Magányos gyakorlás

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Magány

Ebben a tekintetben a Hatha Tatva Kaumudí a legegyértelműbb. Azt javasolja, hogy a pránájámát egymagunkban gyakoroljuk, miközben csendben maradunk (36.70), egy elszigetelt vidéki helyen (35.6), egy magányos helyen (38.13), illetve egy félreeső helyen (38.44), vagy magányos helyen élve (39.2). Ez meglepően hangozhat Varanasi lakosától, ami már Sundaradeva idejében is viszonylag nagy városnak számított. Nyilvánvaló, hogy Sundaradeva nem volt ellene a városban lakásnak, mégis azt javasolja, hogy vonuljunk félre az olyan intenzív gyakorláshoz, ami a Kundaliní felébresztéséhez szükséges.

A Jóga-kundaliní Upanisad azt mondja, hogy a túlzottan intenzív társadalmi élet a betegséget okozó hat tényező egyike (1.56-57). Swami Niranjananada elmagyarázza, hogy a pletykálás, kritizálás, és az érzelmi elvérásoknak való megfelelés a prána szétszóródásához vezet. Ez megmagyarázza, hogy miért tartották fontosnak az egyedüllétet a pránájáma intenzív időszakai alatt. Swami Muktibodhananda szintén azon az állásponton van, hogy a testünkben áramló prána minőségét befolyásolja az, hogy kikkel szocializálódunk. Éppen ezért jól meg kell válogatni a társaságunkat, vagy egyedül kell lenni. Ez különösen a kezdők számára fontos. A jóga-szövegek gyakran rámutatnak, hogy a korlátozások főleg a kezdőkre vonatkoznak, és ha már valaki mesteri fokot ért el, akkor nem érvényesek a korlátozások.

A pránájámában kezdő gyakorlók a legérzékenyebbek a prána szétszóródására. A kezdők gyakran annyira lelkesek az újonnan megtalált gyakorlásukra, hogy mindenkihez odamennek és beszélnek róla. Amikor a közöny falába ütköznek, akkor elbizonytalanodnak és abbahagyják a gyakorlást. Ezárt ajánlják egyes szövegek azt, hogy gyakoroljunk titokban, amíg nem szilárdulunk meg és nem válunk megingathatatlanná. Minél szilárdabb egy gyakorló, annál inkább képes ellenállni a kedvezőtlen körülményeknek.

Fontos megérteni, hogy a fenti utasítások a napi több órás pránájáma-gyakorlásra vonatkoznak, melynek célja a Kundaliní felébresztése. Nyilvánvalóan nem vonatkoznak a napi fél óra pránájámára az ászana-gyakorlás után. Emlékezzünk arra is, hogy a Jóga-rahaszja a pránájámát a családosok, vagyis feleséggel és gyerekekkel rendelkező emberek legfőbb gyakorlatának tekinti, akiknek állásuk vagy vállalkozásuk van. A Jóga Jágjavalkja és a Jóga-Vaszistha is hangsúlyozza, hogy a jógát azzal párhuzamosan kell gyakorolni, hogy végrehajtjuk kötelességeinket a család és a társadalom felé, és nem törekszünk társadalmon kívüli helyzetre.

Ezzel egyetemben is nagyon hasznos tanácsot ad Góraksa Nátha, amikor azt mondja, hogy egyedül kell gyakorolni. Emellett azt is javasolja, hogy gyakoroljuk az odaadást Isten iránt (Góraksa-sataka 41). Ez hasonlít Paramahamsa Ramakrishna gyakori felhívásához, hogy rendszeresen menjünk egyedül a természetbe és figyeljünk Istenre. Amikor túl sokat beszélünk, akkor a szánkon keresztül kivetítjük a pránát, ami meggyengíti a lelket. Amikor egyedül vagyunk a természetben, akkor hajlamosabbak vagyunk istenre figyelni. Nem véletlen, hogy a nagy vallások alapítói – a védikus Risik, Mahávíra, Buddha, Mózes, Jézus és Mohamed – sok időt töltöttek egyedül, ami alatt transzcendentális megértésre tettek szert.

Sok gyakorló számára nincs lehetőség, hogy a fentebb felsorolt összes jellemzővel rendelkező helyre menjen. Ebben az esetben érdemes fontolóra venni egy elvonulást. Ha néhanapján el tudunk vonulni egy szép helyre a természetben pár napra, akkor az ott átélt sikeres segíthetnek, hogy túléljük az egész évet. Próbáljunk egy hasonló helyet létrehozni az otthonunkban is. A legtöbb ember nem tud egy egész szobát a gyakorlásnak szentelni. Hozzunk létre egy sarkot, amely mentes a radzsaszikus és tamaszikus elemektől. Használjunk ionizátort vagy levegőszűrőt a levegő minőségének javítására. Ideális, ha korán reggel tudunk gyakorolni, amikor az otthonunk és a környéke még csendes. A város nyüzsgése és zaja nagyon radzsaszikus hatással van az elmére.