Óvatosság a pránájámában

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Haladjunk körültekintően és bölcsen

Valószínűleg ez a könyv legfontosabb fejezete. A nagy sziddha, Góraksa Nátha figyelmeztet, hogy ne erőltessük túl a kumbhakát és mindig lélegezzünk ki lassan (Góraksa-sataka 51). Ha agresszíven törekszünk a maximális hosszúságú kumbhakákra, akkor megsérthetjük a tüdő szöveteit, különösen a hürgőcskéket. Ugyanaz a helyzet itt is, mint az ászana-gyakorlásnál. Ha egoisztikusan gyakoroljuk az ászanát, akkor mindenféle fizikai sérülés lehet a következménye, mint ahogyan más sportok, gimnasztika vagy bármilyen fizikai erőfeszítés során is előfordulhat ez. Amellett, hogy túl sokáig tartjuk a kumbhakát, megtörténhet az is, hogy túl mélyen lélegzünk be, ami szintén károsíthatja a hörgőcskéket. Ha úgy találjuk, hogy a kumbhaka kezdetekor majdnem felrobban a tüdőnk, akkor röviden oldjuk a dzsálándhára bandhát, lélegezzünk ki egy kis levegőt és utána folytassuk a kumbhakát.

Hasonlóképpen, megtörténhet az is, hogy túl hosszú ideig fújjuk ki a levegőt. Ez nagy nyomást okoz a szívnek, és potenciálisan károsíthatja is. Mint ahogyan a belégzés a tüdő sérülését okozhatja, a túl hosszú kilégzés fájdalmat okozhat a szívben. Ez figyelmeztető jel, hogy le kell csökkentenünk a teljes légzésciklusunk hosszát, ne hagyjuk figyelmen kívül!

A pránájámában még lassabban és körültekintőbben kell haladnunk, mint az ászanában. A saját képességeinknek megfelelően haladjunk, és, ahogyan az ászanában is, soha ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. Ha kapkodunk a levegőért, akkor a kumbhakáink túl hosszúak.

Sohase erőlködjünk, mindig gyakoroljunk a képességeinknek megfelelően. A pránájámát olyan egyszerű számolással kell kezdenünk, ami egyáltalán nem okoz megerőltetést. Másnap hosszabbítsuk meg a számolást egy másodperccel, és nézzük meg, mi történik. Ha még mindig úgy érezzük, hogy ez nem kihívás, akkor másnap megint nyújtsuk meg a számolást egy másodperccel. Hamar eljutunk addig a pontig, ahol még erőlködés nélkül, de azt fogjuk érezni, hogy a gyakorlás jobban leköt, és több sikerélményt ad. Maradjunk ennél az ütemezésnél néhány napig, hétig vagy hónapig, amikor megint úgy érezzük, hogy az elménk hajlamos elkalandozni, mert azt érzi, hogy nem dolgozunk komolyan. Ekkor megint növeljük a számolást egy másodperccel. Végül eljutunk arra a pontra, amit én a test durva, finomítatlan kumbhaka-potenciáljának nevezek. Eddig a pontig viszonylag gördülékenyen lehet fejlődni, de innen kezdve már dolgozni kell. Az én esetemben ez a pont a 44 másodperces belső kumbhaka környékén jelent meg, de ennél valószínűleg számításba kell venni az azt megelőző viszonylag hosszú ászana-gyakorlásomat is. Lehet, hogy több hónapig meg kell állnunk ennél a számolásnál, mielőtt tovább tudjuk növelni. Ha túl gyorsan növeljük a számolást, akkor két dolog történhet: vagy rájövünk, hogy túlzásba vittük, és visszaveszünk a légzés hosszából, vagy pedig túlzottan ambiciózusak vagyunk, és addig küzdünk, amíg a negatív szimptómák rákényszerítenek, hogy teljesen abbahagyjuk a gyakorlást. A trükk abban rejlik, hogy a gyakorlásunkat annyira egyszerűen végezzük, hogy sohase kelljen erőlködnünk, és így folytatni tudjuk, másfelől viszont elég nagy kihívás legyen ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésünket és észrevegyük a változásokat, amik lezajlanak bennünk. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk a pránájámában, fenn kell tartanunk a gyakorlást és nem szabad félresiklanunk. Készüljünk fel arra, hogy az életünk hátralévő részében fenn kell tartanunk a gyakorlásunkat anélkül, hogy kifogynánk a lelkesedésünkből."