A három granthi

A három granthiról vagy csomóról sok helyütt esik szó a tantrikus vagy jóga-irodalomban. Ez az a három csomópont, melyeket keresztül kell vágnia a kundalinínek ahhoz, hogy felemelkedhessen a szahaszrára (korona) csakrába, és a jógi megvalósíthassa önmagát. Amikor a kundaliní eléri az ágjá csakrát, a jógi túljut a tattvákon vagy elemeken, és megtalálja saját önvalóját. Megszűnik a visszaesés veszélye az érzelmi hullámzások csapdájába. A tantra szerint a „három csomóʺ a következő:

Brahmá‐granthi     (Brahmá csomója)

Visnu‐granthi         (Visnu csomója)

Rudra‐granthi        (Rúdra vagy Siva csomója)

Amikor tehát a kundaliní túljut az ágjá csakrán, akkor a három csomó eggyé válik. A megnyilvánult valóságot átjárja az isteni energia, és a jógi megvalósítja az Önvalót a Tökéletes Boldogság Rétegében (ánandamaja‐kósa). 

A Brahmá‐granthi az első csomópont, és az első csakrában, a múládhárában helyezkedik el. Bár ez a hely szerepel a Dzsábála‐upanisádban és a Jógasikhá‐upanisádban, néhány tantrikus mű a Brahmá‐ granthit a köldök tájára helyezi, mert ez a „nevek és a formákʺ világának, a szamszára a csomója (náma‐rúpa). A nevek és a formák világa jelenti az első akadályt az egyéni én vagy dzsíva spirituális fejlődésében. Az agni‐tattva (tűzelem) található itt, amely a rúpa („formaʺ) tanmátrának nevezett alkategória terméke. Ez a csomó jelenti az első akadályt a kundaliní felszállásában, és gátolja a kundaliní útját, amikor az elkezd a magasabb központok felé haladni. Brahmá a nevek és formák e világának a teremtője ‐ ezt a csomót ezért nevezik Brahmá csomójának. 

A neveknek és a formáknak ez a világa az öt érzékszerven (szem, fül, orr, nyelv és bőr) keresztül lép belénk, amelyeket tantrikus szóhasználattal az „öt ablaknakʺ neveznek. Tudatunk nagy részét ez a világ foglalja el, ‐ ez teremt ambíciókat és vágyakat, ‐ és csapdába ejti az elmét. Ennek a csomónak a kioldása megszabadít azoktól a rabszolgaságoktól, amelyeket a ragaszkodás okoz. Ha valaki nem oldja ki ezt a csomót, nem tud hatásosan meditálni. Ez a csomó nyugtalanságot teremt, és megakadályozza a figyelem egy pontra irányítását (ékágratá). Ha az ember bezárja az öt ablakot a pratjáhárán (az érzékszervek akarattal történő visszavonásán) keresztül, uralmába kerítheti az elmét. Amikor a test vegyianyag háztartása kitisztul a nádí‐sódhana‐pránájáma gyakorlása által, az energia felfelé halad, és a gyakorló kioldja a csomót. Mielőtt azonban ezt elérné, be kell iktatnia életébe az öt jamát és nijamát, vagyis az „önuralom szabályaitʺ, és el kell sajátítania egy szilárd ászanát (testhelyzetet), amelyben hosszabb ideig tud ülni mozdulatlanul.

Mihelyt a kereső szakértője lesz a nádí‐sódhana légzésnek és a pratjáhárának, elkezdheti a meditációt a csakrákon. Az első csakrával kell kezdenie, és közben gyakorolnia a vizualizációt úgy, hogy elméjében rekonstruálja a csakra szimbolikus ábrázolását. Mindezt megfelelő természetes környezetben kell tennie, tapasztalt guru jelenlétében, aki teljesen beavatott, és akinek a jelenléte megnyugtatja és lecsendesíti az elmét. A hit a guruban ‐ és kundaliní déví kegyelmében ‐ csodákat tehet, és a csomó kioldódhat. Miután a kundaliní áthaladt, és a Brahmá csomója megfelelően kioldódott, a jóga követője koncentrálttá válik. A nevek és a formák világából származó képek többé nem zavarják a meditációt.

