A kumbhaka három tartománya

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Ranjit Sen Gupta, a „Pranayama: A Conscious Way of Breathing” szerzője azt mondja, hogy a negyven másodperces kumbhaka a maximális hosszúságú, de ezt is nehéz elérni. Andre Van Lysebeth szerint a negyven másodpercnél hosszabb kumbhakák annyira intenzívek, hogy csakis közvetlenül az ászana-gyakorlásunk után érdemes gyakorolni őket. Dr K.S. Joshi, „Yogic Pranayama” szerzője szerint az 50 másodperces kumbhaka a maximum.

Ezek a számok az általános gyakorlók számára ajánlott időtartamok, mivel ellentétben vannak azzal, amit a jóga-szövegek java része ajánl a beavatottak számára: 48 másodperc a kezdő (kanishta) gyakorlók, 64 másodperc a közepes (madhjama) gyakorlók számára és 80 másodperc a haladó (uttama) gyakorlók számára. A 80 másodperces kumbhakát, mint ésszerű felső határt, Swami Niranjanananda is alátámasztja, aki azt javasolja, hogy terjesszük ki a belső kumbhakát a nádí sódhanában 80 másodpercre, mielőtt a pránájáma más formáival próbálkoznánk. Azt is ajánlja, hogy gyakoroljuk a nádí sódhanát 80 másodperces belső, és 40 másodperces külső légzésvisszatartással naponta négy időpontban legalább három hónapig, mielőtt a pránájáma más formáival folytatnánk. Ez egy nagyon komoly gyakorlás, és ha követnénk, akkor csak az emberek kis része jutna túl egyáltalán a nádí sódhana gyakorlásán. Ha összeadjuk a két kumbhaka hosszát, amint Swami Niranjanananda ad, akkor 120 másodpercet kapunk. Körülbelül ugyanezt a számot javasolja Yogeshwaranand Paramahamsa, aki 120 és 128 másodperc hosszúságú kumbhakákról beszél. Madjnem ugyanezt a hosszúságot, 124 másodperced adja meg a pránájáma-kutató Shrikrishna, mely a Kundaliní felemeléséhez szükséges.

Így két tartományt határozhatunk meg, az egyik csoportban a kumbhaka ajánlott hossza 40-50 másodperc, a másik csoportban pedig azok vannak, akik ennek majdnem a háromszorosát, 120 másodperc körüli időtartamot határoznak meg. Egyértelmű, hogy az első csoportba a modern szerzők tartoznak, akik főleg az egészség-tudatos, általános közönség számára írtak, és ebből a célból valóban 40-50 másodperc hosszúra kell korlátozni a kumbhakákat. A második a haladó spirituális gyakorlókból áll, akik komoly lelki keresők számára oktatták és oktatják a pránájámát. Ebben az esetben a kumbhakát a Kundaliní felemelésére használják, és szükséges lehet a meghosszabbítása két percre vagy azon túl.

A kumbhaka hosszának harmadik tartománya messze meghaladja a kétperces időtartamot. Az ilyen extra hosszú kumbhakákat olvasva a jóga-irodalomban, könnyen elkeseredhetünk, mert azt gondoljuk, hogy sohasem fogjuk elérni őket. De ez ahhoz lenne hasonló, ha nem lennénk hajlandóak belekezdeni az ászana-gyakorlásba, mert láttunk egy könyvet, amiben egy jógi nyakatekert pózokat mutat be, vagy ha nem akarnánk hegedülni tanulni, mert hallottuk Paganinit játszani. Mégis, valamilyen oknál fogva ez a hozzáállás széles körben elterjedt a pránájámával kapcsolatban.

Nem fogom itt részleteiben tárgyalni ezeket a kumbhakákat, mivel nem gondolom, hogy a leírásuk nagy haszonnal járna a kezdő gyakorló számára, ehelyett inkább akadályt képezne. Ha valaki szeretne olvasni róluk, akkor a figyelmébe ajánlom Raghuvira Kumbhaka-paddhatiját vagy Theos Bernard „Hatha Yoga” című könyvét.

Ami fontos a tanuló számára, az az, hogy minden kumbhakának van eredménye, de a hosszabbaknak több, és az olyan szerzők, mint Raghuvira azt akarják elérni, hogy a gyakorlók ne váljanak elégedetté önmagukkal, hanem fejlesszék a kumbhakával kapcsolatos képességeiket. Újra és újra javasolja a kumbhaka hosszának növelését (Kumbhaka-paddhati, 176, 177, 205), és elmagyarázza a kapcsolatot a kumbhaka hossza és a szamádhi között( 218). Minél hosszabb a kumbhaka, annál valószínűbb, hogy szamádhiba esünk. A hosszabb kumbhakák képessé tesznek a szamádhi haladóbb szintjeinek elérésére. Raghuvira egyáltalán nem az öncélú, ambiciózus sportteljesítmények eléréséről beszél, mivel majdnem mindig, amikor a kumbhakák meghosszabbításáról beszél, hozzáteszi, hogy ezt az Isten iránti legnagyobb odaadással kell tenni, mivel a jóga bhakti nélkül halott.

A modern jógával az a probléma, hogy sok esetben már cirkusszá vált, melyben azt ismerik el, aki minél nyakatekertebb pózokat tud végrehajtani. Az lenne a legutolsó dolog, amit a pránájámával kapcsolatban szeretnénk elérni, hogy versennyé váljon, amelyben a gyakorlók kilógó nyelvvel törekszenek az egyre hosszabb kumbhakák elérésére. A jóga szempontjából sokkal fontosabb a szeretet, amit Isten és az összes élőlény iránt érzünk, és annak a szolgálatnak a minősége, amit más élőlények öntudatra ébredése érdekében fel tudunk ajánlani. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az ilyen extrém kumbhaka csupán az egyike azon számos jógikus eszköznek, mellyel a szamádhit elérhetjük."