A kumbhaka és a Kundaliní

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Már megtudtuk, hogy a Kundaliní felébresztése azt jelenti, hogy felhatalmazzuk önmagunkat a dháranára, és hogy a pránájáma a Kundaliní felemelésének elsődleges módja. A finom életerő, ha nem emeljük fel, akkor az alsó késztetéseken keresztül fejeződik ki. Ha felemeljük, akkor a gyakorló szentség felé irányuló hajlama megnyilvánul. A Kundaliní nem egy fantom, hanem egy olyan jelenség, amelyet látni és érezni lehet a misztikus állapotok eksztázisában. Mivel a sziddhák pontos leírásokat hagytak hátra a Kundaliníről, a modern gyakorlóknak könnyű vizualizálni a Kundalinít, és ez önmagában, ha nagy eltökéltséggel és pontossággal, koncentrált elmével tesszük, akkor idővel felébreszti a Kundalinít. Jógésvaranand Paramahamsza azt javasolja, hogy vizualizáljuk a Kundalinít kumbhaka közben. Ezt Theos Bernard is alátámasztja, aki leírja, hogy minden egyes kumbhaka alatt úgy ébresztette fel és irányította a Kundalinít, hogy a csakrákon keresztül koncentrált rá, összekapcsolva azt a tudatával a koronacsakrában.

A kumbhaka, Kundaliní és az elme koncentrációja közötti kapcsolatot a nagy Sankarácsárja is megerősítette. A Jóga-tárávalíban azt mondja, hogy ha a kumbhaka közben az ágjá csakrára fókuszálunk, akkor a prána belép a központi energiacsatornába (11). Azt is hozzáteszi, hogy amint felemelkedik, Kundalinínak nevezik (12), és amikor elérte a koponyatetőt, akkor képessé tesz bennünket arra, hogy erőfeszítés nélkül elérjük a dháranát (koncentráció) és a dhjánát (meditációt) (14). A nagy mester itt három rövid versben elmagyarázta a kifinomult kapcsolatot a kumbhaka, mentális fókusz, és a meditáció között. A hangsúly itt a „könnyedén” kifejezésen van. A Kundaliní alkalmazásával a magasabb ágakat relatíve kevesebb erőfeszítéssel el tudjuk érni, míg a Kundaliní eszköze nélkül a meditáció több évtizednyi értelmetlen erőlködésbe torkollhat.

A Kundaliní felemelését azonban nem szabad megkísérelni az ászana és pránájma előzetes elsajátítása nélkül. Amikor a jógi mindkettőben megállapodott, meg kell tanulnia az elsődleges múdrákat (energiapecséteket), míg az alapvető múdrákat, mint a bandhákat és az ászana-múdrákat a pránájáma előtt kell megtanulni. A Jóga-szútra nem említi kifejezetten a múdrákat, de beleértjük az ászanákba (mint például a Jóga Múdrá, Tadaga Múdrá), a pránájámába (például uddíjána bandha múdrá), a pratjáhárába (például viparíta karaní múdrá) és a dháranába (például a sambháví múdrá, sanmukhí múdrá). Más szavakkal az összes múdrát összefüggésbe lehet hozni valamelyik ággal.

Itt az a fontos, hogy egyfelől a kumbhaka hosszát ki kell terjeszteni, hogy lehetővé váljon a Kundaliní pontosabb vizualizációja, annak minden részletében. Másfelől, az ilyen vizualizáció megszilárdítja, koncentrálja és megtisztítja az elmét, és lehetővé teszi a hosszabb kumbhakákat.

A Hatha-jóga Pradípiká a következőképpen határozza meg a kapcsolatot a pránájáma és a magasabb ágak között (1.36.37): 12 pránájáma egy pratjáhárát alkot, 12 pratjáhára egy dháranát, 12 dháraná egy dhjánát, és 12 dhjána egy szamádhit alkot."