A návászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A návászana mitológiája

A náva vagy nauka csónakot jelent szanszkrit nyelven. Elképzelhető, hogy az angol “naval” (haditengerészet) kifejezés is innen eredeztethető. A csónak vagy hajó egy közlekedési eszköz, mely a vízen (tengeren, tavon, folyón stb) való átkelést teszi lehetővé. A tenger általában az anyagi világot, az ismétlődő születés és halál óceánját szimbolizálja, ahol ismeretlen veszélyek leselkedhetnek az utazóra. A tenger mélye a tudatalattit és az abban rejtőző karmikus tárházat is jelképezi, míg a hajó és annak irányítója a transzcendentális tudást, illetve a gurut, a tanítót jelképezi.

Az egyik legismertebb hindu monda, melyben a csónak-motívum megjelenik, a Satapatha Bráhmanában olvasható. Ennek főszereplője Matszja (részletesebben lásd a matszjászanánál), akit tradicionálisan Visnu egyik avatárjának (inkarnációjának tekintenek, de egyes források Pradzsápatival, vagyis Brahmával is azonosítják. A másik főszereplő Vainaszvata Manu, vagyis Szatjavrata király, aki később az emberiség ősnemzőjévé válik. Egy alkalommal Szatjavrata egy kis halat fogott a kezében fürdés közben. A hal Matszja volt, aki megszólalt, és arra kérte Manut, hogy hagyja meg az életét és védje meg, cserébe pedig azt ígéri neki, hogy megmenti a közelgő özönvíztől. Matszja pontosan tudja, mikor fog bekövetkezni ez az özönvíz.

Vaivaszvata Manu beleegyezik, hogy segít, így Matszja azt kéri, hogy helyezze egy vízzel teli edénybe, és tegye őt biztonságos helyre. Nemsokára Matszja kinövi az edényt, és ekkor egy kutat kell neki ásni. Utána egy tóba, majd végül az óceánba kell helyezni. Ekkorra teljesen megnő és elpusztíthatatlan lesz, és Manunak is segít túlélni az özönvizet. Közben Vaivaszvata Manunak egy hajót kel építenie, és minden magból és állatfajból vinnie kell magával.

Manu pontosan úgy tesz, ahogyan a hal utasítja, és amikor a hal teljesen megnő, akkor az óceánba helyezi. A megjelölt időben bekövetkezik az özönvíz, Manu felszáll a hajójára, a víz pedig elborítja a földet. Vaivaszvata Manu Matszját hívja segítségül. Matszja odaúszik a hajóhoz, és Manu egy erős kötél segítségével a Matszja fején lévő szarvhoz köti a hajót Ezután Matszja a legmagasabb szárazföld (a Himalája) felé vontatja a hajót, ahol Manu kiköt, és kiszáll, majd lassan leereszkedik a hegyről, ahogy az árvíz alábbhagy.

Vaivaszvata Manu ekkor rájön, hogy ő az árvíz egyetlen túlélője, mert mindenki mást elmosott az áradás. Ekkor Manu újra benépesíti a földet. Az utódok nemzése érdekében lemondásokat végez és áldozatokkal imádja az isteneket. Az istenek egy éven belül megválaszolják az imáit, és egy Sraddhá nevű gyönyörű nőt küldenek neki. A ma élő emberiséget így Manu és Sraddhá leszármazottainak tekintik. A monda sokban hasonlít az ószövetségi Noé bárkája-mondára.