A Visnu‐granthi az anáhata csakra (szívcsakra) területén található, és a következő akadályt jelenti a kundaliní útjában. Ez a csomó termeli a karunát („együttérzéstʺ), a kötődést a kozmikus „jóhozʺ és a nagy vágyat a szenvedő emberiség segítésére. Ez az együttérző ragaszkodás a spirituális szervezetekhez és rendekhez köti az embert. Visnu a megőrzés ura, és a Visnu‐granthi az a csomó, amely a vágyat teremti az ősi ismeretek, tradíciók, intézmények és spirituális rendek megőrzésére. Ezt a kötődést erősíti és ösztönzi még a szív csakra is, az odaadás, a hit és a szeretet csakrája. De éppen az írásban rögzített ismeretek és a spirituális rendek tisztelete válik bilinccsé. Csak az igazi ítélőképesség, tudás és hit által lehet kioldani a Visnu‐csomót, és felismerni a Kozmosz igazi rendeltetését, amely az isteni terv része. Ez a felismerés a megőrzéshez való kötődésen túlra viszi az embert. Felszabadul a hagyományos kötelékektől, amelyek mélyen gyökereznek minden útkereső genetikus kódjában. A jógán keresztül a genetikus kód érzékfelettivé, teljes szabadsággá tehető. A Brahmá csomójának kioldása után túljutunk a nevek és a formák világához kötődésen, a Visnu‐csomó kioldása után pedig túljutunk azokon a ragaszkodásokon, amelyeket az érzelmi kötődések okoznak a hagyományokhoz és a kötelezettségekhez. Ez hűségnek látszik egy speciális rendhez. Az egyéni én itt szétoldódik és Isten akarata érvényesül. Többé nem érezzük magunkat felelősnek a nevek és a formák világának sajátosságaiért, teljesen megértjük ennek illuzórikus természetét. Megértjük a lílát (az isteni színjátékot) és úgy játsszuk szerepünket, hogy többé nem teremtünk karma‐magokat, amelyek visszahoznak májának ebbe az illuzórikus világába. Hallani kezdjük az anáhata-nádát (a kozmikus hangot) és a srutikat (kozmikus frekvenciák); a jógi hallja a srutikat, és a mantra formák világába kerül; a srutik egységgé szerveződve alkotják a Véda testét. 

Mint fentebb már említettem, a Visnu‐granthit nehéz kioldani, mert kapcsolatban van a genetikus kóddal. Ez az egyik oka annak, hogy Indiában létrejött az aszketizmus szannyásza nevű intézménye. Aki belép ebbe a rendbe, társadalmi értelemben halottá válik; új születése egy spirituális rendben kezdődik, és „kétszer születettnekʺ nevezik. A szannyászába belépő személy családja elvégzi az összes gyászszertartást. Ez képessé leszi a keresőt, hogy megszabaduljon a genetikus kód mély kötelekéitől. Ezután a kapott beavatás segíti a keresőt a Visnu‐granthi kioldásában.

A Rudra‐granthi a harmadik szem területén található. Ez az utolsó csomó, és ennek kioldása után a kereső a Tökéletes Boldogság Rétegébe kerülhet. A nevek és a formák világának megsemmisítése után el kell pusztítani a maradék kötődéseket, amelyek akadályt képeznek a kundaliní útjában a szóma csakra felé. Amikor a kundaliní felszáll a visuddha csakrában, és eléri az ágjá csakrát, a kereső, aki most már jógi, tattvátítává válik, vagyis túljutott a föld, a víz, a tűz, a levegő és az ákása öt elemén. A tattvákból fejlődik ki a nevek és a formák teljes világa, és a tattvákban oldódik szét. A tattvák változtatják állandóan a fizikai test kémiai összetételét és hoznak létre érzelmi hullámzásokat és kötődéseket az egyénben. Miután a kundaliní áthaladt az ötödik csakrán, a hatodikhoz ér, ahol a tattvák beleolvadnak forrásukba, a mahatba vagy mahá‐tattvába. Itt az idá és a pingalá nádí keresztezi egymást, majd szétválnak a bal, illetve a jobb orrnyílásban. Mivel az idá lunáris, a pingalá pedig szoláris csatorna, kötöttek az időhöz. Ez után a csomó után az ágjá csakrában szétoldódik az időhöz kötött tudat, és a jógi eggyé válik az örökkévalósággal. Ezután e csomó egységbe kerül önmagával, és a jógi képes felszállni mozgó energiájával a szóma csakrába.

A tantrikus írások szerint, amikor a jógi eléri az ágjá csakrát, képessé válik arra, hogy nagyon tisztán lássa a múltat, a jelent és a jövőt. Trikáladarsin lesz (tri - „háromʺ; kála - „időʺ; darsi - „látóʺ) vagy trikálagja („a múlt, a jelen és a jövő ismerőjeʺ), vagyis látnok. Tisztán képes látni, mi történik bárhol, bármikor, és jelen lehet bárhol, bármikor. Számára nem léteznek az idő és a tér korlátai. De éppen ez az a pont, ahol a Rudra‐granthi akadállyá válik, mert a jógi elveszhet saját intuitív erejében, a sziddhikben és a csodákban. Ha a jógi nem törődik az ilyen látomásokkal, és túljut a kötődésen a sziddhikhez, képes továbbhaladni és érzékfelettivé tenni a három gunát, gunátítává válik (az aspektusokon vagy a minőségeken túlivá), elérkezik az örök boldogságba, a tökéletes eggyé válásba és a kettősség (polaritás) nélküli tudathoz.

Összegezve: a Brahmá‐granthi összefügg a fizikai testtel, valamint a nevek és a formák világával. A Visnu‐granthi az asztrális testtel és az érzelmek világával. A Rudra‐granthi a kauzális testtel, valamint a gondolatok, eszmék, látomások és intuíciók világával.

A csomók kioldásának munkafolyamata alatt a jógi tízfajta hangot hall, amelyek segítik, hogy elérje a mélymeditáció állapotát:

1. A madarak csiripelése 2. A tücskök ciripelése 
3. A csengők csilingelése 
4. A kagylókürt hangja 
5. A víná (indiai lant) hangja 
6. A mridanga (agyagdob) hangja 
7. A fuvola hangja 
8. A pakhávádzs (egy másik fajta dob) hangja 
9. A trombita hangja 
10. Az oroszlán üvöltése