"Képzeljük el, hogy egy Feri nevű fiúnak megtetszik egy Márti nevű lány. Meghívja moziba, ő pedig igent mond, és nagyon jól érzik magukat együtt. Néhány nappal később meghívja vacsorázni, és akkor is jól érzik magukat. Továbbra is rendszeresen találkoznak, és egy idő múlva egyikőjük sem találkozik senki mással.
Egyik este, amikor hazafelé mennek autóval, Márti fejében megjelenik egy gondolat, és anélkül, hogy belegondolna, ki is mondja hangosan: "Észrevetted, hogy pont ma este van hat hónapja, hogy találkoztunk?"
Utána csend van az autóban.
Márti számára nagyon hangosnak tűnik ez a csend. ezt gondolja magában: Vajon zavarja, hogy ezt mondtam? Lehet, hogy úgy érzi, korlátozza a kapcsolatunk, vagy esetleg azt gondolja, hogy valamiféle elkötelezettség felé próbálom nyomni, amit nem szeretne, vagy nem biztos benne.
Feri pedig ezt gondolja: Istenem, hat hónap!
Márti ezt gondolja: De hát igazából én sem vagyok biztos benne, hogy ilyen jellegű kapcsolatot szeretnék. Néha arra vágyom, hogy több terem legyen, és legyen időm azon gondolkodni, hogy valóban én is azt szeretném, hogy úgy haladjunk, ahogyan haladunk, szilárdan előre, de hát hová is tartunk? Lehet, hogy ezután is az intimitásnak ezen a szintjén maradva randevúzgatunk majd? Vagy össze fogunk házasodni? Gyerekeink lesznek? És egész életünket leéljük együtt? vajon készen állok-e az elköteleződés ilyen szintjére? Ismerem-e egyáltalán, hogy ki is ő valójában?
Feri pedig ezt gondolja: ...akkor ez azt jelenti...nézzük csak...februárban kezdtünk járni, ami pont azután volt, hogy elhoztam az autót a kereskedésből, ez pedig azt jelenti...hadd nézzem csak a kilométerórát... Hajjaj! már rég olajat kellett volna cserélni.
Márti pedig ezt gondolja: Ki van bukva. látom az arcán. lehet, hogy teljesen félreértem a helyzetet. Lehet, hogy többet akar a kapcsolatunktól, több intimitást, több elköteleződést; lehet, hogy megérezte, még mielőtt én megéreztem volna - hogy visszafogott vagyok vele. igen, biztosan ez jár a fejében. Ezért nem akar beszélni az érzéseiről. Fél a visszautasítástól.
Feri pedig ezt gondolja: És megnézetem a sebességváltót is. Nem érdekel, mint mondanak azok a fajankók, biztos, hogy nem vált rendesen. És jobb, ha meg se próbálják a hideg időre fogni! Milyen hideg idő? harminc fok van odakint, a kocsi meg úgy vált, mint egy kukásautó, és 600 dollárral lehúztak azok a tökéletlen tolvajok.
Márti pedig ezt gondolja: Biztos mérges. És nem hibáztatom ezért. Én is mérges lennék. Olyan bűntudatom van, hogy ennek teszem ki, de nem tehetek arról, hogyan érzek. Csak nem vagyok biztos magamban.
Feri pedig ezt gondolja: Biztos azt fogják mondani, hogy csak kilencven nap a garancia...a zsiványok!
Márti pedig ezt gondolja: lehet, hogy csak túlzottan idealista vagyok, és arra várok, hogy megérkezzen egy lovag hófehér lovon, miközben egy tökéletesen jó ember mellet ülök, akivel szeretek lenni, aki őszintén érdekel, és akit úgy tűnik, én is őszintén érdeklek. Akinek fájdalmat okozok az egoisztikus, romatikus tinilány-fantáziáimmal.
Feri pedig ezt gondolja: Garancia? Garanciát akarnak? Majd adok én nekik garanciát, és feldugom a...
