Mikor ne gyakoroljuk a pránájámát?

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Mikor ne gyakoroljuk a pránájámát?

A pránájámát nem szabad olyankor gyakorolni, amikor fáradtak vagyunk, aggodalmaskodunk, a testünk nem tiszta vagy ha túl sokat dolgoztunk (Hatha Tatva Kaumudí 3.14). Ha fáradtak vagyunk, akkor először a savászanát (hullapózt) kell gyakorolni. Ha kifáradtunk az ászana-gyakorlásban, akkor töltsünk több időt a fordított pózok gyakorlásával, hogy feltöltődjünk. Ezt követően végezzünk egy rövid savászanát, és töltsünk el néhány percet a kapálabháti végzésével, hogy feltöltődjünk, mielőtt elkezdjük a pránájámát. Próbáljuk ki! A kapálabháti csodákra képes. A haladóbb gyakorlók használhatják a kapálabhátit és a bhásztrikát is együtt ugyanerre a célra.

Ha nem vagyunk tiszták, akkor először zuhanyozzunk le. Ne gyakoroljunk akkor, ha fejfájásunk van. Ha a pránájámától megfájdul a fejünk, akkor változtassunk azon, amit csinálunk. Lehet, hogy nem helyesen vagy nem elég erősen végezzük a dzsálándhára bandhát. A pránájámától megfájdulhat a fejünk, ha a prána felemelkedik az agyunkba. Ez a rossz technika vagy a túl hosszú kumbhaka jele.

Ne gyakoroljuk a kumbhakát terhesség alatt, mivel növeli a hasűri nyomást, illetve szívbetegség esetén, mivel a mellkasi nyomást is növeli. A kumbhakát nem szabad magas vérnyomás esetén gyakorolni, mivel mág jobban megemelheti. Hosszú távon a pránájáma jó hatású a magas vérnyomás esetén, de meg kell találnunk a vérnyomás lecsökkentésének módját, mielőtt belekezdünk a kumbhakákba. Például, ha 1:2 arányban lélegzünk (egy számolás a belégzés és két számolás a kilégzés), az csökkenti a vérnyomást. Lassan, több hét vagy hónap alatt növeljük a légzéshosszat addig, hogy egy belégzés egy percig tartson. A kumbhaka megkezdése előtt kérjünk orvosi szakvéleményt és keressünk fel egy pránájáma-oktatót vagy jógaterápiás szakembert.

Ne gyakoroljuk a kumbhakát vihar közben, mivel az erőteljes pránikus jelenség. Ne gyakoroljuk a kumbhakát, ha érzelmi konfliktust élünk át. A depresszió lecsökkenti a pránánkat. Ilyenkor az érzelmek vagy kórosan felgyülemlenek, vagy állandóan kisugározzuk őket. Míg a társadalmunk évszázadokon keresztül azt követelte meg tagjaitól, hogy fojtsák el magukban az érzelmeiket, most divatos lett az érzelmek kimutatása. A jóga szempontjából mind az érzelmek elnyomása, mind a ragaszkodás azok kifejezéséhez még több érzelemhez vezet a jövőben. Érzelmesnek lenni viszont azt jelenti, hogy tudatalatti benyomást hoztunk létre egy bizonyos reakcióból, amit a jógában szamszkárának neveznek. Amikor a szamszkárát kiváltó ok újra megjelenik, akkor erőteljesebb reakciót vált ki, mint amit a helyzet megmagyarázna.

Mondjuk például azt, hogy a partnered a tudomásodra hozza, hogy nem szeretné, ha valamit megtennél, de rád bízza, mégis úgy ítéli meg, hogy ő jobban el tudja dönteni, mint te. Egy pillanatig gondolkodsz azon, hogy ez-e a helyzet, aztán csendben elfogadod a javaslatot vagy elutasítod. Ha viszont ugyanez a helyzet ismételten előfordult gyermekkorodban, és a szüleid mindig azt mondták neked, hogy nem tehetsz meg bizonyos dolgokat, mert képtelen vagy rá, akkor ez kialakított egy szamszkárát (tudatalatti benyomást). Ilyenkor a partnered jelenlegi javaslata, ami esetleg teljesen indokolt volt, aktiválhatja a szamszkárát és az elnyomott el nem ismertség egész életnyi töltete is a felszínre kerül vele. Ez most egy érzelem, egy múltbeli benyomáson alapuló jelenlegi reakció. Az érzelmek szétszórják a pránát, nem különb módon, mint a kokain és a koffein. Mindkettő szaporábbá teszi a légzésünket. Az érzelmek hatása alatt ne gyakoroljuk a kumbhakát, hanem ugyanúgy, mint a magas vérnyomás esetén (ami egyébként is kísérheti az érzelmi felindulást), lélegezzünk 1:2 arányban, és lassan növeljük a légzéshosszat.

Az érzelmi felindulás más, mint az érzések átélése. Az érzés egy jelenlegi élmény, amit hitelesen első alkalommal élünk át. Az érzelem egy elraktározott érzés, amit egy jelenlegi stimulus aktivál, és a régebi érzelem újbóli átélését okozza. Az érzés tehát olyasvalami, ami lehetővé teszi, hogy megérkezzünk a mostba, míg az érzelmek mindig kizökkentenek a jelenből és visszavisznek az előző feltételekhez kötöttségünkhöz. Ezt le lehet csökkenteni a pránájáma alkalmazása által."