"A pránájáma alapjai
A
pránájáma definíciója és célja
A
„pránájáma” egy összetett szó, mely a prána
és ájáma szavakból áll. A prána szó jelentheti a
légzést, de gyakrabban vonatkozik a légzés finom megfelelőjére,
az életerőre. Az ájáma kiterjesztést jelent. Tehát a pránájáma
az életerő kiterjesztését jelenti. Bár etimológiailag a „prána
kontrollálása” jelentés nem olvasható ki belőle (a középső
hosszú á miatt), sok későbbi tradicionális szerző pontosan így
értelmezte a kifejezést. Ramana Maharishi egészen odáig ment,
hogy a prána ródha kifejezést használta, ami a prána
uralását jelenti. Ebből az okból a „prána uralása”
vagy a „prána irányítása” értelmezéseket is el kell
fogadni, mert ezt fogjuk majd később a kumbhakában
gyakorolni.
A
jóga nagyon népszerűvé vált világszerte, de sajnos ez a
népszerűség csak az ászanára terjed ki. Ez odáig fajult,
hogy sokan a „jóga” kifejezést kizárólag az ászanára
értik, és a pránájámát valami egzotikus, furcsa dolognak
tartják. A jóga-hagyományban azonban a pránájámának
mindig is központi szerep jutott, az ászanát pedig csak a
pránájáma előkészítésének tartották. Megpróbálom
bemutatni a pránájáma fontosságát a jóga történelméből
és modern szaktekintélyektől vett idézetekkel is. Ezt abban a
reményben teszem, hogy ez újult érdeklődést fog eredményezni a
jóga ezen erőteljes technikája iránt.
Patandzsali
a pránájámáról
A
Jóga-szútra szerzője a pránájáma számos
definícióját közli. Először a belégzés és kilégzés
nyugtalanságának és zavarának megszüntetéseként írja le
(2.49.). A légzésminta nyugtalanságának és zavarának hiánya,
egyenlő az elme nyugodt áramlásával, ami elérhetővé teszi a
meditációt. Miután ezt elértük, gyakorolni kell a különböző
kumbhakákat (légzésvisszatartást), mint például a külső,
belső és középső légzésvisszatartást, figyelembe véve a
mentális koncentrációt, az időtartamot és a számolást, amíg a
légzés hosszúvá és finommá nem válik (2.50.). Ez a második
definíció egyértelművé teszi, hogy Patandzsali nem csak a prána
kiterjesztésének tekintette a pránájámát az uddzsájí
légzés használatával, hanem a szabályos kumbhakát is
annak tekintette, melynek a hosszát számolással mérjük,
meditációs pózban, például padmászanában gyakorolva
azt.
A
légzés szándékos manipulációján akkor lépünk túl, amikor a
negyedik, spontán kumbhakát megtapasztaljuk, amit más
szövegek kévala kumbhakának neveznek (2.51.). ezzel a végső
kumbhakával az elmét megszabadítjuk a tamasztól
(tompaság) és radzsasztól (szenvedély), és az eredeti
szattva (intelligencia) felragyog (Patandzsali a prakása
kifejezést használja a szattvára – 2.52.). Amikor ezek az
akadályok elhárultak és az elme eredeti állapota helyreállt, a
jógi már készen áll a belső ágak, vagyis a meditáció magasabb
jógájának gyakorlására (2.53.).
Patandzsali
csupán öt rövid szútrában leírta, hogy a mentális akadályok
hogyan nehezítik meg a magasabb jóga gyakorlását, és hogy ezeket
az akadályokat a pránájámával lehet eltávolítani, és
hogy az eltávolítás akkor teljes, amikor spontán módon képesek
vagyunk túllépni a légzésmintán (bár a különböző iskolák
eltérnek e szútra interpretálásában), és hogy ezt a túllépést
a különböző kumbhakák alapos gyakorlásának kell
megelőznie, figyelembe véve a technikai paraméterek módosítását,
ami azt jelenti, hogy hosszú és egyenletes légzésritmust
alakítunk ki, amely az életerő és az elme ennek megfelelő
áramlásához vezet.
Mint
ahogyan az ászanák esetében is tette, amiket csupán három
szútrában írt le, Patandzsali leírta a helyes pránájáma-gyakorlás
hatásait, de nem részletezte, hogy hogyan gyakoroljuk ezeket a
technikákat. Ezt egy tényleges tanárnak kellett megtanítania,
ráadásul többféle módszer volt elfogadott."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése