A
Bhágavata Purána egy másik indokot is megemlít, amiért
Visnu Matszja formájában megjelent. A kalpa (világkorszak)
végén egy Hajagríva nevű dánava (démon) ellopja a Védák
szent szövegeit, amint azok megnyilvánulnak Brahmá szájából,
ahogy az éjszakája kezdetén ásít, belefáradva az univerzum
teremtésébe. Közben Szatjavrata, aki Vaivaszvata Manuként is
ismert, és Dravida (Dél-India) királya volt, komoly lemondásokat
végzett, és csak vízen élt. Egyszer, amikor vizet ajánlott fel a
Kritamálá folyóban, egy parányi shaparí hal akadt két
összetett keze közé. Amikor el akarta dobni a halat, a hal
kérlelte, hogy ne dobja a vízbe, ahol a nagyobb halak megennék. A
király biztosította védelméről, és egy kis edénybe helyzete,
majd magával vitte. De a hal egyre nagyobb lett és több helyet
igényelt, így a király egy medencébe tette. Amikor azt is
kinőtte, akkor egy tóba, majd végül az óceánba helyzete. De a
hal azt mondta Szatjavratának, hogy fél az óceán nagy
ragadozóitól. A szavaitól megzavarodva, a király megkérte a
halat, hogy nyilvánítsa meg valódi azonosságát, és rájött,
hogy Matszja nem más, mint az Úr Visnu. A történet az előzőekben
leírtak szerint folytatódott, amíg el nem kezdtek hajózni a
Himalája csúcsai felé. Miközben Matszja az árvízen keresztül
húzta a hajót, különböző témákról beszélt a királlyal és
felfedte előtte a Védák, Puránák, Szamhiták
tudását és a Legfelsőbb Igazságot. Miután az árvíz elvonult,
Matszja megölte Hajagríva démont, és megmentette a Védákat,
majd átadta Brahmának, aki felébredt az éjszakája után.
A
nagy árvíz mítosza sok civilizációban megtalálható a világban.
Sokszor a bibliai Teremtés könyvében említett özönvízzel és
Noé bárkájával hozzák kapcsolatba. A hal-motívum és a
szentírások megmentése a démonoktól csak a hindu mitológiában
jelenik meg. Hasonló özönvíz-mondák vannak a régi sumér és
babilóniai, görög, maja és az afrikai joruba kultúrákban is.
Úgy tartják, hogy Matszja az evolúció első állomását
képviseli, mivel a vízi élőlények jelentek meg először
földünkön. Matszja meséjét éppen ezért teremtésmítosznak is
tekinthetjük, melyben Manu újrateremti a világ élőlényeit és
az embereket, miután az özönvízben elpusztultak, bár a teremtés
soha nem volt központi eleme ennek a mítosznak. Egyes szerzők nem
is özönvíz-legendának tekintik, hanem szimbolikus értelemmel
ruházzák fel. Manu hajója a móksát (felszabadulást)
jelképezi, ami segít bennünket átkelni az anyagi világon. A
Himaláját tekintik a földi lét és az azon túl található
felszabadulás földje közötti határvonalnak. Isten a hal
formájában vezet el a felszabaduláshoz. A hal szarva az „áldozati
értékek” szimbóluma. A hal motívuma az indiai „halak
törvénye” vagy „dzsungel törvénye” nevű erkölcsi
tantételre utal, amikor egy hal menedéket keres, hogy egy nagyobb
hal meg ne egye. Ez a mese arra utal, hogy a jó királynak meg kell
védenie a gyengéket az erősektől, megfordítva a „halak
törvényét”, és fenn kell tartania a vallásos elveket. Manu, az
emberiség atyja és főleg a két királyi dinasztia (Nap- és
Hold-dinasztia) ősnemzője ezáltal válik ideális királlyá.
Amikor Hajagríva, a démon ellopja a Védákat, akkor a
dharma veszélybe kerül, és Visnu, az Isteni megmentő,
földi képviselője, Manu, a király segítségével megmenti a
dharmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése