1. A sport káros, ezért jobb, ha nem csinálsz semmit. Saját tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy 13 évvel ezelőtt, amikor a Krisna-tudatban jó mélyen benn e voltam, és ott ugyebár a sportot nem igazán helyezik előtérbe, sokkal rosszabbul éreztem magamat a bőrömben, mint ma. 30 évesen, 11 év papi élet után 87 kiló voltam, folyamatosan fájt a hátam, és úgy éreztem, hogy megöregedtem, kényelmetlen dolog már ebben a testbe élni. Mindezt a mozgásszegény életmódnak és a helytelen táplálkozásnak köszönhettem, ami sokkal károsabb az ízületekre és a belső szervekre nézve, mint a sport. Amióta jógával foglalkozom, sok más példát láttam arra, mit én magam is megéltem.
Ha helyesen van felépítve egy edzésterv, és a fokozatos erősítés, kardió- és állóképességi terhelés mellett a hajlékonyság fejlesztésére, valamint az ízületek védelmére is hangsúlyt fektetünk, akkor nyolcvan évesen is funkcionális marad a szervezetünk, sokkal energikusabbak és életvidámak leszünk, valamint a kapcsolataink is egészségesebbek lesznek. Szerintem a depresszió egyik fő oka manapság, a helytelen táplálkozás mellett a mozgáshiány, ami negatív testképet eredményez, és ez a frusztráló kép köszön vissza ránk minden nap a tükörből.
A sport vagy a jóga csak akkor tud kárt okozni, ha túlzásba visszük, vagy nem megfelelően terheljük magunkat. A versenysportolóknál és az egóból edzőknél előfordulhatnak átmeneti és tartós sérülések is, valamint a helytelen mozgásminta ismétléséből fakadó ízületi károsodások. Ezen túlmenően azonban a sport viszonylag veszélytelen, ha hagyjuk a szervezet önszabályozó mechanizmusát működni, és pihenünk, ha fáradtak vagyunk, illetve változtatunk az edzésünkön, ha fáj valami. A sportolók maradandó károsodásainak oka legtöbbször a dopping-használatból fakad, hiszen anélkül egyszerűen nem lehet túlhajtani a szervezetet, amikor elege van, akkor megáll és elrendeli a pihenőt.
2. A jóga felerősíti a rossz tulajdonságokat. Ezt is egy barátom blogjában olvastam a minap, de már máshol is hallottam. Nos, ha ez így lenne, akkor a jógát az ördögtől való, nagyon veszélyes dolognak kellene tekintenünk, amit a kifejezetten ártó szándékú emberek felhasználhatnak hatalmuk kiterjesztésére. való igaz, hogy a jóga képes misztikus erőkkel felruházni gyakorlóját, és ezzel vissza is lehet élni, illetve eltévelyedéshez vezetheti a jógit. Ettől azonban nekünk nyugati embereknek azt hiszem, nem kell tartanunk, hiszen olyan mértékű tapaszra (aszkézisre) egyikünk sem lenne képes, ami már mérhető misztikus hatalmat eredményez. Ha valaki ne alázatosan áll hozzá a gyakorláshoz, akkor akár az ászana, pránájáma vagy meditációs gyakorlatok is felerősíthetik az egóját, de abban nem hiszek, hogy rosszabb ember lenne a jógától, mint amilyen volt. Hiszen látjuk, hogy az egó növelését is el lehet érni bármivel, elég, ha valaki bekerül egy valóságshowba, vagy a bulvárlapok hasábjaira. Semmilyen klasszikus írásban vagy elismert jógamestertől nem olvastam még hasonló kijelentést, tehát azt ajánlom, hogy ez ne vessen vissza bennünket a jóga gyakorlásában vagy kipróbálásában.
