Vátájanászana (ugró ló póz)

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Negyedik összekötő rész

Itt kezdődik a negyedik és egyben utolsó összekötő rész a passzív elemek közül, amely a vátájanászanától a baddha haszta sírsászanáig tart. Ez a rész két célt szolgál. Az első az, hogy bevezesse és elszigetelje az utána következő levezető pózokat a kartámasz-sorozat intenzitásától. Ezt a csípőnyitó pózok (vátájanászana, gaumukhászana és szupta-úrdhva-páda-vadzsrászana), előrehajlítások (parighászana) és csavaró pózok (parighászana és szupta-úrdhva-páda-vadzsrászana) keverékével éri el, így folytatva az összekötő részek első sorozathoz hasonló jellemvonásait.

A második cél az, hogy egy zárókövet képezzen a sorozat számára; amikor a kőművesek egy boltívet építenek, a zárókövet illesztik be utoljára, és ez ad stabilitást az egész struktúrának. Mivel a mukta-haszta-sírsászana és a baddha-haszta-sírsászana elősegíti az amrita (a homlokból alácsöpögő nektár) befogadását, ez az összekötő rész is hasonló funkcióval bír a sorozatban.

Megjegyzés: A második sorozat utolsó részének elemzésekor számomra különösen erőltetettnek tűnik a „passzív összekötő elem” kifejezés használata, melybe Maehle minden pózt belevett, amit nem tudott mély csípőnyitásként vagy hátrahajlításként kategorizálni. A sorozat ezen részének végzése legalább annyi aktivitást kíván a gyakorlótól, mint az előző pózok, különösen a vátájanászana (melyet tévesen ablak-pózként értelmez) és a szupta-úrdhva-páda-vadzsrászana vinyászái, valamint a sírsászanák, melyeket én általában nehezülő sorrendben szoktam oktatni (először a négy baddha-haszta, majd a három mukta-haszta sírsászana pózt). A sírsászana-sorozat a második sorozat végén valóban értelmezhető zárókőként, mivel erőteljesen elősegíti a prána áramlását a fej irányába, csakúgy, mint a sírsászana variációk, melyeket a befejező sorozatban gyakorolunk. A sírsászanák után következő híd- és hátrahajlítás-gyakorlás, bár technikailag nem tartozik a második sorozathoz, szintén meglehetősen aktív eleme a gyakorlásnak.

Vátájanászana (ugró ló-póz)

Dristi: felfelé

Áttekintés: A vátájanászanával kezdődik a sorozat energetikai lecsillapítása. A következő négy póz az erő-állóképességi rész által létrehozott hőt hasznosítja, hogy növelje a hamstringek, csípőízületek, és a vállak hajlékonyságát.

Előfeltétel: A szúpta vadzsrászana és a kárandavászana helyes végrehajtása.

Ellenjavallat: térdfájdalom és a térdízület instabilitása.

Vinyásza számolás

Ékam: Szamaszthitiben állva belégzésre helyezzük a jobb lábunkat féllótuszba, mintha az álló sorozat legutolsó pózát, az ardha-baddha-padmóttánászanát végeznénk. A jobb kezünkkel nyúljunk át a hátunk mögött és fogjuk meg a jobb nagylábujjunkat.

A térd védelme a vátájanászanában

Akik számára még új ez a póz, esetleg szeretnének valami alápárnázást, például egy összehajtogatott törülközőt tenni a térdük alá. Ez védi a trédet a kemény felülettől, de meg is emeli egy kicsit a jobb csípőt, ami segíthet, hogy a testünk könnyebben megszokja a póz furcsa geometriáját. ha már járatosak vagyunk a vátájanászanában, akkor lemondhatunk erről a segédletről, de ne habozzunk visszatérni a használatához, ha éppen érzékeny a térdünk.

Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre, a bal tenyerünket a bal lábunk mellett elhelyezve, az ujjainkat egy vonalba helyezve a lábujjakkal. Előzzük meg a jobb csípő lebicsaklását azáltal, hogy a jobb térdünket kivisszük oldalra, amíg a csípők egy vonalba nem kerülnek, mely párhuzamos a talajjal. A kilégzés végén engedjük el a lábunkat, és helyezzük el a jobb kezünket a talajon a bal lábunkkal és kezünkkel egy vonalban.

Tríni: Belégzésre nézzünk fel és egyenesítsük ki a hátunkat, miközben a tenyereink a talajon maradnak.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába, de a jobb lábunk maradjon féllótuszban.

Pancsa: Belégzésre vegyük fel a felfelé néző kutyát, miközben a jobb lábunk továbbra is féllótuszban marad. Spicceljünk a jobb lábfejünkkel és engedjük, hogy a jobb térdünk könnyedén érintse a talajt. Ennek elkerüléséhez meg kéne emelnünk a jobb csípőnket (ami álló testhelyzetben a medence hátrahúzását jelentené), ezt a mozdulatot pedig nem szabad a hátrahajlítással kombinálni, mert a csípők egyensúlyzavarához vezethet."