A padmászana mitológiája
A lótuszvirág többrétű szimbolikával rendelkezik a hindu mitológiában. Az Úr Visnu négy szimbólumot tart a kezében, amelyek közül az egyik a lótuszvirág. A különböző isteni formák leírása során sokszor hasonlítják az Úr különböző testrészeit (szemét, kezét, száját, lábát, köldökét) a lótuszhoz. Az Úr Visnu köldökéből is egy lótuszvirág nő ki, amelyben megszületik az első teremtett élőlény, a félistenek atyja, az Úr Brahmá. Brahmá meditációban ül a lótuszban, méghozzá padmászanában, és meditációja közben teremti meg az univerzum bolygórendszereit és élő formáit. Laksmí, a szerencse istennője, és Visnu hitvese egyik neve szintén az, hogy Padmá.
A lótusz kibontakozó szirmai a lélek kiterjedését szimbolizálják. A tantrában a csakrákat is lótuszként ábrázolják, melyek egyre több szirommal rendelkeznek, ahogy felfelé haladunk. A szahaszrára-csakra (koronacsakra) ezer szirmával a spirituális ébredést szimbolizálja. A lótuszvirág az iszapos folyómederben gyökeredzik, de maga virág mindig a víz felett van, és még a víz is lepereg róla. Ez szintén a lélek beszennyezhetetlenségét szimbolizálja, melyet bár látszólag befednek az anyagi szennyeződések, eredendően mégis tiszta és érintetlen marad.
A lótusz Egyiptomban és Indiában is a négy elem: a föld, levegő, tűz és víz egyesülését szimbolizálja. A gyökerei a földben vannak, a vízben és a víz által növekszik, a leveleit a levegő táplálja, és a nap tüzének hatására virágzik ki. Ezért a lótusz a természetes világ négyes rendjének tökéletessége.
A buddhisták szerint az ember a materializmusban gyökeredzik, de Buddha-természet kifejlesztésével megtisztulhat és megvilágosodhat, mint a lótuszvirág. A buddhista tanok szerint az Úr Buddha maga egy lótuszvirágban született. A legenda szerint, amikor született, hét lépést tett a tíz irányba, és minden egyes lépése nyomán megjelent egy lótuszvirág. Így a lótusz a megvilágosodás nyolcszoros ösvényének egyik szimbóluma, és a hűséget is jelképezi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése