Egyfelől ott van a tenger és az ég végtelen kékje és tere, vagyis a tekintetnek nincs mibe kapaszkodnia. A hátrabukfenceknél én is féltem, hogy belegurulok a vízbe, mert nem volt ott a biztonságot adó fal, hanem csak a móló vége. Ugyanakkor persze kellemes élmény a lágy szellőben és a napfényben jógázni, ez másképpen tölti fel az embert, mint egy megszokott jógatermi óra.
Az állandó széljárás, bár nem volt viharos, azért nehezíti az egyensúlyozó pózok és a fejenállás végzését. Ugyanakkor a szél megnöveli a váta dósát is, ami pedig merevebbé teszi az ízületeket. Mindannyian azt tapasztaltuk, hogy napról napra nehezebb volt jógázni, amihez persze a napi két erősítő edzés is hozzájárult, legalábbis az esetemben. Zárt teremben, melegben és magas párában sokkal hajlékonyabb az ember, ami az atmás törzsközönségnek frusztráló lehetett, viszont akik most kóstoltak bele a jógába, azoknak meg ajánlom, hogy jöjjenek el az atmába is, mert itt még több sikerélményük lesz gyakorlás közben.
Mindent összevetve azért sikerült letolnom az első sorozatot két részletben, de kb ez volt az összes jógázásom a zatoni hét alatt, azért ez itthon egy kicsivel több szokott lenni. Minden délben ott voltam Gyepesi Áron cross-training edzésén, ahol örömömre sok kettlebellt is használtunk. Legalább így el tudtam sajátítani az alapgyakorlatokat. Még jó, hogy vittem a két 16-os bellemet, különben igen kevés eszközzel tudtunk volna dolgozni. Esténként Tatarek Rezsi tartott még egy "pajkos, vidám" edzést, ahol főként saját testsúlyos gyakorlatok voltak. A kettő együtt azért szépen összeadódott, így a köztes időben vagy az ágyban próbáltam kialudni magamat (ami egy kinyitott dívány volt, nyekergett mint a veszedelem, és hárman próbáltunk benne egy paplan alatt nyugovóra lelni: Orsi, Lola és én). Délutánonként volt 3-4 órám a parton, de ilyenkor is csak pihegtem meg szunyókáltam, az OKJ sportedzői vizsgára készülni már nem maradt sok lelki erőm.
Az intenzív terhelésnek aztán kedd estére meg is lett a következménye: begyulladt a torkom, így jelezte a szervezetem, hogy elég. Szerencsére nem az izomhúzódást választotta ezúttal, így, bár tudomásul vettem, hogy besokallt, azért folytattam az edzéseket. A reggeli jógaórákon nem sok hangom volt, pedig toltam magamba a gyömbéres teát meg öblögettem kurkumás-sós meleg vízzel. Hétvégére azért nagyjából rendbe jöttem, bár a torokfájás később hörgős köhögéssé alakult, amire aztán itthon vettem jóféle herbáriás hurutoldó teát. Ez már korábban is bevált, plusz a grapefruitmag-echinacea oldat. Vagyis a betegségnek vége, az erőm is lassacskán visszatér, és persze felejthetetlen volt ez a hét Horvátországban. Augusztusban még megyünk a saját táborunkba, ott is vagy negyvenen leszünk, és egy kicsit több lesz a jóga, de napi egy edzés azért bele fog férni.
Továbbra is azt mondom, hogy kb ugyanannyit kellene jógázni minden nap, amennyit edzünk, bár ez nem mindig valósul meg nálam se sajnos. Áron jóvoltából azonban megismerkedtem egy kicsit a Primal Move-val is, ami nagyon megtetszett, és újabb kreativitás-hullámokat indított el bennem, de ezt még hagyom, hadd érlelődjön. Minden esetre az biztos, hogy a mozgástanulással, az izomzat ügyességével, "intelligenciájával" többet szeretnék foglalkozni a jövőben, hiszen az erő és a méret nem minden, de még a hajlékonyság sem.
Végtére, aki például csak jógázik, az is egy maximum 100 pózból álló gyűjteményt ismételget, ami kb olyan az izomzat számára, mint megtanulni a kötelező verseket, és ennyire is szorítkozni szépirodalmi élmények terén. Főleg, aki csak Agni vagy Ashtanga órára jár, az ismételten ugyanazt a sorozatot végzi, és ugyanazoknak az ingereknek teszi ki a szervezetét. Ez persze nem baj, mert a szervezetünk fokozatosan rácsiszolódik erre a koreográfiára. De azért vannak más ingerek is ezen túl, amik nem csak fizikai, de mentális, pszichés, megkockáztatom, spirituális szinten is megtermékenyítik és megreformálják a gyakorlót.
Úgyhogy azt tervezem, hogy többet foglalkozom majd a mozgásokon belüli kreativitással, hiszen az élőlénynek erre valahol igénye van. A statikus pózok világa persze nagyon szép, és nagyon fontos, mint alap. Enélkül a test-tudatosság nélkül nehéz olyan összetett mozgássorokat végrehajtani, amelyek ezekre az anatómiailag, energetikailag és ontológiailag kódolt pózokra épülnek. Krishnamacharya maga is nagyon sokat kísérletezett, ő egyáltalán nem tekintette a jógát egy lezárt és megkövesedett rendszernek. Persze ez még a jövő zenéje, de valahol minden összeér, sok érdekes élménnyel lettem gazdagabb ezen az elmúlt héten is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése