"Gaumukhászana (tehénfej-póz)
Dristi:
orrhegyre és felfelé
Áttekintés:
A gaumukhászana megnyitja a vállakat a befejező
kézenállás-sorozat megelőzéseképpen.
Vinyásza
számolás
Szapta:
Belégzésre ugorjunk előre, és a combokat keresztezve, helyezzük
a jobb combot a balra. Most, a lábszárakat is keresztezve,
helyezzük el a jobb lábunkat a bal láb bal oldalán, úgy, hogy
hozzáérjen. Lassan ereszkedjünk le és egyensúlyozzunk a
sarkunkon, mindkét ülőcsontot a levegőben tartva.
Ne
tévesszük össze ezt a pózt azzal, amiben az indiai zenészek
ülnek néha napi tíz órát, úgy, hogy mindkét ülőcsontjuk a
földön van és a lábuk kétoldalt van. Ez nem lenne elég kihívás
annak számára, aki már majdnem befejezte a második sorozatot. Ez
a póz határozottan nehezebb és egyensúlyozni is kell benne. Itt
mindkét lábunk a másik mellett van az ülőcsontjaink alatt.
Jelentős nyújtást fogunk érezni mindkét láb kvadricepszében.
Ha nem érzünk elé nyújtást a kvadricepszben, még azután
sem, hogy a hátrahajlító pózokban is megnyújtottuk, a
gaumukhászana a térdízületek számára is kihívást fog
jelenteni. Ha rendelkezünk ezzel a problémával, akkor üljünk
minden nap 15-20 percet szuptavírászanában.
Ha
a lábak mér elég közel vannak, a póz alapja nagyon szűk lesz,
ezért egyensúlyoznunk kell. Ez szándékos, és ne kerüljük el a
lábak távolítása által!
Kulcsoljuk
át mindkét kezünk ujjait a jobb térdünk fölött úgy, hogy az
ujjak töve is összekulcsolódjon, ne csak az ujjvégek. Ez sokkal
nehezebbé teszi a következő akciót. Könnyedén csalhatnánk, de
vegyünk figyelembe egy dolgot: minden jógapóz egy fizikai ima a
Legfelsőbb lényhez. Milyen minőségű mit szeretnénk felajánlani
a Legfelsőbb Lénynek? Autentikus és igaz felajánlásnak kell
lennie, ezért ajánlott teljes egészében, egyszerűsítések
nélkül végrehajtani a pózt.
Emeljük
magasra a mellkasunkat és az állunkat nyomjuk a szegycsont felső
végéhez, dzsálándhára bandha pozícióba (ez a pozíció
külsőleg úgy néz ki, mint maga a dzsálándáhra bandha,
azonban a nyelés és a torok lezárása a légzésvisszatartás
közben, amit a dzsálándhára bandhánál végzünk, itt nem
történik meg.). Húzzuk lefelé a lapockákat a hátunk mentén és
húzzuk be az alhasunkat. Nézzünk az orrunk irányába, ami által
össze tudunk kapcsolódni a múla bandhával. Ugyanakkor a
gátat is stimuláljuk azáltal, hogy a két sarkunkra ülünk.
Maradjunk a gaumukhászana A-ban öt légzésig, és nézzünk
az orrunkra."
Megjegyzés:
A gaumukhászana tradicionális változatában valóban a
földön van mindkét ülőcsont, a bokák külső oldala pedig az
átellenes ülőcsontok külső oldalán van a talajon. Ez a pozíció
erőteljesebben rotálja kifelé a combot, és ha előredöntjük
benne a törzset (a B változathoz hasonlóan), akkor alaposan
nyújtja a combtávolító izmokat (kis farizom és piriformis).
Ezt a stabilabb változatot használják a Jin-jógában is, mivel
hosszabb ideig is fenn lehet tartani. Az Ashtanga vinyásza
jógában a múla bandha stabilizálásán van a hangsúly,
hiszen csak 10-15 légzésnyi időig maradunk a pózban. A bal
sarkunkat pontosan a gát alá kell helyezni, a jobb sarkunkat pedig
a bal ülőcsont alá, amennyire lehetséges.
Maehle
a leírásban azt mondja, hogy a lábszárakat is keresztezni kell,
ám abban az esetben a jobb sarkunk visszakerülne a jobb ülőcsont
alá. Emellett a térdekben erős csavaró hatás jelentkezne, és
kényelmetlen nyomás nehezedne a vádlinkra és a két bokánkra is.
Így viszont a tárd csavarása még elfogadható, és csak a bal
bokánkra terhelődik a testünk súlya, ami 10-15 légzésig nem fog
gondot okozni. A póz során mindhárom bandhát aktívan
tartjuk, bár csak a múla bandha fejeződik ki teljes
mértékben, hiszen nem végzünk légzésvisszatartást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése