2014. augusztus 28., csütörtök

A pránájáma és az ászana

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Napszak

Négy órát kell várnunk egy étkezés után, ha a pránájámát szeretnénk gyakorolni. A Jóga-rahaszja hat órát ajánl. Minél üresebb az emésztőcsatorna, annál könnyebben fog menni a pránájáma-gyakorlás. Lényegében ez azt jelenti, hogy étkezés előtt kell gyakorolnunk, és nem utána. A pránájáma befejezése után viszont legalább fél órának el kell telnie, mielőtt ennénk. A kivétel egy pohár tej, amit közvetlenül pránájáma után, vagy akár előtte is megihatunk.

A szandhikat, a napszakok úgynevezett találkozási pontjait kedvezőnek tartják a pránájámára. A szandhik azok az időszakok, amikor az éjszaka és a nappal találkozik, vagyis a hajnal, amikor a reggel találkozik a délutánnal (dél), és amikor a nappal találkozik az éjszakával (alkony). A Brihad Jágjavalkja Szmriti szerint a legjobb időszak a pránájámára a napfelkelte (8.38-40).

Az ászana után

Ha napjában egyszer gyakoroljuk a pránájámát, akkor az az ideális, ha közvetlenül az ászanák után gyakoroljuk. A Jóga-szútrához fűzött kommentárjában Vjásza azt mondja: „szati ászana dzsájaté”, ami azt jelenti, hogy „amikor győzedelmeskedünk az ászanában”. Sok szaktekintély ezt úgy interpretálja, hogy „Arassunk győzelmet az ászanában, és csak utána gyakoroljuk a pránájámát”. Ennek van is értelme, mert ha nem tudunk ülni az ászanában, akkor nehézzé válik a pránájáma. Egyes szaktekintélyek szerint viszont Vjásza utasítása azt jelenti, hogy „Közvetlenül az ászana után gyakorold a pránájámát.”

Egyértelmű, hogy a testük ideálisan fel van készítve az ászana után. Sokkal mélyebbre fogunk tudni menni a kumbhakában, és több pránát tudunk befogadni, ha felkészítettük a testünket az ászanával. A nyakunk megfelelően fel lesz készítve a dzsálándhára bandhára (állzárra), ha gyakoroltuk a szarvángászanát (vállállást). Ha naponta kétszer gyakoroljuk a pránájámát, és az első gyakorlás közvetlenül az ászana-gyakorlás után van, a másodikat pedig nem előzi meg ászana-gyakorlás, akkor könnyen észrevehetjük, hogy a második gyakorlásnál nem tudjuk fenntartani azt a haladást, amit abban elértük, amit megelőzött az ászana-gyakorlás.

Ha úgy gyakoroljuk a pránájámát, hogy nem előzte meg közvetlenül ászana-gyakorlás, akkor korlátozzuk a kumbhakáinkat 40 másodpercre, hacsak nem vagyunk nagyon tapasztalt gyakorlók, vagy nem egy ilyen gyakorló tanít és felügyeli a gyakorlásunkat.

Életszakasz

A Jóga-rahaszja a pránájámát a grihaszthák (családosok) alapvető gyakorlatának tekinti (2.45), és azt mondja, hogy elsődlegesen 25 és 75 éves korunk között kell gyakorolni (2.37). A Jóga-rahaszja azt tanítja, hogy 25 éves korunk előtt a fő hangsúlyt az ászana-gyakorlásra kell helyezni, utána pedig a pránájámára. Ha viszont nem koncentráltunk az ászana-gyakorlásra 25 éves korunk előtt, akkor sem tudjuk kihagyni, keresztül kell mennünk ezen a fázison valamikor később az életünkben, ennek okait fentebb ismertettem. A Jóga-rahaszja azonban ad egy meghatározott sorrendet, ami a jógi érettségével párhuzamosan az ászanától a pránájámáig, majd a dhjánáig (meditáció) vezet. Ez a sorrend garantálja, hogy learatjuk az erőfeszítéseink eredményét, de csak akkor, ha fenntartjuk az előző szinteket is. A Jóga-rahaszja őrzője, T. Krishnamacharya még 90-es éveiben is fenntartotta ászana- és pránájáma-gyakorlását. A Rahaszja fontos üzenete az, hogy lépjünk tovább a jógikus technikák létráján, és ne akadjunk el az ászana szintjén."

Nincsenek megjegyzések: