A fogyókúra árnyoldalai

Mint minden dolognak, a fogyókúrának is két oldala van. Ilyen a Zen! :-) Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell lefogynia annak, aki túl kövérre hízott! Hiszen a világ is akkor van egyensúlyban, ha éppen annyit eszünk, amennyire szükségünk van. Körülbelül annyi túlsúlyos ember van a földön, mint amennyi éhező, vagyis ha azt az ételt, amit elvonunk a szánktól ez egészséges testsúlyunk visszaszerzéséért folytatott harc közben, kiosztanánk az éhezők között, akkor ők is pont jóllaknának. 

De nem is erről akarok beszélni, és nem is a szokásos városi legendákat akarom cáfolni, melyeket egyesek még érvényes kifogásnak tekintenek a lefogyás ellen ("minden fogyókúra után legalább annyit hízik vissza az ember, mint amennyit leadott, vagy még többet", "a testsúlyt a genetika határozza meg, fölösleges erőlködni", "kövéren szép az élet" stb.) Ha úgy érzed, hogy van egy érvényes kifogásod, akkor ne is olvass tovább, mert fölösleges. Illetve olvasd végig nyugodtan, hátha még tudod gazdagítani a fegyvertáradat! :-)

Régóta tudjuk, hogy az elhízást (a lelki okok mellett) a feldolgozott hulladék_kaják mértéktelen fogyasztásának és a mozgáshiányos életmódnak köszönheti a legtöbb ember. Legalábbis én még nem sok kövér embert láttam azok között, akik teljes értékű, természetes növényi táplálékokat fogyasztanak és rendszeresen sportolnak. De javítsatok ki, ha nem így van. Heti egy jóga és heti egy saláta nem elég, ezt ti is tudjátok! Sőt, ha valakinek sikerül valami értelmes módszerrel lefogynia, és utána visszahízik, annak bizony ugyanez a kettő lesz a kiváltó oka: a junkfood és a pudvulás a tévé vagy a facebook előtt.

Mindazonáltal a fogyókúrának is vannak árnyoldalai, legalábbis ahogyan egy kétgyerekes anyuka, Jenny G Perry megélte. A történet a szokásos: szült két gyereket, behízott, levágatta a haját, "beállt a sorba". Rosszul érezte magát, ugyanúgy, mint a többi anyuka, de legalább illett közéjük. Viszont egy alkalommal egy kirándulás után nézegette a róla és a családjáról készült fényképeket, és nem értette, hogyan történhetett ez meg. Belenyilallt a felismerés, hogy "ez nem az, aki én akarok lenni, nem az, aki vagyok!" És fél év alatt lefogyott 30 kilót, megnövesztette a haját és végre elkezdte nőnek érezni magát. Fent áltható a "before-after" fotó.

Mindez szép és jó és örömteli is lett volna (gondolom a férje igencsak értékelte a változást), csakhogy a barátnői, a többi elhízott anyuka elkezdett furcsán nézni rá, és kényelmetlenül érezni magát a jelenlétében. merthogy ő megcsinálta azt, amiről ők is mindannyian titkon álmodtak, csak nem hitték el, hogy képesek rá, és nem volt elég akaraterejük hozzá, hogy megtegyék. Amikor a tetteiddel és a jelenléteddel emlékeztetsz valakit arra, hogy mit kellene tennie, akkor gyakran rád támad és ellenséges lesz veled, vagy jobb esetben elkezd sóhajtozni, hogy neki is le kéne már fogynia, esetleg elkezdi sorolni a jól ismert kifogásokat, pedig szóba sem hoztad a súlyát. 

Egy szó, mint száz, sok addigi fánkzabáló barátnője hátat fordított neki, de hát az embernek készen kell állnia a változásra. És ha belül változunk, akkor a környezetünk is változni fog, lereagálja ezt a belső változást. A fogyás, főleg a tartós fogyás ugyanis szerintem belső változásokkal is jár az ember személyiségében. Persze át lehet esni a kajafüggőségből az edzésmániába, de azért valljuk be, ez utóbbi talán kevésbé veszélyezteti az egészségünket.

A másik, "félelmetes" mellékhatása a fogyókúrának az volt, hogy a pasik elkezdték bámulni, talán még ajánlatokat is kezdeményeztek egy-két esetben. Szerintem az a természetes, ha egy nő nőies, és felkelti a férfiak érdeklődését, persze nem kihívóan, csak a természetes kisugárzásával. Nem vágom például, hogy miért jönnek hozzám egyre többen full sminkben hot jógaórára. Pár évvel ezelőtt egy ilyen manőver még az arcukon végigfolyó fekete csíkokkal végződött, de mostanra úgy látszik, akkorát fejlődött a kozmetikai ipar, hogy a smink még a legdurvább hot ashtangát is sértetlenül állja. Persze én úgy gondolom, hogy a jógaórán nem kell szépnek lenned, még ügyesnek sem feltétlenül, elég ha eltökélt vagy, és kiadod magadból a maximumot, hátrahagyva minden megfontolást, elvárást és egyéb önkorlátozó tényezőket. Ez az a hely, ahová azért jössz, hogy önmagad légy, és megtaláld önmagadat. Utána ezt a magabiztosságot és pozitív kisugárzást viheted magaddal az egész napodra. 

Szóval nálam az már fél kudarc, ha egy nő felstuccolja a haját. Persze nem kell ezzel feltétlenül foglalkozni, ha magadnak jobban tetszel Nemecsek-frizurával, akkor hajrá. De mint férfi azt tudom mondani, hogy a hosszú haj 1000x nőiesebb. De ha a csutka-frizura mellé még be is hízik valaki, az már valóban a vég. És ezen az sem segít, hogy ha féli liter latte macchiato meg fél tucat duplacsokis muffin társaságában kisírjuk magunkat hasonló sorsú barátnőnk vállán, hogy a férjünk mekkora szemétláda, mert más nők után koslat. 

Tudom, hogy a belső értékeket kell nézni, és a cikk végén Jenny is arra lyukad ki, hogy a fogyókúra "árnyoldalai" ellenére ő bizony megmarad vékonynak és hosszúhajúnak, és inkább állja a pasik fürkésző pillantásait és a barátnői megvető tekintetét, minthogy újra zsírpáncélba burkolózzon a világ bántása elől. Mert meg kell tanulnunk nem zavarba hozni egymást, akkor sem, ha tetszik a kinézete, és akkor sem, ha kifogásoljuk. És ugyanakkor fel kell vállalni magunkat, függetlenül a külvilág reakciójától. 

Az legyél, aki lenni akarsz, és a környezeted majd ennek megfelelően alakul. Persze a természetes, belülről fakadó szépségről beszélek én is, nem az agyonszolizott, szilikonnal kitömött, műszempillás-műkörmös szépségről. De a belülről áradó szépség felszínre törését akkor tesszük lehetővé, ha száműzzük az elménkből a negatív gondolatokat és a frusztrációkat, elkezdünk természetes, tápláló ételeket fogyasztani és visszaadjuk a testünknek a természetes mozgás élményét a jóga és a sport által.