A jóga nem csak "tökéletes" emberek számára lett kitalálva, hanem mindenki számára, aki szeretne tökéletesebbé válni, akár fizikai, akár szellemi, akár spirituális értelemben. Az eszközöket ennek megfelelően kell kiválasztani. Patandzsali kifejezetten hangsúlyozza, hogy a meditáció és a pránájáma gyakorlása segít elhárítani az akadályokat, amelyek megnehezítik a tudatunk egy pontra rögzítését. Sem "jó", sem "rossz" tulajdonságokról nem beszél, sőt, azt mondja, hogy a jóga gyakorlásával mindkét féle karma megszüntethető. A jógi karmája se nem fehér, se nem fekete, se nem kevert. Vagyis a jóga tisztító hatása mindenki esetében érvényesül. Nyilvánvaló, hogy ha a gyakorlásunk csak az ászanára korlátozódik, akkor kevesebb jellemfejlődést fogunk tapasztalni, de ha a jamákkal és nijamákkal is megismerkedünk, akkor már ott is tapasztalhatunk fejlődést. A legerősebb tisztulást azonban a pránájáma és a meditációs technikák hivatottak előidézni, hiszen az ászana csupán a fizikai teszt tisztítását és előkészítését hivatott segíteni.
3. A meditáció veszélyes. Erről pont tegnap olvastam egy blogbejegyzést, aminek pontjait nem is kezdem el elemezni, annyira gyengére sikeredett az egész. A felszínes olvasó itt is ugyanezt a konklúziót vonhatja le, mint az előző két pontban, hogy a sport, illetve a jóga veszélyes, ezért jobb, ha nem is foglalkozunk vele. Való igaz, hogy az elme a tudatalattiban tárolja a múltbeli benyomásokat, és ugye ott mindenkinek az van, ami van. gyakran még magunk sem vagyunk tisztában vele, hogy milyen démonok rejtőznek elménk sötét sarkaiban, és egy ilyen vagy olyan élethelyzet melyiket képes triggerelni. Amikor Patandzsali mindezt leírta a Jóga-szútrában, akkor még nem voltak pszichológusok, és az emberek valóban a pránájáma és a meditáció segítségével tisztították az elméjüket. Még nagyon bűnös karmájú emberekről is olvasunk, aki szentéletűvé váltak a meditáció következtében.
Természetesen, amikor meditációs technikákról beszélünk, akkor sok mindenféle módszer beletartozhat ebbe a csokorba, tradicionális és modernebb megközelítések is. Az is igaz, hogy ha valaki pszichológiai problémákkal rendelkezik, annak érdemes szakember segítségét igénybe vennie, de az biztos, hogy a meditációval nem árthat magának. Ha kellemetlen élményt okoz egyik vagy másik meditációs technika, akkor nem szabad ragaszkodni hozzá. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy kipróbált egy sportágat, de nem jött be neki, ezért a sport úgy, a hogy van, hülyeség. A legtöbb meditációs technika veszélytelen, és ha megfelelő irányítás alatt gyakoroljuk, akkor számos kedvező eredményt várhatunk tőle. Az igaz, hogy a meditáció, ugyanúgy, mint a jóga vayg a sport, függőséget okozhat, de azért ez mégis csak más, mint a pia, fű vagy drog-függőség, vagy akár az evési zavarok. Ahogy egyik tanárom összefoglalta, amíg valaki jutalmazásként tekint az evésre, és nem létfenntartó funkcióként, addig evési zavarai lesznek, amikből elhízás, anorexia, és számtalan egyéb probléma fakadhat.
A sport, a jóga vagy a meditáció tehát valóban eredményezhet pszichológiai függést, de mindaddig, amíg más, károsabb függőségeket (kocsmázás, TV-nézés, szerencsejáték stb.) váltunk ki vele, addig nincs gond. Ha viszont ezeket a dolgokat menekülésnek használjuk a valós életünk kihívásai elől, vagy a valódi, tartalmas, szeretetteljes személyes kapcsolatokat szeretnénk helyettesíteni velük, az már valóban nem előnyös. Számos félresiklott spiritualistát láttam már életemben, aki a személyiség fejlődésében még igencsak az alsó lépcsőfokokat koptatta, holott már emelkedett spirituális gyakorlónak gondolta magát. De hát itt ismét visszakanyarodunk az egó kérdéséhez, ami, ahogy Patandzsali mondja, az utolsó akadály a felszabadulásunk útján. Tehát ha valaki esetleg tud valami tuti módszert az egó kordában tartására, az szóljon, mert még én is keresem :-) De addig is sportoljatok, jógázzatok, és meditáljatok bátran, mert semmit nem veszthettek vele, ellenben mindent megnyerhettek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése