Iyengar volt az első jóga-guru, aki a nyugati világba elhozta Krishnamacharya tanításait, és mindmáig az ő könyve alapján tanítja és gyakorolja az ászanákat a legtöbb oktató. Amíg az Ashtanga nem jött divatba nyugaton, egyértelműen Iyengar mester volt a jóga fáklyavivője a nyugati világban. Sok gyakorló és oktató, akik az Iyengar-rendszeren nevelkedtek, később áttértek az Ashtanga vinyásza jóga gyakorlására, de az ászanákkal kapcsolatos igényességüket megőrizték, ez pedig egyértelműen Iyengar mester érdeme.
Ő volt az első oktató, aki a saját példájával tanított, és hitelességét az adta meg, hogy minden pózt be is mutatott, amelyiket a könyvében ismertet. Az oktatót az teszi hitelessé, hogy azt oktatja, amit gyakorol, és azt gyakorolja, amit oktat. Iyengar mester egyik híres mondása szerint "A testem a templomom és az ászanák az imáim." Ezzel bemutatta azt, hogy a fizikai szintű gyakorlást is át lehet itatni vallásos áhítattal és odaadással. Szerintem sem kell szégyellni azt, ha valaki a gyakorlás fizikai szintjéhez ragaszkodik, és sokáig nem érzi magát késznek a pránájáma vagy meditáció gyakorlására.
Egy másik dolog, ami szintén példaértékű a számomra, hogy Iyengarnak csupán néhány hónapig volt lehetősége személyesen gyakorolni guruja, krishnamacharya vezetése alatt, nem úgy mint Pattabhi Joisnak vagy Ramaswaminak. Mégis, ő ezalatt a pár röpke hónap alatt már odáig fejlesztette az ászana-gyakorlását, hogy bemutatókra járt Krishnamacharyával, és amikor Punéba költözött, akkor folytatta a gyakorlást, és számos haladó ászanát egymagában sajátított el. Ugyanakkor az ászanák kivitelezésében mániákusan precíz volt, ez is mutatja, hogy egy tanítványnak személyes kutatást is kell végeznie, és nem szabad csak a közvetlenül a gurujától kapott tudáshalmazra korlátoznia magát.
Amint egyik korábbi bejegyzésemmel is taglaltam, a guru és tanítvány közötti kapcsolat mindig időbeli korlátokkal rendelkezik, ami ez esetben igen szűk volt. Ez azonban nem feltétlenül befolyásolja kedvezőtlenül a tudás átadásának folyamatát. Hiszen a mélyebb megértés abból jön, amikor gyakoroljuk azt, amit megtanultunk, és nem csak automatikusan továbbadjuk másoknak. Ugyanakkor Iyengar, mint guru, szintén az értékek átadására törekedett, és nem arra, hogy imádókat gyűjtsön maga köré, akik szentimentális lelkesedéssel ajnározzák, ahelyett, hogy a tanítását értékelnék és alkalmaznák.
Bár Iyengar rendszere túlzottan statikusnak bizonyult a modern jóga-gyakorlók számára, mégis elvitathatatlan értéke a strukturált felépítése, és az ászanák kivitelezésének anatómiai precizitása. Ha mást nem ezt mindenképpen érdemes elsajátítani egy Iyengar-jóga oktatótól. Tegyük azonban hozzá, hogy Iyengar a pránájáma terén is részletes ismereteket adott közre, tehát azokból is bátran lehet meríteni.
Úgy gondolom, hogy a legszebb ajándék, amivel meghálálhatjuk Iyengar mester erőfeszítéseit, az, ha kellő komolysággal tanulmányozzuk és gyakoroljuk mindazokat az ismereteket, amiket ránk hagyott. A gyakorlás legyen az imánk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése