A meditáció és az intellektus minősége

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Szundaradéva Hatha Tatva Kaumudíjában megerősíti a Hatha-jóga Pradípikának az advaita védántinokkal szemben emelt kifogását, miszerint a pránájáma kiművelése nélkül az önvalóról szóló tudásról beszélni csak képmutatás (2.2), de még tovább is megy. Azt mondja, hogy a Kali-júgában (a sötétség jelenlegi korszakában) nem érhetjük el a sikert a jógában a múdra, ászana és pránájáma nélkül. Azt is hozzáteszi, hogy a pránájáma teszi lehetővé a pratjáhárát (az ötödik ágat) (41.44), ami pedig a sakti-csalana (a Kundaliní felemelkedése) előfeltétele, amit dháranának (a hatodik tagnak) nevez a Jóga-szútra. Azzal bíztat bennünket, hogy az ászana, pránájáma, múdra (energiapecsét) és bandha (energiazár) közvetlenné teszi a Kundaliní felemelkedését (44.51), és hogy a pránájáma segítségével vagyonra, hatalomra, felszabadulásra, szinte mindenre szert lehet tenni (48.37). Jelen könyv szerzője nem szándékozik a gazdagság és hatalom megszerzésének útmutatója lenni e könyvben, mindazonáltal Szundaradéva állítását, hogy a pránájáma nem csak a spirituális célok elérését segíti elő, alátámasztjuk és elmagyarázzuk a nádíkról és a szvára egyensúlyáról szóló fejezetben.

Szahadzsánanda, a Hatha-jóga Mandzsarí szerzője, aki sziddha Góraksa Nátha tanítványa, biztosít bennünket afelől, hogy a pránájáma minden gyakorlója örömöt fog tapasztalni (2.78). Azt is megerősíti, hogy a pránájáma felszabadulást eredményez (2.65), és elősegíti a pratjáhára (a jóga hatodik fokozata) elérését (2.67). Az odaadó elmebeállítottságúak számára hozza azt az érvet, hogy a pránájáma nagysága minden kétséget felülmúl, mert maga Mahésvara (az Úr Siva) is gyakorolta (2.65). Számos más szövegben is találunk utalást arra, hogy az úr Brahmá és más mennyei lények (dévák) azért gyakorolták a pránájámát, mert féltek a haláltól. Ez a pránájáma azon képességére utal, hogy legyőzze, vagy legalább elodázza a halált.

Swami Niranjanananda elmagyarázza, hogy a pránájáma csökkentheti a meditáció némely gyakori veszélyét. Azt mondja, hogy a dhjána-jóga, vagyis a meditáció jógája hipnózist okozhat, ha az elmét nem tartjuk szattvikus állapotban. Ez egy gyakori jelenség, amire az előző könyveimben is felhívtam a figyelmet. A jóga nem javasolja a meditációt előzetes felkészítés és képzés nélkül. Niranjananada azt ajánlja, hogy az elmét szattvikussá kell tenni, és abban az állapotban kell tartani a pránájáma gyakorlása által. A Swami így azt ismétli, amit a jóga-tradíció időtlen idők óta hangoztat. Természetesen a modern időkben csak kevesen fogadják meg az ilyen szakavatott tanácsokat, és így az intellektuális tompaság és stagnáció szakadéka felé tartanak. A híres Rámájána megmutatja a meditáció veszélyeit, ha nem végezzük szattvikus elmével. A három démon-testvér közül a démon-király Rávana radzsaszikus elmével végezte a meditációt, és a düh lett a végzete. A testvére, Kumbhakarna tamaszikus elmével meditált, és mély álomba merült, melyből csak ritkán ébredt fel. Csak a harmadik testvér, Vibhísana meditált szattvikus elmével, és így csak az ő intellektusa vonzódott Isten felé.

A Rámájana, bár a Mahábhárata után lett leírva, az emberiség egyik legrégebbi, szájhagyomány útján továbbadott eposzát tartalmazza. Sok kifinomult tanítást ad át a meditációról, amit, bár a régi korok bölcsei mesteri módon műveltek, a modern gyakorlók már nem értenek meg. Ezért egyre többen tartanak abba az irányba, amibe Rávana és Kumbhakarna haladt. Nem a meditáció általános hiánya az, ami ennek a világnak a gyökerét rohasztja, mert az egész világ nagy szakértelemmel meditál a Mammonon, a nagyhatalmú dolláron. Amin meditálunk, az fogja meghatározni a sorsunkat, mert azt fogjuk bevonzani, amin meditálunk, és azzá fogunk válni. Ám mielőtt a meditáció útjára lépünk, az intellektusunkat szattvikussá kell tenni a pránájáma segítségével."