"4. fázis – a hát kiegyenesítése
Ha
a 3. fázis és a belőle történő megfelelő kijövetel könnyűvé
vált a számunkra, akkor készen állunk a következő lépésre. A
4. fázis jellemzője az, hogy teljesen semlegesítjük a 3. fázisban
létrehozott hátrahajlítást a térdeink leeresztésével. Addig is
elmehetünk, hogy a combjainkat a bordakosarunkhoz érintjük, de
tovább egyelőre ne menjünk. Koncentráljunk a lapockák
stabilizálására a széles hátizom, alsó trapézizom, és a
romboid izom segítségével. Tartsuk a karokat még mindig teljesen
megfeszítve és álljunk ellen a lefelé húzó hatásnak.
Tartsuk
ki ezt a pozíciót öt légzésig és utána jöjjünk ki a pózból
az előző fázisok alapján. Ha nem tudjuk visszaemelni magunkat a
negyedik fázisból, akkor de menjünk tovább, hanem szánjuk rá az
időt, és tanuljuk meg. Minél lejjebb tudunk ereszkedni, annál
nehezebb lesz visszajönni. Be kell táplálnunk a testünkbe a
kiemelés emlékét. Utána minden nap egy kicsit lejjebbről
próbálhatjuk meg a leeresztést.
- fázis – a hát behajlítása
Amikor
meg tudjuk tartani és visszaemelni a lábunkat a 4. fázisban,
kezdjük el behajlítani a hátunkat, amíg a combjaink nem lesznek
majdnem függőlegesek. A térdeink most a mellkasunkhoz fognak érni.
Ha nem érnek oda, akkor erőteljesen hajlítsuk be a csípőnket és
szívjuk óbe a térdeket a mellkasunkhoz.
Álljunk
ellen a lefelé húzó hatásnak. Maradjunk itt öt légzésig,
mielőtt újra kiemeljük magunkat a pózból. Ha nem tudjuk
kitartani ezt a fázist, és csak leejtjük a lábainkat a
karjainkra, akkor esélyes, hogy nem tudjuk kiemelni magunkat. Ebben
a fázisban csak a gerincet hajlítottuk. A csípőízületek
teljesen be voltak hajlítva az előző fázisban, a vállainkat
pedig a következő fázisban fogjuk egyenesíteni.
- fázis – a karok egyenesítése
Ebben
az utolsó fázisban csupán a vállízület kiegyenesítését
tesszük hozzá a leereszkedéshez. Ezt végezzük nagyon óvatosan.
Húzzuk fel a térdeinket a hónaljunkba, ahelyett, hogy hagynánk
őket leesni a könyökünk irányába. Nagyon erős hasizmokra lesz
szükségünk ahhoz, hogy izometrikusan fenn tudjuk tartani a
törzshajlítást. Szerencsére, ha megfelelő lelkiismeretességgel
végeztük a návászanát az első sorozatban, akkor elég
erősnek kellene lennie a hasizmainknak. A csípőízület
izometrikus hajlítását is fenn kell tartani.
Csak
akkor leszünk képesek felhúzni a térdeinket a hónaljunkba, ha
végrehajtottuk az izotónikus flexiót (az izmok megrövidüléssel
járól összehúzását) a csípővel és a törzzsel az előző
fázisokban. Ezt nevezhetjük a kárandavászana sikeres
végrehajtása titkának.
Biztosítsuk,
hogy lassan ereszkedünk le. Ha erősen becsapódik a térdünk a
karjainkba, az nem tesz jót a térdeknek. Ez olyan lenne, mintha
valaki elölről belerúgna a térdünkbe, miközben padmászanában
ülünk. Ha a földre rogyunk, és lehuppan a fenekünk, akkor a
gerincünk, és még fontosabb – az agyunk – fogja viselni a
becsapódásból fakadó rázkódást.
Miután
finoman leereszkedtünk a térdeinkre, maradjunk öt légzésig a
kárandavászanában, nézzünk az orrunkra és húzzuk be a
térdeinket a hónaljunkba."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése