamarosan azonban meg fogjuk érteni, hogy az étkezési szokásaink azok, amik a gyakorláson kívüli bármilyen tevékenységnél erősebben befolyásolják a jógát. Örülnék, ha nem kellene rátérnek az étrend témájára, mert egyesek erőteljes érzelmi töltettel ruházzák fel. Sok ember azt eszi, amit az ízlelőbimbói diktálnak, vagy amit látnak a reklámokban és a szupermarketek polcain. Másfelől viszont vannak azok, akik szinte vallásos hevülettel nyilatkoznak az étkezésükről. nagyon büszkék arra, ahogyan étkeznek, és elítélik azokat, akik "alantasabb" étrenden élnek. Ez a hozzáállás és veszélyes a jógára, mert a büszkeség miatt sok eredményt elveszíthetünk, amit a jóga segítségével elértünk.
Náthamuni Jóga-rahaszjája, melyet T. Krishnamacharya hagyott ránk, erőteljesen kihangsúlyozza azt, hogy megfelelő ételeket kell választani, minőségben és mennyiségben is. A Jóga-rahaszja azt mondja, hogy a jóginak keveset kell ennie, és csak szattvikus ételeket. A szattvikus ételek dióhéjban a gyümölcsök, zöldségek, tej (azok számára, akik nem érzékenyek rá), ghí, olajos magvak, magfélék és egyes gabonák. A Jóga-rahaszja azt is mondja, hogy a korlátozott ételfogyasztás fontos szerepet játszik a granthik (blokkok) feloldásában és a hátrahajlításokban. A nádík eltömődését, valamint a fizikai blokkokat is közvetlen összefüggésbe hozza a túl sok étel fogyasztásával és a kövérséggel (2.29). A Jóga-rahaszja azt állítja, hogy a nádí-sódhana, vagyis a nádík megtisztításának fő módszere akkor működik, ha csökkentett mennyiségű szattvikus ételt fogyasztunk (2.60). A Jóga-rahaszja szerzője az étkezés korlátozásához kapcsolja azt is, hogy csak bizonyos időpontokban szabad étkezni (3.7), vagyis reggel, délben és este. Ez kizárja az úgynevezett nassolást, amikor folyamatosan eszünk ezt-azt. ilyenkor ugyanis a gyomorban összekeveredik a megemésztett és még emésztetlen étel, és amát (méreganyagokat) hoz létre. A leghatározottabb utasítás azonban a megkülönböztetés nélküli étkezés ellen szól, amikor a Jóga-rahaszja azt mondja, hogy a fizikai és mentális problémák oka 'mindig' a fegyelmezetlen étkezés (3.5)."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése