" A jógikus írások azt javasolják, hogy gyakoroljuk a pránájámát napi 3-4 alkalommal. A Hatha-jóga Pradípiká azt javasolja, hogy fokozatosan növeljük a kumbhaka gyakorlását napi négy alkalomra, vagyis reggel, délben, este és éjfélkor is gyakoroljuk (2.11). Mivel alkalmanként 80 kumbhakát javasolt elvégezni, így naponta összesen 320 kumbhakát kéne elvégeznünk. Brahmánanda azonban a Hatha-jóga Pradípikához fűzött Dzsjótszná nevű kommentárjában annyi engedményt tesz, hogy mivel éjfélkor kényelmetlen gyakorolni, így 240-re korlátozza a naponta végrehajtandó kumbhakák számát. Ezt örömmel olvastam, mert meglehetősen kényelmetlen dolog éjfélkor felkelni és pránájámát gyakorolni, bár egy ideig próbáltam, mert B.N.S. Iyengar ajánlotta.
Nathamuni
Jóga-rahaszjájában
egyetért azzal, hogy a pránájámát
napi négyszer kell gyakorolni (2.57). Theos Bernard, aki
valószínűleg az egyik legkomolyabb nyugati pránájáma-gyakorló,
szintén napi négy alkalomról beszél, de a tanára neki is azt
mondta, hogy az ilyen megerőltető gyakorlást elég csak egy
bizonyos időszakig fenntartani, ami az ő esetében legalább három
hónap volt. Ha ilyen gyakran végezzük a pránájámát,
akkor azt általában a Kundaliní felébresztése érdekében
tesszük, és a gyakorlás más formáival is ki kell egészíteni.
A
Brihadjógi
Jágjavalkja Szmriti
azt mondja, hogy ha naponta egyszer, napfelkeltekor 100 kör
pránájámát
végzünk, az minden karmikus visszahatást megsemmisít (8.38-40).
Természetesen ahhoz, hogy ilyen erőteljes hatása legyen, nagyon
intenzíven kell gyakorolni. A Hatha-jóga
Pradípiká
tíz fejezetes kiadása kevésbé megterhelő forgatókönyvet ír
elő a nádí-sódhana
gyakorlásához. Itt azt találjuk, hogy a kezdő jógiknak tizenkét
kört, a középhaladóknak 24 kört, a haladóknak pedig 30 kört ír
elő (4.17).
T.
Krishnamacharya nagyon idős koráig fenntartotta a napi három
pránájáma-gyakorlást,
de ne felejtsük el, hogy ezt azután tette, hogy a gyerekei
felnőttek és kirepültek. Számos jóga-írás hangsúlyozza, hogy
a családi és társadalmi felelősséget nem lehet elhanyagolni
azzal a kifogással, hogy túl korán túl mélyre merülünk a
jógában. Ez egy olyan folyamat, amit lassan kell bevonnunk az
életünkbe. Mindegyik egymást követő életszakaszban fokozatosan
növelni kell az időt, amit naponta jóga-gyakorlással töltünk.
Ha a társadalmunk ezt a modellt követné, akkor a játéktermek
valamennyire üresebbek lennének, viszont az idősebbeket sokkal
inkább tiszteletben tartanák, mint spirituális vezetőket. Ez volt
a helyzet a régi társadalmakban és valamennyire ez még mindig
érvényesül a világ természeti népeinél."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése