"Modern források
A
pránájáma csodával határos tulajdonságait nem csak a
régmúlt szaktekintélyek, hanem kortársaink is alátámasztották.
Swami Niranjanananda, Swami Satyananda követője azt mondja, hogy a
pránájáma megsemmisíti a karmákat, Yogeshwaranand
Paramahamsa, a Yoga Niketan alapítója pedig azt állítja, hogy ha
a szív lótuszára koncentrálunk a kumbhakában, azzal
megsemmisítjük az előző életek karmáit.
Nathamuni,
a nagy jógi előre látta a jelenlegi fejlődési irányt, melyben a
jóga az ászanák végzésére redukálódott.
Jóga-rahaszjájában, melyet T. Krishnamacharyán keresztül
kaptunk meg, különbséget tesz azok között, akik csak az ászanát
gyakorolják, és azok között, akik az egész Ashtanga-jóga
folyamatát követik (3.36). A bölcs hangsúlyozni akarta, hogy ha
csak a pózok gyakorlására korlátozzuk a jógánkat, az nem azonos
Patandzsali nyolcfokú (Ashtanga) jógájával. Nathamuni nagy
hangsúlyt fektetett a pránájámára.
T.
Krishnamacharyát, akit a modern jóga kútfőjének tekintünk, nem
kell bemutatni. Ő volt B.K.S. Iyengar, K. Pattabhi Jois, B.N.S.
Iyengar, Srivatsa Ramaswami, T.K.V. Desikachar és A.G. Mohan guruja.
Ő azt mondta, hogy a pránájáma a legfontosabb a nyolc ág
közül, és az életünk meghosszabbításának fő eszköze. Ezt
azáltal éri el, hogy megelőzi a betegségeket, ami pedig a test
három dósájának (testi minőségének) kiegyensúlyozásának
eredménye. Krishnamacharya azt is állította, hogy a pránájáma
vezet el a dháraná és a dhjána magasabb ágaihoz,
és még azt is kijelentette, hogy lehetetlen elérni a dháranát
a pránájáma gyakorlása nélkül. Első könyvében, az
1934-es Jóga-makarandában a nyolcfokú jógában csak az
általunk gyakorolt ág eredményeit kaphatjuk meg.
Ha
a gyakorlást csupán az ászanára korlátozzuk, az csak
erősebb testet és jobb vérkeringést eredményez. Ha az olyan
eredményekre vágyunk, mint az egészség és a hosszú élet,
intellektuális erő, tiszta és erőteljes beszéd, akkor a
pránájámát is hozzá kell tenni. Ugyanebben a szövegben
Krishnamacharya azt is elmagyarázza, hogy a pránájáma
képessé teszi a jógit arra, hogy a csakrákra koncentráljon és
vizualizálja azokat, ami majdhogynem végtelen egészségügyi
haszonnal jár. Azt is kijelenti, hogy a pránájáma által
elérhetjük a dhjánát és a szamádhit.
Szundaradéva,
aki a monumentális, ezer oldalas Hatha Tatva Kaumudí
szerzője, alátámasztja ezt a nézetet, amikor azt állítja, hogy
a pránájáma a hatha-jóga legfontosabb gyakorlata (4.17.), melyet
ebben az esetben nem a jóga különálló formájának, hanem
Patandzsali nyolcfokú jógája alacsonyabb fokozatainak kell
tekinteni.
Hasonló
állásponton van Swami Ramdev, a pránájáma erőteljes
indiai reneszánszának elindítója, aki kritizálja azokat, akik az
Ashtanga-jógát csak, mint ászanát oktatják. Azt
hangoztatja, hogy a pózok önmagukban nem elegendőek a komoly és
krónikus betegségek meggyógyításához, és a pránájámát,
valamint a hagyományos ájurvédikus gyógyszereket ajánlja, hogy
csökkentse India függését a nyugati import vegyszerektől.
Azoknak, akik azzal riasztják el a tanulókat a pránájáma
gyakorlásától, hogy nehéznek és elérhetetlennek állítják be,
Swami Ramdev azt mondja, hogy a pránájáma annyira
veszélytelen, hogy még a gyerekek és az idősek is gyakorolhatják.
Swami
Ramdev azt is kijelentette, hogy a hatha-jóga (vagyis a
nyolcfokú jógarendszer ászana- és pránájáma
részei) és a Kundaliní jóga (Patandzsali Ashtanga-jógájának
koncentrációval foglalkozó része) ma még fontosabbak, mint
valaha, mert manapság nincsenek olyan tanárok, akik saktipát
beavatást tudnak adni. A saktipát azt jelenti, hogy a tanár
a saját erejéből megnyilvánítja a misztikus szinteket a
tanítvány számára. Swami Ramdev szerint ez a képesség mára
kihalt, és nincsenek már ilyen kaliberű szentek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése