"Manu és Jágjavalkja a pránájámáról
Azt,
hogy a pránájáma a jóga legfontosabb része, India számos
legkiválóbb bölcse is alátámasztja, például Manu, Jágjavalkja,
Vjásza és Sankarácsárja. Manu, India ősi törvényalkotója, azt
mondja a Manu Szmritiben, hogy minden összegyűlt bűnös tett
(rossz karma) megszüntethető és megszüntetendő a pránájáma
segítségével (Manu Szmriti 6.71-72.). Ez annak a ténynek
köszönhető, hogy még az ősi indiai törvények is az emberi élet
legfontosabb célja, vagyis a spirituális felszabadulás, a mukti
elérése köré rendeződtek. A bölcsek megfigyelték, hogy
bármilyen szó, gondolat vagy tett tudatalatti benyomást hagyott.
Ez a benyomás különösen akkor hátráltatta a spirituális
felszabadulást, amikor a tett, ami létrehozta, bűnös volt és nem
erényes. Manu azt is mondja, hogy a pránájáma a legnagyobb
tapasz, a spirituális megtisztulást eredményező
gyakorlatok legnagyobbika (2.83.). Bölcsek generációi támasztották
alá, hogy a nem kívánt tudatalatti benyomások eltörlésének
leghatékonyabb módja a pránájáma volt, és most is az. A
pránájáma tehát egy hatékony eszköz a negatív
kondicionáltság eltörlésére és a tudatalatti átkondicionálására
olyan módon, ami támogatja a spirituális felszabadulást.
Ugyanezt
a nézetet támasztja alá a Brihadjógi Jágjavalkja Szmriti,
amelyben Jágjavalkja bölcs azt mondja, hogy száz kör pránájáma
gyakorlása minden karmikus visszahatást megszüntet (8.36.).
A
pránájáma képességét, hogy megszünteti a negatív
karmát, a védikus és a tantrikus írások is megerősítik. A
Jóga-csúdámaní Upanisad azt mondja, hogy a pránájáma
megszünteti a karmikus visszahatásokat (108. vers), és
Góraksanátha is alátámasztja ugyanezt a Góraksa satakában
(54. vers).
A
pránájáma a
Bhagavad-gítában
A
Bhagavad-gítá a legbefolyásosabb indiai szentírás, mely
Krisna tanításait tartalmazza, és kétféle módon határozza meg
a pránájámát (4.29.). Először azt mondja, hogy egyesek
úgy gyakorolják a pránájámát, hogy az apánát
(lefelé áramló levegő) a pránába (felfelé áramló
levegő) ajánlják, a pránát pedig az apánába, és
így állítják meg a levegőt. A Gítá a prána-apána-gati
kifejezést használja. A prána gati a belső lefelé
irányuló mozgás, amit a belégzés tartalmaz. Az apána gati
a belső emelkedés, ami a lefelé irányul kilégzésben található.
Ez magában foglalja azt a mély tanítást, hogy az univerzum minden
ereje tartalmazza önmaga ellentétes erejét is. A pránikus
mozgást itt a gatira való koncentráció által fékezzük
meg, ami a látszólagos külső erő belső ellentéte. Az apána
gati, a belső felfelé irányuló mozgás, amit a kilégzés
tartalmaz, a kundaliní (az összetekeredett életerő, mely
elősegíti a spirituális felszabadulást) irányításának egyik
fő mozgatója.
A
pránájáma második definíciója, amit a Gítá
említ, az érzékek beáldozása a pránába. A prána
mozgása, vagyis a belégzés és kilégzés közben az érzékek
kifelé törekszenek és összekapcsolódnak a ragaszkodás vagy
ellenszenv különböző tárgyaival. A kumbhaka közben az
érzékeket természetes módon befelé fordítjuk, és a jógi ezt
azzal támogatja, hogy Istenre koncentrál a kumbhaka közben.
A jógi feladja az érzékek normális kifelé fordulását, lemond
róluk, és így felajánlja azokat a kumbhaka által
megállított és felfüggesztett pránának. Tehát, mint
ahogyan a Jóga-szútra is, a Bhagavad-gítá úgy
látja a pránájámát, mint a belégzés és kilégzés
tökéletesítésének folyamatát, valamint a kumbhaka
(légzésvisszatartás) ideje alatt végzett mentális folyamatokat.
Megjegyzés:
Maehle itt egy kicsit túlmisztifikálja a prána és apána
viszonyát a belégzéssel és a kilégzéssel. Az apána a
lefelé irányuló energiaáram, ami kihajtja az emberből a
székletet, vizeletet, spermát, menstruációt és a magzatot. A
prána a felfelé (a szívből a fej irányába áramló)
energiaáram, és e kettőnek nincs közvetlen kapcsolata a be-
illetve kilégzéssel. Ellenben belégzéskor a levegő valóban
lefelé áramlik a tüdőbe, míg kilégzéskor felfelé."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése