Az auntentikusság kritériuma

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A modern, ászana-alapú jóga mögötti elképzelés teljesen más. Nagyon is a testszobrászat és testszépítés, akár még testépítés folyamatává is vált. Most már van has-jóga és popsi-jóga is. Csillogó magazinok adják el a gyönyörű testeket, mint reklámeszközöket. Úgy tűnik, hogy a modern ászana-alapú jóga inkább több testi azonosításhoz vezet, mint kevesebbhez. De a valódi jóga mindig is azt célozta, hogy azzal azonosítsuk magunkat, ami örök, határtalan és megváltoztathatatlan. Ha a modern ászana-jógát gyakoroljuk, akkor öregkorunkban vagy a halálos ágyunkon nem valószínű, hogy jobban fogunk boldogulni, mint az átlagemberek. Félni fogunk, mert az, amit az önvalónknak tekintünk, a testünk, felmondja a szolgálatot. Aggódni fogunk, mert nem tudjuk, hogy hová tartunk, vagy azt hisszük, hogy a megsemmisülés felé tartunk.

Nem fogjuk megtalálni önmagunkat, a legbelsőbb lényünket, amelyet a halál nem pusztít el, csupán az ászana-gyakorlás által. Ez csak egy lépcsőfok, az előkészítés és az alap ahhoz, hogy belekezdjünk a magasabb ágak gyakorlásába. Nincs egyetlen jógikus sásztra (írás), amely az ászanának azt a szerepet szánja, amire a modern jógik használni akarják. Sajnos – mivel a modern jógik gyakran nem tanulmányozzák a klasszikus jóga-írásokat – sokan nem is veszik észre ezt a tényt. Nagyon fontos, hogy a modern jógik vagy tanulmányozzák a jóga-írásokat, vagy a szentírásoknak megfelelően tanulmányozzák a jógát, és ne a jógának a testgyakorlássá egyszerűsített változatát. Ezzel pedig elérkeztünk a szentírások szerepéhez.

A szentírások használata és idézése

Nagyon sok idézetet fogunk találni a szentírásokból (klasszikus jóga-írásokból) ebben a könyvben, éz ez egyesek számára idegesítő lehet. Indiában azt tanultam, hogy egy jógaoktató számára nagyon fontos, hogy idézze az írásokat. Ez az alázat megőrzésének egy módja. Nem azt mondja: „Én így gondolom, és ezért ez helyes”, vagy „Ezt mondom, és ezért így csináld”, hanem azt mondja, hogy „A régi korok nagy jógijai ezt mondták...”, vagy „Azok az óriások, akiknek a vállán állok, és akik nélkül ma nem lennék itt, ezt mondták...”.

Nagyon könnyű a jóga olyan formáját tanítani, ahol a tanár önmagát tekinti autoritásnak, mert agy a tanítványok sohasem vonhatják kétségbe vagy kérdőre. Másrészről viszont a sásztra alapján tanítani egy teljes alázatot kívánó folyamat. A taánr folyamatosan egy nála nagyobb autoritásra hivatkozik, és utána gyakran kell magyarázkodnia, amikor az értelmesebb tanulók ilyen kérdéseket tesznek fel: „Te ezt tanítod, de az írások ezt mondják...” Lehet, hogy a tanár nem tud egyből válaszolni bizonyos kérdésekre, ebben az esetben a legjobb azt válaszolni, hogy „Hamarosan visszatérek a válasszal”. Néha a tanárnak még többet kell tanulnia és meditálnia, és a tanuló kérdezősködése még változást is okozhat. Ez a jógaoktatás egyik legfontosabb aspektusa: a szentírásokra alapozott tanítás számonkérhetővé teszi a tanárt és fejlődésre készteti.

Az az igazság, hogy manapság már alig tudjuk, hogy mi az a jóga. Ha tanulmányozzuk az írásokat, akkor el kell ismernünk, hogy az ókori jógik hatalmasabbak voltak nálunk. Ha tanulmányozzuk az írásaikat, akkor legalább látjuk, hogy merre kell mennünk. Az írások nélkül elveszítjük a jógát, és megrekedünk a „jóga-popsinál”."