A haladó kumbhakák és a Kundaliní

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A haladó kumbhakák és a Kundaliní

Mielőtt megvizsgáljuk a kapcsolatot a kumbhakák és a Kundaliní felemelése között, meg kell jegyezni, hogy vannak más módszerek is ugyanennek a célnak az elérésére, például az isteni kegyelem, a mantrák, a múdrák vagy a csakrákon történő meditáció bizonyos formája (Bhúta-suddhi). A haladó kumbhakák nem az egyetlen módszert, de fontos módszert jelentenek.

Ahogy előzetesen is említettem, a jóga nyolc ágát nem elkülönülten kell gyakorolni, hanem egymásba kell helyezni, mint a matrjoska-babákat. A jóga célját, a felszabadulást három jógikus eszközzel lehet elérni: a pránájámával, a szamádhival és az Isten iránti odaadással. Ha a három lehetőség közül az elsőt használjuk, és közvetlenül a negyedik ág segítségével akarjuk elérni a lelki felszabadulást, ahhoz nagyon hosszú kumbhakákra van szükségünk. A kumbhaka hosszúságát némileg le kell csökkenteni, ha a rákövetkező ágakat is belefoglaljuk a pránájámába, amely pedig az ászanán belül történik.

A Gheranda-szamhitából megtudhatjuk, hogy a dháranát (koncentrációt), a hatodik ágat, kumbhaka közben kell gyakorolni. Bár itt is használjuk a pránájámát, a gyakorlatot most már dháranának nevezzük. Ez időhatékonyabbá teszi. Emlékezzünk rá, hogy a jóga szerint a mentális szabadságot alapvető természetünk, a tudat megvalósítása által érjük el. A tudatot elkendőzi a mentális tevékenység. E fátyol eltávolítása által az elmét le lehet csendesíteni a légzés lecsillapításán keresztül, ami önmagában erőt ad az elmének. A másik lehetőség az, amikor a meditáció segítségével csendesítjük le az elmét. A meditáció önmaga is felveheti egy szándékos erőfeszítés formáját az elme áramlásának megállítására, ahogyan Sri Aurobindo gyakorolta sikeresen, vagy az elme áramlásának megfigyelése passzív formáját is felveheti, azzal az elképzeléssel, hogy ez idővel az elme áramlásának csökkentéséhez vezet, ahogy Swami Vivekananda tanította.

A nyolcfokú jóga más megközelítést választ. Itt a szent tárgyra történő koncentrációt, amely önmagában csillapító hatással van az elmére, a kumbhakán belül helyezik el. Így az elme és a légzés is egyidejűleg nyugszik le, és mindkét gyakorlat hatása megsokszorozódik. Az elme megzabolázza a pránát, a prána pedig az elmét. Akkor érjük el a legnagyobb nyugalmat, amikor mindkét oldalról egyszerre lépünk be a csendbe. Mindazonáltal, a pránájámát kell először elsajátítani, mivel sokkal könnyebb lecsendesíteni a légzést, mint az elmét. Hasonlóképpen, a pránájáma gyakorlása előtt le kell csillapítani a testet az ászana-gyakorlás által, ami még könnyebb. Ha úgy próbáljuk lenyugtatni izgatott elménket, hogy egyből a meditációhoz kezdünk, az olyan, mintha egy dühödt tigrist szeretnénk megszelídíteni a farkába kapaszkodva.