A pránájáma hatásai

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A pránájáma hatásai

A pránájáma gyakorlása több fontos hatással bír a pránára, és rajta keresztül a testre és elmére vonatkozóan. A pránájáma visszaszívja a pránát a testbe, növeli a prána mennyiségét és raktározza azt, kiegyenlíti a prána áramlását (szvára) a nádík rendszerében, és a központi energiavezetékbe (szusumná) irányítja a pránát. Lejjebb ezeknek a hatásoknak egy részletesebb elemzését találjuk. Ezen kívül, a pránájáma mélyre ható változásokat képes előidézni a test biológiai erőiben (a dósákban), és az elme minőségeiben (a gunákban). Ezek a hatások olyan erőteljesek, hogy a pránájáma segítségével legyőzhetjük bármelyik akadályt, amit Patandzsali a Jóga-szútra 1.30-ban felsorol („Az akadályok, amik az elme eltérüléséből fakadnak, a betegség, kötöttség, kétség, hanyagság, lustaság, érzéki élvezet, helytelen nézetek, képtelenség egy magasabb szint elérésére és képtelenség annak megtartására”). Mivel ezeknek a hatásoknak a magyarázatához szükség van az egyéni pránájáma-technikák megértésére, a „Pránájáma, az akadályok elhárítója” című fejezetben fogjuk leírni őket a gyakorlatok ismertetése után, e könyv végén. A pránájáma gyakorlásának fő hatásai:

Visszaszívja a szétszórt pránát a testbe

A Vaszistha-szamhitá, amely a bölcs Vaszistha jógáról szóló tanításait tartalmazza, azt állítja, hogy a prána tizenkét angulával (hüvelykkel) túlnyúlik a test határán (2.7). Ez azt jelenti, hogy a pránikus test tizenkét hüvelykkel kiterjedtebb, mint a durva fizikai test felszíne. A bölcs Jágjavalkja egyetért abban, hogy a pránájáma visszaszívja a pránát a testbe (Jóga-jágjavalkja 4.8-9), ami előzőleg tizenkét hüvelykkel túlnyúlt a testünkön. Ugyanezt az információt megtaláljuk a védikus irodalomban is. A Shándílja Upanisadban a bölcs Atharvan úgy írja le a testünket, hogy 96 hüvelyk hosszú, és a prána tizenkét hüvelykkel túlnyúlik a testünkön (15. vers). Atharvan hozzáteszi, hogy az, aki a jóga gyakorlása által visszahúzza a pránáját, hogy ne nyúljon túl a testén, a legnagyobb jógi lesz.

A középkori sziddhák ugyanerre a konklúzióra jutottak. A Góraksa-sataka is azt állítja, hogy a prána tizenkét hüvelykkel terjed túl a testen (94.), de erőfeszítést kívánó tevékenységek, például szex közben 36 vagy még több hüvelykre is kiterjed, ezért elhasználódik. Gheranda ugyanezeket a számokat idézi (5.79-82). Ezáltal a bölcsek szerint szétszóródik a pránánk, és lecsökken az élethosszunk. Csökkentsük a prána szétszóródását, és tovább fogunk élni. A Hatha Tatva Kaumudí is alátámasztja ezt a nézetet, amikor azt mondja, hogy bárki, aki tizenkét hüvelyk alá csökkenti a prána kiterjedését, jártas a jógában (37.2). A prána szétszóródása szétszórt elmével párosul az életünkben: sokat beszélünk és sokféle tevékenységet végzünk, ami nem vezet sehová. Nyugtalansághoz, kifelé forduláshoz vezet, ahelyett, hogy a középpontunkban lennénk, a figyelmünk mindenfelé elvándorol, ahelyett, hogy a szívünkben nyugodna, fenntartunk bizonyos kapcsolatokat, még akkor is, ha degradálóak, és olyan vágyakat fejlesztünk ki, amelyek nem szolgálják a javunkat. A pránájámát arra kell használni, hogy koncentráljuk a pránát a testünkben, hogy visszavonjuk a prána kivetülését a környezetünkbe, és ez a hatás teljes és integrált emberi lénnyé tesz bennünket.

Tárolja és növeli a prána mennyiségét

Acharya Bhagwan Dev azt állítja „Pranayama, Kundalini and Hatha Yoga” című könyvében, hogy a normális, felszínes légzés által csupán a töredékét tudjuk magunkba gyűjteni a levegőben található pránának a mély, kontrollált jógikus légzéshez képest. A testben raktározott prána mennyiségét hatékonyan tudjuk fokozni a kumbhaka (légzésvisszatartás) segítségével. A kumbhakát arra használjuk, hogy rögzítsük a pránát a testünkben. Ez az állítás azt is egyértelművé teszi, hogy a pránájáma csak a légzésvisszatartás gyakorlásával válik teljessé, vagyis az egyszerű Uddzsájí légzés csupán a pránájáma kezdeti fokozata.

A Hatha Tatva Kaumudí elmagyarázza, hogy milyen hatással van a testre az, ha különböző részeiben rögzítjük a pránát. A rögzítés egyszerűen azáltal valósul meg, hogy az elmét a kívánt területre rögzítjük a kumbhaka közben. Mivel a prána oda megy, ahová az elme, a tudatos koncentráció automatikusan a kívánt helyre viszi a pránát. Szundaradéva szerint, ha a pránát a köldökünkben koncentráljuk, akkor legyőzünk minden betegséget, ha az orrhegyünkben rögzítjük, akkor uralni tudjuk a pránát, ha pedig a nagylábujjainkban tároljuk, akkor könnyűvé válunk. A prána szétterjesztése a különböző testrészek felé java részt a kilégzés fázisa alatt történik. Miközben a visszatartás fázisa alatt tudjuk befogadni a pránát a köldökbe (manipúra csakra), valójában a kilégzés az, ami által a prána a köldökből azokba a testrészekbe vándorol, ahol a leginkább szükség van rá."