A jógikus étrend három aspektusa

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Meglehetősen furcsa, hogy manapság az emberek spirituális szavakat használnak az ételek leírásánál. Azt mondják, hogy az étel „isteni” volt. Ez az istenség sajnálatos kivetítése az érzéki élvezetre. Mivel elveszítettük a kapcsolatot a bennünk lévő Istennel, ezért kivetítjük azt az ízlelőbimbókon keresztül nyert felszínes és sekélyes élvezetre. Akkor élhetünk át valódi örömöt, amikor megpillantjuk Istent a jóga magasabb fokain keresztül. Amíg ezt a valódi élvezetet nem tapasztaljuk meg, alkalmas állapotban kell tartanunk a testünk járművét, hogy a felszabadulás útját járhassa. A testünk csak akkor tudja betölteni a szerepét. Az evés célja az, hogy fenntartsuk a testünket, és üzemanyaggal lássuk el, nem az a célja, hogy isteni élvezetben részesítsen. Az isteni örömöt akkor éljük át, amikor megpillantjuk Istent a szívünkben. Mert az Úr Krisna is azt mondja, hogy „Én vagyok az Önvaló minden lény szívében” (Bhagavad-gítá 10.20)

Ha azért eszünk, hogy fenntartsuk a testünket, ahogy Szundaradéva javasolja a Hatha Tatva Kaumudíban, akkor legalább nem a fogainkkal fogjuk megásni a sírunkat. Viszont az ellenkezője fog történni, ha az alapján választjuk meg az ételeinket, hogy milyen intenzíven képesek stimulálni az ízlelőbimbóinkat. A modern társadalomban azért vált annyira fontossá ízérzékelés stimulációja, mert a legtöbb tagja már nem képes átélni az egyszerű létezés örömét külső érzékszervi stimuláció nélkül.

Szahadzsánanda, a Hatha Jóga Mandzsarí szerzője, és a nagy Góraksanátha tanítványa még tovább is megy, mint a Hatha Tatva Kaumudí, amikor azt mondja, hogy a mitáhárának (mértékletes étkezésnek) nincs párja sem a jamák, sem a nijamák között (1.42). A védikus írások is hangsúlyozzák a mértékletes étrendet. A Jóga Kundaliní Upanisad szerint az elmének (csittának) két oka van: a feltételekhez kötöttség (vászaná) és az életerő (prána). A kettő közül elég csak az egyiket kontrollálni, és akkor a másik is automatikusan kontrollált lesz. Az Upanisad szerint a prána kontrollja az étkezési szokások korlátozása, az ászanák gyakorlása, valamint a Kundaliní felébresztésének együttes alkalmazása által valósítható meg, mely utóbbit önmagában a pránájáma, múdrá és meditáció gyakorlásával érhetünk el (1.1-2). Ugyanez az Upanisad a nem megfelelő étel fogyasztását tekinti az egyiknek a betegség hét oka közül (1.56-57).

Mi a mitáhára és mit együnk?

Háromféleképpen tekinthetünk a mitáhárára, mivel három különböző aspektusa van. A Bhagavad-gítá úgy írja le a mitáhárát, mint a kizárólagosan szattvikus ételek fogyasztását (17.8). Másfelől viszont a Vaszistha-szamhitá úgy méri a mitáhárát, hogy hány falatot eszik a jógi (1.50), ami arra utal, hogy a jógi kevesebbet eszik az átlagembernél. A mitáhára harmadik értelmezését a Hatha-jóga Pradípiká írja le, amely azt mondja, hogy az ételünket fel kell ajánlani Istennek, mielőtt megesszük (1.58). A Gheranda-szamhitá kombinálja ezt a két aspektust, amikor azt mondja, hogy Isten iránti szeretettel együnk, és hagyjuk félig üresen a gyomrunkat (5.21). A maximális hatás érdekében a jóginak érdemes a mitáhára mindhárom aspektusát együttesen gyakorolnia."