"Hátrahajlító, levezető és relaxációs pózok
A második sorozatot követő hátrahajlító, levezető és relaxációs pózok ugyanazok, mint az első sorozat után. Az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és filozófia” című könyv 111-130. oldalán olvashatjuk a részletes leírásukat. A pózok a következők:
Úrdhva-dhanurászana (hídpóz)
Pascsimóttánászana (nyugati nyújtó póz)
Szarvángászana (gyertyapóz)
Halászana (ekepóz)
Karnapídászana (fülprés-póz)
Úrdhva-padmászana (fordított lótuszpóz)
Pindászana (gombócpóz)
Matszjászana (halpóz)
Uttánapádászana (lábemelő-póz)
Sírsászana (fejenállás)
Úrdhva-dandászana (fordított botpóz)
Baddha-padmászana (kötött lótuszpóz)
Jóga-múdrá (jóga-pecsét)
Gjána-múdrá (a tudás kéztartása lótuszülésben)
Uptluthi (kiemelt lótusz)
Savászana (hullapóz – relaxáció)
Megjegyzés: Az úrdhva-dhanurászana (jógahíd) gyakorlása technikailag nem tartozik a befejező sorozathoz, tradicionálisan azonban mégis a gyakorlás végén szokott lenni. A kezdő, második, illetve haladó sorozatokat gyakorlók különböző nehézségi szinten végezhetik a hidat és az ahhoz kapcsolódó hátrahajlító gyakorlatokat is. Ezek részletesebb leírására a harmadik sorozat gyakorlatainak ismertetése után térünk vissza. Az első és második sorozat gyakorlói általában a hidat és a hadból való felállást, illetve az álásból hídba leereszkedést szokták gyakorolni egyénileg vagy tanári segédlettel. A hidak után a pascsimóttánászanát kontrapózként gyakoroljáj a test hátulsó síkján lévő izmok lenyújtására. A befejező sorozat első póza technikailag a szarvángászana, melynek felvétele előtt érdemes néhányszor előre-hátra gurulni összegömbölyödve a hátunkon. Ehhez üljünk le a matracunk elejére zsugorülésben. Húzzuk a térdeinket a mellkasunkhoz, a sarkunkat pedig a fenekünkhöz, de ne keresztezzük a lábszárakat. Kulcsoljuk át a lábszárakat a karjainkkal, és kilégzésre domború gerinccel gördüljünk végig a hátunkon, majd egy pillanatra álljunk meg a tarkónkon. Belégzésre gördüljünk fel az ülőcsontokra, és a végponton egyenesítsük ki a gerincet, nyújtózkodjunk felfelé a fejtetőnkkel. Kilégzésre ismét gömbölyítsük a hátunkat és guruljunk hátra. Törekedjünk a lendület kizárására és a gerinc görbületének változtatása, a súlypont áthelyezése segítségével lassítsuk a gurulást. Ezáltal le tudjuk masszírozni az izmokat a gerinc mentén, és teljesen semleges izomtónussal tudjuk kezdeni a szarvángászanát.
Epilógus
Az Úr Ráma kijelentette, hogy az ősi bölcsek csak azután távoztak a mennyekbe, hogy hatalmas mennyiségű helyes erőfeszítést tettek (Rámájana, Ajódhjá-kánda 11:29; az ok, amiért az Úr Ráma a „mennyországról”, és nem a „felszabadulásról” beszél, ahogy Sankara tette, az, hogy a Rámájana a hétköznapi emberekhez szól, míg Sankara kommentárja a tanultakhoz.) Első ránézésre ez az állítás ellentétben áll Sankara kijelentésével, hogy a felszabadulást nem lehet elérni semmiféle tettel (Brahma-szútra kommentár 1.1.4). Sankara minden okozati kapcsolatot tagad az olyan tettek, mint az ászana, pránájáma, rituálé, meditáció vagy szamádhi és a Brahman (határtalan tudat) megismerése között. Mivel a Brahman örök és ok nélküli, semmilyen tett nem okozhatja. De az Úr Ráma nem okozati kapcsolatról beszél; hanem időbeli kapcsolatról. Azt mondja, hogy a bölcsek azután érték el kitüntetett helyzetüket, hogy elvégezték a szükséges tetteket. A lényeges szó itt az „azután” ami időbeli kapcsolatot jelez az erőfeszítés és a cél között. A kettő közötti okozati kapcsolatot, amit Sankarácsárja tagadott, az „azáltal” szó jelezte volna.
A két pozíció közötti különbség a perspektíva között van. Sankara a határtalan tudat abszolút igazságának szempontjából beszél. Ebből a perspektívából, semmilyen tett nem hozhatja létre vagy okozhatja ezt a tudatot, mert a Brahman soha nem szűnt meg Brahmannak lenni. Az Úr Ráma viszont a hétköznapi feltételekhez kötött létezés relatív perspektívájából beszél. Ebből a szempontból minden élőlénynek formába kell hoznia magát, alkalmassá kell tennie magát a határtalan tudat megvalósítását lehetővé tévő isteni áldás befogadására. Ezt nem úgy érjük el, hogy ülünk és gondolkodunk róla, vagy kijelentjük és elhisszük, hogy már elértük ezt a szintet. Ezt, ahogy az Úr Ráma mondja, csakis intenzív és helyes erőfeszítés által érhetjük el."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése