Jóga a 19. században

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"A 19. században Vivekananda volt az, aki elindította a jóga „intellektualizálásának” folyamatát, melynek során a jógik Patandzsali Jóga-darsanájának, a klasszikus hat védikus filozófiának vagy éppen az upanisadok és a Bhagavad-gítá tanítóinak szerepében kívántak megjelenni, és erőnek erejével próbálták elkülöníteni magukat az ászanákat és extrém vezekléseket gyakorló aszkéták imidzsétől. A 19. század vége felé azonban megjelentek azok a szerzők, akik a jóga és azon belül az ászanák egészségügyi hatását kezdték előtérbe helyezni (pl. M. Basu, N.C. Paul, majd a 20. század elején Sri Yogendra és Swami Kuvalayananda)¹.

Szintén ugyanebből az időszakból származnak azok az első fényképes és grafikai dokumentációk, amelyek a korabeli híres jógikat nyakatekert pózok végzése közben ábrázolták, pl. Bava Lachman Dass², Singleton azonban nem felejt el párhuzamot vonni a jóga extrém hajlékonyságot ígénylő pózai és a nyugati hajlékony akrobaták (contortionistok) gyakorlatai között. Thomas Dwight 1889-es „Anatomy of the Contortionist” és Iyengar „Light on Yoga” könyvében szinte teljes azonos pózokat fedez fel, amiből persze nem vonja le sietve azt a következtetést, hogy az indiai jóga pózai is nyugatról származnak, de leszögezi, hogy a nyugati és keleti gondolkodásban is megjelenik a törekvés a testi hajlékonyság végletekig történő fejlesztésére.

Azt azonban sugallja, hogy az ászana-gyakorlás előtérbe kerülése mögött igenis meghúzódhattak az angol gyarmatosítással és általában a nyugati kulturális befolyással összefüggő tényezők, hiszen a testnevelés és testkultúra 19. századbeli felvirágzása Európában és Amerikában magával hozta a fizikai erő és egészség előtérbe kerülését az indiai szubkontinensen is. A „testépítés” fogalmának megalkotójaként Eugene Sandow-ot tisztelik, aki a maga nemében nem elsőként mondta ki azt az elvet, hogy a test edzése és egészségesen tartása és a spirituális fejlődés nem csak hogy békésen megférnek egymás mellett, hanem kéz-a-kézben is járnak.

Ez a gondolatmenet kapóra jött India gyarmatosítás ellen szervezkedő fiataljainak, akik a jógában nem csak hogy egy „bennszülött” testedzési és spirituális rendszert véltek felfedezni, hanem az „akhárák” vagyis edzőtermek a nacionalista szervezkedés, és az esetleges erőszakos ellenállásra való fizikai felkészülés titkos központjaivá is váltak a 19-20. század fordulóján.³

Ekkor jöttek létre azok az iskolák, amelyek a jóga-ászanák mellett a testépítés nyugati módszereit is belevették repertoárjukba, és így az erőt és hajlékonyságot egyesítették gyakorlataikban. Ilyenek voltak például K. V. Iyer (A képen látható, pascsimóttánászanában) és Yogacarya Sundaram.⁴

1 Singleton 2010: 50. old.

2 Singleton 2010: 57. old.

3 Singleton 2010: 101. old.

4 Singleton 2010: 125. old.