A
matszjászana mitológiája
Matszja
avatáráról már tettünk említést a návászana
kapcsán, most pedig következzenek további részletek más
puránákból és ind eposzokból.
A
Mahábháratában a következő leírást olvashatjuk Matszja
történetéről: itt Manut Vaivaszvata Manunak nevezik, ami arra
utal, hogy ő Vivaszván, a Napisten fia, és Brahmával megegyező
hírnevű risi (bölcs). Miközben Manu a vallásos
kötelességeit végzi a Cserví folyó partján, egy halat talál.
Ebben a leírásban is növekedni kezd a hal, így először egy
agyagedénybe, majd egy kis tóba, nagy tóba, és végül a hatalmas
Gangesz folyóba helyezi Manu, ezután pedig a tengerbe ereszti.
Amikor Manu a tengerbe helyezi a halat, az figyelmezteti a közelgő
veszélyre, a hatalmas árvízre, amely az egész univerzumot el
fogja árasztani. A hal azt tanácsolja Manunak, hogy készüljön
fel a katasztrófára egy hatalmas hajó építésével, amelyben ő
és a szaptarishi (a hét fő bölcs) megmenekülhetnek. Arra
is megkéri, hogy gyűjtsön mindenféle magvakat az egész világról,
és megígéri, hogy megjelenik egy hatalmas szarvval rendelkező hal
formájában, hogy megmentse őket. Az árvíz beköszöntekor a
hajót Matszja szarvához kötik, és az keresztülhúzza a hajót a
viharos vizeken, amíg el nem érik a Himalája biztonságos
csúcsait. A hal utasításainak megfelelően a hajót a Himalája
egyik csúcsához kötik, amely a naukabandhana (kikötő)
nevet kapta. Matszja elmondja a bölcseknek, hogy ő Pradzsápati
Brahmá (minden élőlény ősatyja), és a megmentőjük, aki
kimentette őket a veszélyből a hal formájában. Itt a Mahábhárata
eltér a Satapatha Bráhamanától, ahol Matszját az Úr
Visnu inkarnációjaként írták le. A hal kijelenti, hogy Manu
fogja újrateremteni az összes élőlént, a félisteneket,
démonokat, embereket, a mozgó és mozdulatlan élőlényeket a
lemondásai ereje által. Ezután a hal eltűnik, és Manu követi a
tanácsait.
Mivel
az árvíz egyetlen túlélője Vaivaszvata Manu volt, mindenki mást
elmosott az áradat, Manu újra benépesítette a Földet az emberi
fajjal. Hogy képessé váljon sok utód nemzésére, lemondásokat
végzett és áldozatok végrehajtásával imádta az isteneket,
vajat, tejet, joghurtot és ghít ajánlva az áldozati tűzbe. Egy
éven belül imái meghallgatásra találtak, egy Sraddhá nevű
gyönyörű nő jelent meg. Vaivaszvata Manu feleségül vette, és
ök lettek az emberi faj ősnemzői.
A
Matszja Purána leírása szerint Matszja szintén Visnu, és
nem Brahmá inkarnációja. A Purána is róla kapta a nevét.
A történetet Manu legendájával kezdi. Manu egy király volt, aki
lemondott a világról, és átadta a trónját a fiának, majd a
Malaja hegyekbe indult, hogy tapaszt (lemondásokat) végezzen.
Amikor Brahmá elégedetté vált a lemondásaival, azt az áldást
adta neki, hogy meg fogja menteni a világot a pralaja (az
univerzum pusztulása) idején. Mint a többi beszámolóban, Manu
itt is megtalálja a kis halat. E halat egyre nagyobb vízbe kell
helyezni, mert rohamosan növekszik. Megdöbbenve a hal növekedésén,
Manu megérti, hogy a hal nem más, mint az Úr Visnu. Matszja
megerősíti ezt, majd elmondja Manunak, hogy hamarosan bekövetkezik
a pralaja, mivel véget ért Brahmá jelenlegi napja. Brahmá
éjszakája alatt pedig a teremtése megsemmisül, mivel a Föld és
az univerzum összes bolygója elmerül az elsődleges óceánban.
Visnu megígéri, hogy visszatér és megmenti Manut a pralaja
idején, és arra utasítja, hogy egy hajón gyűjtse össze az
összes teremtményt és a különböző növények magjait. A hajót
az istenektől kapja ebben a változatban. Amikor eljön a pralaja,
Matszja a Sésa kígyó segítségével húzza el a hajót, kötélként
használva azt. Miközben a Malaja hegyek csúcsai felé tartanak,
Manu kérdéseket tesz fel Matszjának, és ez alkotja a purána
szövegének hátralévő részét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése