A prána és az elme

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A szentírások egyes szakaszai a pránát a szánkhja filozófia prakritijével (természettel, anyagi okkal) azonosítják, és ebben az esetben ez csupán annak a kozmikus személytelen megnyilvánulására vonatkozik, ami az egyénben a lélegzet és az életerő formájában fejezi ki magát. A Shatapatha Bráhmana a halhatatlanság elixírjeként (amrita) írja le a pránát (10.2.6.18). Az amrita a leggyakrabban egy növényből származó varázsitalt jelenti, de a jógában az amrita a prána tartálya az agy közepében, a harmadik agyüreg környékén. Amikor sikerül itt megállítani a pránát, akkor elérhetjük a halhatatlanságot. A halhatatlanság azonban nem feltétlenül a fizikai halhatatlanságot jelenti, egyes iskolák az isteni tudat megvalósításaként értelmezik.

Más szövegrészek szerint a pránát és az apánát a köldökcsakrában (manipúra) kell egyesíteni. Ilyen kontextusban a prána csak a tíz életlevegő (váju) egyikére vonatkozik, amelyek önmagukban a szélesebb értelemben vett életerő, a prána alkategóriái. A prána két tárhellyel rendelkezik a testünkben: egy lunáris/mentális tárházzal az agy közepén (ágjá csakra), és egy szoláris/fizikai tárházzal a köldök (manipúra csakra) tájékán. A manipúra csakra a tűz (agni) székhelye is, és ezért javasolják egyes szövegek, hogy a tűz és a levegő (prána) segítségével emeljük fel a Kundalinít, de erről a későbbiekben több szó esik majd.

Egyes régebbi szövegek a váju kifejezést használják a prána helyett (például a fentebb idézett Taittiríja Upanisad is). Ebben a könyvben, amikor a pránát az „életerő” értelmében használjuk, akkor egymagában fog állni. Ha pedig a vitális felfelé áramló levegőt jelenti, a prána vájut, mely a prána, mint életerő alkategóriája, akkor a prána váju összetételt fogjuk használni a prána helyett.

A prána sakti kifejezést is gyakran használják a nádí rendszer kifelé ható funkciójának jelölésére, ami abbéli képességünket takarja, hogy aktívan ki tudjuk fejezni magunkat a testünkön keresztül, például mozgatjuk azt a térben, vagy különböző cselekvésekre bírjuk. A prána saktiról úgy tartják, hogy a jobb orrlyukon keresztül működik, ezért az olyan légzéstechnikák, amelyekben főleg a jobb orrlyukat használjuk, extrovertálttá és aktívvá tesznek.

Ezzel szemben áll a manasz sakti, a befelé ható nádí-jelzések gyűjtőneve, melyeket a bal orrlyukon keresztül aktiválhatunk. Ha a bal orrlyukon keresztül lélegzünk, az inaktívabbá, introvertáltabbá és szemlélődőbbé tesz, mivel ez a manasz sakti funkciója, és nem a prána saktié.

Erről majd részletesebben beszélünk a nádík egyensúlyával foglalkozó fejezetben. Azok számára, akik a prána kifejezés jelentését pusztán a lélegzésre redukálják, Swami Ramdev kijelenti, hogy nem csak a légzést, hanem a láthatatlan isteni energiát is jelenti.

Összefoglalva, a prána a Nagy Istennő teste és tettei, mellyel okozza, létrehozza, fenntartja és meg is semmisíti nem csak az egész megnyilvánult világot, hanem minden egyes egyént is a lélegzete által. Az egyének megnyilvánulásának lefelé irányuló folyamata (Sakti) és a spirituális felszabadulásuk felfelé irányuló folyamata (Kundaliní) a prána két iránybeli megnyilvánulása. A prána az immanens Isten, mely az egész univerzumot és minden élőlényt átjár. Ezen kívül a prána kifejezéssel szokták jelölni egyrészről a felfelé áramló életlevegőt, másfelől a nádí rendszer efferens (kifelé irányuló) áramlatait. Amikor próbáljuk megérteni a prána kifejezés jelentőségét, akkor minél szélesebbre kell kivetni a hálónkat, hogy minden lehetséges jelentést belefoglaljunk, máskülönben bizonyos idézetek jelentése homályos marad."