Akadályok a kumbhaka gyakorlásában

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

" Egyéb tényezők is vannak, amiket figyelembe kell venni a kumbhaka hosszánál, például az érzelmek és a stimulánsok. Az erős érzelmek szétszórják a pránát, és megnehezítik a prána rögzítését, következésképpen teljesen megakadályozhatják a kumbhaka gyakorlását, vagy legalább is lerövidítik a hosszát. Hasonlóképpen, a stimulánsok fogyasztása, mint például a kávé és az alkohol, szintén szétszórják a pránát, és megnehezítik a hosszú kumbhakák kitartását. A stressz, aggodalmaskodás, düh, bánat, bűntudat és szégyen is csökkentik a kumbhaka hosszát.

Éppen ezért még egy tapasztalt oktató is nehezen képes kívülről meghatároznia a kumbhaka megfelelő hosszát egy gyakorló számára. Mégis, ezek a tényezők is bizonyítják annak a fontosságát, hogy az ilyen oktatónak kompetensnek kell lennie ahhoz, hogy tanácsot tudjon adni, ha egy gyakorló kéri, vagy ha negatív szimptómák jelentkeznek. A pránájámát és a kumbhakát nem lehet könyvből megtanulni, és ez a könyv nem azzal a szándékkal íródott, hogy helyettesítse a tanárt; hanem segédletként íródott tanárok és tanulók számára.

Még Szundaradéva is, aki a pránájáma egyik legtanultabb szaktekintélye, elismeri Hatha Tatva Kaumudíjában, hogy nehéz meghatározni, kinek mennyi ideig kell kumbhakában maradnia. Azt tanácsolja, hogy egy bölcs ember állapítsa azt meg, éles intelligenciával és szilárd ítélőképességgel (38.75). Más szavakkal, még egy általánosságban bölcs személy is, aki közepes intelligenciával és korlátozott ítélőképességgel bír, nem biztos, hogy alkalmas lesz rá. És az sem lesz rá képes, aki nagyon intelligens, de híján van a bölcsességnek és az ítélőképességnek. Itt az a lényeg, hogy körültekintően és lassan haladjunk előre, míg csak nem válunk teljesen elégedetté azzal, hogy alaposan magunkévá tettük a gyakorlásunk jelenlegi szintjét, mielőtt továbblépnénk.

Gyakran hallottam haladó vagy veterán ászana-gyakorlóktól, hogy képtelenek a kumbhaka gyakorlására. Nyilvánvalóan azért alakult ki bennük ez a benyomás, mert túl korán tértek rá a túlzottan hosszú kumbhakák gyakorlására. Ha ezek a gyakorlók a felére csökkentenék a légzésvisszatartásuk hosszát és naponta gyakorolnának, akkor hirtelen azt tapasztalnák, hogy képesek a kumbhakák végrehajtására. De sokan a büszkeségük miatt nem választják ezt az utat. Úgy tűnik, az a hozzáállás, hogy „Vagy extrém hosszú kumbhakák, vagy semmilyenek”. Ez sajnálatos dolog, mivel megakadályoz bennünket a pránájáma hihetetlen ajándékainak learatásában. Fontos, hogy megtaláljuk a gyakorlásnak azt a szintjét, ami személy szerint számunkra kényelmes, ahelyett, hogy egy kívülről ránk erőltetett ütemet próbálnánk követni, amit egy olyan tanár kényszerít ránk, aki azt akarja, hogy túl gyorsan haladjunk. Ez mindig visszaüt. Válasszunk olyan tanárt, akinek nincsenek elvárásai azzal kapcsolatban, hogy milyen hosszú ideig legyünk képesek kitartani a kumbhakát.

Az, hogy képtelenek vagyunk folytatni a kumbhaka-gyakorlásunkat, abból fakad, hogy nem vagyunk képesek lassan elkezdeni, és hosszabb ideig gyakorolni a rövidebb kumbhakákat. Ez az ambíció, amit normálisnak tartanak a modern ászana-gyakorlásban, minden fejlődést megakadályoz a pránájámában. Nem véletlenül a pránájáma a jóga negyedik ága, és így haladóbbnak tekintik, mint az ászanát.

A Hatha Tatva Kaumudí szerint a rövid kumbhakákat a negatív karma semlegesítésére használják, míg a hosszúakat a felszabadulás elérésére (38.136). Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos hosszúságú tisztító folyamaton kell keresztülmennünk, melynek során a rövidebb kumbhakákat a negatív karma megsemmisítésére használjuk. Amikor valamennyire előrehaladtunk ebben a folyamatban, akkor a kumbhakák automatikusan meg fognak hosszabbodni.

Dr. M.L. Gharote, az elismert jóga-tudós azt állítja, hogy az általános légzés során percenkét 15-ször veszünk levegőt, ami azt jelenti, hogy minden légzésciklus 4 másodperc hosszú. A pránájáma közben ezt percenként 2-3 légzésre kell lassítani, amit akkor érhetünk el, ha öt másodpercig belélegzünk, húsz másodpercig visszatartjuk, és tíz másodpercig fújjuk ki a levegőt. A pránájáma fő technikája az, hogy idővel, fokozatosan lelassítjuk a légzésünk ütemét. Miután néhány évig naponta gyakoroltuk ezt, elérhetjük a hosszabb kumbhakákat, melyekben lehetséges a mélyebb átalakulás."