"Feri!" - mondja Márti hangosan.
"Tessék?" kérdezi Feri meglepődve.
"Kérlek ne kínozd magad" - mondja ő, könnybe lábadó szemekkel. "Lehet, hogy sohasem kellett volna...Istenem, annyira..." - és kitör belőle a zokogás.
"Tessék?" - mondja Feri.
"Olyan hülye vagyok" - szipog Márti. "Úgy értem, tudom, hogy nincs lovag. Tényleg tudom. Ez butaság. Nincs lovag, és ló sincs."
"Nincs ló?" - kérdezi Feri.
"Most hülyének nézel, mi?" - kérdezi Márti.
"Dehogyis!" - mondja Feri, örülve, hogy végre tudja a helyes választ.
"Csak...csak...egy kis időre van szükségem." - mondja Márti.
(Itt tizenöt másodperc szünet következik, ami alatt Ferinek villámsebesen jár az agya, hogy valami megnyugtató válasz jusson az eszébe. Végül azt válaszolja, amiről azt gondolja, hogy jó lesz.)
"Igen." - mondja. (Márti, mély megindulásában megérinti a kezét.)
"Ó, Feri, valóban így érzel?" - mondja.
"Hogy érzek?" - válaszolja Feri.
"Hát az idővel kapcsolatban!" - mondja Márti.
"Ó igen!" - mondja Feri. (Márti szembefordul vele és mélyen a szemébe néz, amitől Feri nagyon ideges lesz, mert nem tudja, mit fog most Márti mondani, főleg, ha ló is lesz benne. De legalább beszél."
"Köszönöm, Feri!" - mondja.
"Én köszönöm." - mondja Feri.
Utána hazaviszi, ő pedig az ágyán fekszik, és tépelődve, kínlódva zokog hajnalig, miközben Feri hazaér, kibont egy zacskó chipset, bekapcsolja a tévét és azonnal elmerül egy kosárlabdameccs ismétlésében, melyet kér Dél-Dakotai egyetemi csapat játszik, akikről még sohasem hallott. Egy kis hang az elméje legtávolibb hátsó csücskében azt mondja neki, hogy ott a kocsiban valami komoly dolog zajlott le, de eléggé meg van győződve róla, hogy sohasem értené meg, mi volt az, így arra a következtetésre jut, hogy jobb nem is gondolkodni rajta.
Másnap Márti felhívja a legjobb barátnőjét, vagy lehet, hogy kettőt is, és hat órán keresztül egyhuzamban erről beszélnek. A legparányibb részletekbe menően végigelemzik, hogy mit mondott ő, mit mondott Feri, újra és újra kezdve az egészet elölről, minden egyes szó, kifejezés és gesztus összes lehetséges árnyalatát és jelentését fontolóra véve.
Heteken, vagy akár hónapokon keresztül újra előjön a téma, és sohasem jutnak határozott következtetésre, de mégsem unják meg a dolgot.
Közben Feri, miközben egyik nap fallabdázik egy barátjával, aki Mártit is ismeri, adogatás előtt megáll egy pillanatra, összeráncolja a homlokát és azt kérdezi: "Norm, Mártinak volt valaha lova?"
Szóval ez a különbség a nők és a férfiak között."
Persze talán akadnak kivételek, például racionálisan, logikusan gondolkodó és kommunikáló nők, illetve szentimentális, gátlásos férfiak, de azt azért érdemes megjegyezni, hogy a férfi és a nő két teljesen különböző faj, és akkor tud jó kapcsolat kialakulni közöttük, ha képesek elfogadni és tolerálni ezt a másságot egymásban, sőt, még vonzónak is találják azt, hogy a férfi mindig azt gondolja, amit mond, a nő pedig mindig azt érzi, amit nem tud szavakba önteni.
Az eredeti cikket Dave Barry írta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése