"Éppen ezért mondja a Hatha Ratnávalí, hogy az ászana, pránájáma és a múdrá mind haszontalan a rádzsa-jóga nélkül. Önmagában, rádzsa-jóga nélkül ezek mind a testépítés változatai, abban az értelemben, hogy ha rádzsa-jóga nélkül végezzük őket, akkor csak a test tökéletesítése a céljuk. Az igazi jógi az, aki inkább meghalna az isteni tudás birtokában, mint hogy életben legyen egy tökéletesen egészséges testben csak azért, hogy tovább fogyaszthassa a javakat. Ebben a tekintetben az új divat, hogy a jógát csak a test tszépítésére és az egészség elérésére használjuk, nagyobb veszélyt jelenthet a jóga szakrális esszenciájára vonatkozólag, mint sok más megpróbáltatás, ami a hosszú története alatt érte.
A szemek, vagyis a fókuszpont
A Jóga-rahaszja azt javasolja, hogy tartsuk zárva a szemeinket a pránájáma közben (1.92). Ha zárva tartjuk a szemünket, az elősegítheti a koncentráció elmélyítését és a elterelő tényezők kizárását. Ez jó választás lehet egy olyan jógi számára, aki már alapvetően szattvikussá tette az elméjét, és az elméjében tud tartani egy szattvikus (szent) tárgyat. Tipikus szattvikus tárgy egy mantra, például az Óm, a Gájatrí mantra, vagy az arab La ilaha ilallah (Nincs más Isten, csak Allah) mantra. A hitünk függvényében választhatjuk a "Vagyok, aki vagyok" mantrát (Kivonulás 3.14), a választ, amit Jahve adott Mózesnek a hegyen, amikor Mózes megkérdezte, hogy milyen névvel illesse, vagy a krisztusi "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet" mantrát. Vizuális tárgyak lehetnek például az Ístadévatánk képei, mint az Úr Krisna vagy Jézus Krisztus, egy kép, mint az Óm szimbólum, a kereszt vagy a félhold, vagy Allah neve arabul leírva. Az a fontos, hogy képesek legyünk fenntartani a fókuszt az elménkben a tárgyon a pránájáma közben.
Ha viszont nagyon aktív, vizuális, fantáziáló elménk van, akkor a szemeink zárva tartása ellentétes hatású lehet. Ebben az esetben a szemek becsukása elősegítheti, hogy elhagyjuk a jelen pillanatot a képzeletünk szárnyain, de ez nem pontosan az, amit el szeretnénk érni pránájáma közben. Alvás közben a szemeink a REM (Rapid Eye Movement) gyors mozgását végzik. A REM az álmodás és a tudatalatti (vászaná) funkciójához kapcsolódik. Ébrenléti állapotban is a szemmozgásban fejeződik ki a tudatalatti hatása. A látszólag rendszertelen szemmozgás, ami nem kapcsolódik közvetlenül semmilyen tudatos tevékenységhez, azt jelzi, hogy a tudatalatti a múltbeli élményeket dolgozza fel. Ilyen esetekben a tudatalattink olyan múltbeli tapasztalatokat vetít ki a jelenbe, mint a szégyen, bűntudat, félelem, düh, és fájdalom. Ez nem előnyös a pránájáma szempontjából, mert hajlamos radzsaszikus vagy tamaszikus képeket létrehozni az elmében.
A Jóga-rahaszjával ellentétben, Góraksa Nátha azt javasolja, hogy az orrunkra irányított tekintettel gyakoroljuk a pránájámát (41). Ebben az esetben a szemeinket félig lehunyva tartjuk, hogy alig lássuk a környezetünket, és a jelen pillanatban tudjunk maradni. Hogy megakadályozzuk a szemek elkalandozását, az orrhoz kötjük a tekintetet (nászágrai dristi). A nászágrai dristi a múládhára csakrához kapcsolódik, amelyet a múla bandhához hasonlóan aktivál. Ezt a dristit akkor kell választani, amikor a jógi hajlamos arra, hogy elbóbiskoljon, ha csukva van a szeme, illetve, ha a múla bandha még gyenge. Akkor is ezt a dristit kell használni, amikor próbáljuk felébreszteni a Kundalinít a múládhára csakrából."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése