Írtam régebben egy blogbejegyzést "Végigmenni az úton" címmel, aminek mondanivalója, úgy látom, mai is ugyanúgy aktuális, sőt, talán még inkább. Természetesen mindenkinek örülni kell, aki a jógázásra adja a fejét, még ha kezdő is. Azonban nagyon ritkán látom azt az igényt a gyakorlókban, hogy egyre tovább fejlődjenek, és azt az eltökéltséget, hogy ennek érdekében komoly áldozatot is hozzanak. A gyakorlók 99%-a vagy szórakoztatásra vágyik, amikor jógázik, és amikor mer nem köti le egy-egy sorozat vagy gyakorlatsor, akkor el is veszíti az érdeklődését a jóga iránt. Ez nem baj, és nem bűn, de be kell látnunk, hogy egy ilyen felszínes hozzáállás éppen hogy csak arra ad lehetőséget, hogy a jóga felszíni hatásaiba belekóstoljunk, a mélységek elérhetetlenek maradnak a számunkra.
Ilyenkor nagyjából a jóga-gyakorlásunk a gimnasztika szintjén mozog, aminek így is kétségtelenül számos előnye van, hiszen egy hagyományos edzésen vajmi keveset nyújtanak, a stretching-gyakorlatok hatékonyságáról nem is beszélve. Az ilyen felszínes gyakorló vagy odébbáll pár hónapnyi, egy-két évnyi gyakorlás után, és más sportba kezd, vagy pedig elfogadja a korlátait, és megmarad a kezdő óráknál, nem keresi a kihívást jelentő gyakorlatokat, ami által fejlődni is tudna. Ezért is szűnt meg például az Atmában a második sorozat-óra, illetve az iron-jóga, az inverzió. Ezek az órák olyan kihívást jelentettek a gyakorlók számára, amit az elméjük már nem volt hajlandó elviselni, Így most az maradt,m hogy Hot Vinyásza-órán kiskanállal adagolom a különböző készségfejlesztő gyakorlatokat, mindent, amit az első sorozat ás az Agni-gyakorlás nem tud megadni.
Összességében azt tapasztalom, hogy a mai Ashtanga-gyakorlók kevésbé bevállalósak, mint az 1-2 évvel ezelőttiek, és talán el sem gondolkodnak azon, hogy belekezdjenek a második, harmadik sorozat gyakorlásába, nem is beszélve mind a hatról. Szóval mindenki "Ashtangázik", de ez általában csak az első sorozatot jelenti, vagy pedig annak valamilyen könnyített változatát. Az ilyen gyakorlós 80%-a elhasalna nálam egy vinyásza-teszten, holott évek óta gyakorolják. A teljes hat sorozat gyakorlását pedig szerintem kb nem is fontolgatja senki Magyarországon, de ha tévednék, akkor bátran jelentkezzetek, szívesen segítek, amiben tudok.
Az igaz, hogy én is úgy érzem, kicsit távolabb kerültem a haladó sorozatoktól a gyakorlásomban, mint 2-3 éve voltam, mivel elkezdtem párhuzamosan az erőnlétemet is fejleszteni. Ez az én személyes választásom, nem kötelező még "gyúrni" is a jóga mellé, bár személy szerint azt gondolom, hogy érdemes a hajlékonyságot és az erőt párhuzamosan fejleszteni, még ha pepecsebb munka is, mintha csak az egyikkel foglalkozunk. Szóval nem ítélem el azokat, akik más sportnak is a rajongói a jóga mellett.
Ez a felszínes hozzáállás azonban minden sportban megfigyelhető. Nem is mondom azt, hogy sajnos, mert a rekreációs sportot még mindig hasznosabbnak és egészségesebbnek tartom, mint a versenysportot, és azért van az a százalék, aki ezt is túlzásba viszi, vagy nem túl egészséges módon gyakorolja (lásd crossfit). De azt hiszem az edzők java részének is ehhez az igazsághoz kell alkamazkodnia, hogy a legtöbben nem szeretik az igazán komoly kihívásokat, az edzésről edzésre tett rendszeres erőfeszítésre építhető haladást, hanem szeretnek egy erőnléti szinten rostokolni, és szórakoztatásra vágynak edzés közben.
Mindenki "fut", de éveken keresztül ugyanakkora idő alatt futja le a szigetkört. Mindenki "kettlebellezik", de csak kevesen fognak életükben hozzányúlni egy 32 vagy 48 kilós golyóhoz. Mindenki "gyúr", de ez általában a Nautilus gépek rángatásában merül ki, ami inkább lebutítja az izmokat és az idegrendszert, mintsem hogy fejlesztene a koordinációs képességünkön és az izmok szinergiáján. Mindenki "crossfitezik", és jól kifullad közben, de a rendes technikára és a gyakorlatok szabályos, biztonságos végrehajtására kevesen figyelnek oda. Mindenki "fegyencedz", de a komolyabb saját testsúlyos erőgyakorlatokat legfeljebb megcsodálják a Youtube-videókon. Mindenki "harcművész", de kevesen tesznek bele annyi erőfeszítést, mint Bruce Lee.
Valóban, sok munkát kell beletenni abba, hogy ezekben az sportágakban komoly, professzionális szintre tudjunk fejlődni, de jobbnak tartom, hogyha valaki egy rendszerből kiveszi, amit ki lehet, és utána tesz hozzá más dolgokat. természetesen a hobbi-sport, a "jól meghajtottuk magunkat"-érzés is már sokkal több, főleg, ha rendszeresen rászánjuk magunkat, mint a tévé előtt heverészés és junkfood-zabálás (hiszen van, aki ezt találja szórakoztatónak), de azért, mert egy párszor lementünk edzésre vagy elmentünk jógaórára, és meguntuk azt a mozgásformát, ne gondoljuk, hogy mindent kivettünk belőle, amit lehetett. Egyszóval keressük a kihívásokat, és találjuk meg a belső erőt, amelyekkel le tudjuk őket küzdeni, mert ezáltal fejlődik a jellemünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése