A kartámaszok jelentősége

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Kartámasz-sorozat

Az aktív elemek harmadik lényegi sorozata a második sorozatban a kartámasz-sorozat, egy erősítő sorozat, ami négy pózból áll: pincsha-majúrászana, kárandavászana, majúrászana és nakrászana. A harmadik sorozatban is egy erősítő rász követi közvetlenül a láb-a-nyak-mögötti részt. A láb-a-nyak-mögötti pózok valóban a legjobb előkészítők a kartámaszokra, mivel gerinc-stabilizáló hatásuk hangsúlyozza a hasizmok aktiválását.

A második sorozat kartámaszos sorozatában a fókusz első alkalommal helyeződik át a vállövre. A kartámaszok közben a vállak jutnak központi szerephez, mint ahogyan az álló pózoknál a csípőízület. Ha a kartámaszok közben nem megfelelően funkcionál a váll, vagy egyensúlytalanság van a vállizmokban, azt a sokéves gyakorlás még jobban kihozza, ahelyett, hogy javítana rajta. Ebből komoly vállsérülések származhatnak belőle, ami komoly akadályt jelenthet a gyakorlásunkban. A mögöttes problémák felderítése és a specifikus terápiás gyakorlatok segítségével a legtöbb ilyen probléma orvosolható.

Az a képesség, hogy megtartsuk a testünk súlyát a karjainkon, azzal áll összefüggésben, hogy képesek legyünk fenntartani magunkat minden élethelyzetben, és képesek legyünk önállóak és függetlenek lenni mások véleményétől és ítéletétől, amikor ez szükséges. A vállöv abbéli képességünk szempontjából is lényeges, hogy a vállunkon tudjuk viselni az élet és felelősség terhét. A kartámaszok segíthetnek azoknak, akik önbizalomhiányban szenvednek. A mai világban azonban mindenki több önbizalomra szeretne szert tenni, de kevesen szánják rá magukat a nagyobb kompetencia megszerzésére. Gyakran látunk embereket, még közszereplőket is nagy önbizalommal döntéseket hozni. De amikor ehhez az önbizalomhoz nem társul elegendő vagy még több kompetencia, akkor ezek a magabiztos döntések nagy kárára válhatnak a döntéshozóknak és az egész társadalomnak. Csak az olyan területeken törekedjünk önbizalomra, amelyeken valóban tudjuk, hogy mi az, amit csinálunk.

Az álló pózok és sok ülő póz a medenceövre fókuszál, így az álló pózok fejlesztik a képességünket, hogy „kiálljunk az igazunkért”, az ülő pózok pedig, melyek a medencére és a hasi régióra hatnak, segíthetnek a szaporító és emésztő szervrendszer problémáinak megoldásában. A láb-a-nyak-mögötti pózok és a hátrahajlító gyakorlatok a gerincre, hasra és mellkasra fókuszálnak. A hátrahajlítás nagyon jó hatású a torokra nézve, ami a hangon keresztül történő önkifejezéssel áll összefüggésben. A hátrahajlítások mellkasnyitó hatása képessé tesz bennünket arra, hogy együttérzően fejezzük ki magunkat."