Veszélyes-e a hot jóga?

Számtalan riogató cikket olvashattunk a jógával kapcsolatban, a New York Times "Hogyan teszi tönkre a jóga a testedet" címűtől a Hot jóga veszélyeire figyelmeztetőkig minden volt már. Nos, én azt mondom, hogy veszély mindenben van, de a leginkább abban, ha nem mozgunk, és feldolgozott kajákkal tömjük magunkat. Aki a lustaságára keres mentséget, az mindig megtalálhatja a "tudományos" kifogást. Persze ezzel egyetemben elesik a mozgásból fakadó számos előnytől is, melyeket szintén tudományos kísérletek igazolnak. 

Erica Simon cikkében például arról olvashatunk, hogy a testgyakorlás, és ez a jóga-gyakorlásra frekventáltan igaz, javítja az agyi funkciókat, a memóriát, az agyunk vérellátását és növeli a fehérállomány mennyiségét. Vagyis a rendszeresen sportolók valójában több agyszövetet szintetizálnak egy év alatt, mint a mozgásszegény életmódot élő emberek, még akkor is, ha azok esetleg több szellemi tevékenységet űznek. 

Az időskori memóriavesztés, Parkinson-kór, Alzheimer-kór és a koordinációs zavarok is megelőzhetők a testmozgással, illetve a sport csökkenti a stresszt és a depressziót is. Mivel a jógában összekapcsoljuk a testmozgást a tudatos légzéssel, ez a hatás még egyértelműbben jelentkezik. A tudatos légzés és a bandhák segytségével a szusumnába irányítjuk a pránát, vagyis a központi idegrendszer és az agy funkcióinak javulását még inkább elősegíthetjük a jóga gyakorlásával, mint más sportokkal. A fordított pózok előnyeiről nem is beszélve. 

Persze a jógát is sokféleképpen lehet gyakorolni, statikusan, dinamikusan, erőteljesen vagy flow-szerűen, normál szobahőmérsékleten, melegben vagy nagyon melegben. Én magam a testhőmőrsékletnél magasabb hőfokon gyakorlást ellenzem ugyan, de a kellemes 33-36 fokot szeretem azért. Nos, lássunk egy igazi riogató cikket a hot jógáról! Kezdjük talán azzal, hogy a szerző, Amber Larsen maga is bevallja, hogy sokáig gyakorolt meleg teremben, és semmi baja nem lett tőle. Mégis, miután kiábrándult belőle, megírta ezt a remekbe szabott cikket, ami valószínűleg egy csomó embert elriaszt attól, hogy kipróbálja a hot jógát. 

Félreértés ne essék, szerintem sem mindenkinek való a hot jóga, és nem mindenkinek fog bejönni. Van olyan is, aki hottal kezdi, majd pár év múlva átszokik a normál hőmérsékletes órákra. De fordított eset is van bőven. Ízlés dolga, és a veszélyeket érdemes megismerni, de emellett azért legyünk tisztában azzal is, hogy a legtöbb, egészséges szívvel és nyirokkeringéssel rendelkező ember nyugodtan gyakorolhat meleg teremben, ugyanúgy, ahogy szaunába is bemehet, és élvezheti annak kedvező hatásait. 

Nos, akkor lássuk a mítoszokat, és a valós tapasztalatokat!

1. Túlhevülés. A fizikai aktivitás hőt termel, ezt mindannyian tudjuk. Jóga közben jó, ha megizzadunk, ezt is tudjuk. Már Pattabhi Jois is megmondta, hogy ha nem izzadtál meg eléggé, akkor nem zajlott le a jóga-csikitsza, vagyis a belső szervek méregtelenítése, de erre majd még visszatérünk. A hot jógában a terem testhőmérsékletre van felfűtve, így az izzadás hamarabb elkezdődik, főleg magasabb páratartalmú teremben. Az izzadás többletmunkát ró a szívre, mivel a vér- és nyirokkkeringés együtt dolgozik, és több verejtéket kell kipumpálni a pórusokon keresztül, mintha kevesebbet izadnánk. A túlhevülés jele általában a rosszullét, émelygés, szédülés vagy heves szívdobogás. Ha ezeket érezzük, akkor érdemes leállni a gyakorlatokkal, pihenni, vagy kimenni a teremből kis időre, és utána visszamenni. De az is előfordulhat, hogy abba kell hagynunk a gyakorlást, én személy szerint nem szoktam senkit sem visszatartani, ha ki akar menni. Mondjuk azoknál, akik nem először vannak órán, főleg akkor fordul elő a rosszullét, ha tele hassal jöttek gyakorolni, vagy nem ittak eleget előtte vagy közben. 

2. A hőmérséklet kérdése. A szervezetünk igyekszik fenntartani a homeosztázist, vagyis a saját működési hőmérsékletét, és közben a külső hőt, valamint az izommunka által termelt hőt az izzadással igyekszik kompenzálni. Ha túl meleg a környezet és túl magas a pára, akkor az izzadság nem tud elpárologni a bőrfelületről, és egyre többet izzadunk, míg végül beáll a hősokk állapota. Ez történhet például, ha nyáron a napon sportolunk, amikor is a test 40-50 fokosra is felmelegszik a tűző nap hatására, vagy trópusi országokban, ahol még a páratartalom is magas. A hot jóga órákon 27 és 42 fok között minden előfordulhat, illetve 30-40%-os páratartalomtól a 70-80-ig változhat a nedvesség aránya is. A párásabb és magasabb órákon a túlhevülés veszélye nagyobb, főleg, ha dinamikus vinyásza-gyakorlást végzünk közben. Válasszunk olyan órát és gyakorlási körülményeket, ahol nem ütjük ki magunkat, hanem felfrissülve tudunk távozni az óráról.  

3. Dehidratáció. A fokozott izzadás vizet von el a szervezetünktől, nem kell nagy biokémikusnak lenni, hogy ezt felfogjuk. A vizet valahogy pótolni kell. A problémák általában akkor vannak, amikor eleve dehidratált állapotban érkezünk órára, hiszen a legtöbb ember napközben egyszerűen elfelejt elegendő mennyiségű folyadékot magához venni, jóga előtt pedig még túl is kellene tölteni magát. A tradicionális iskolákban azt írják elő, hogy a gyakorlás kezdete előtt fél órával igyunk utoljára, és közben ne igyunk, de ezért azt tegyük hozzá, hogy normál hőfokos órán is rosszul lehet valaki a dehidratáció miatt, ha előtte nem ivott eleget. A dehidratációs rosszullét tünetei szinte ugyanazok, mint a túlhevülés tünetei, és egy meleg teremben a kettő egyszerre léphet föl a fokozott izzadás miatt. Szóval igyunk óra közben is, ha szükséges, de nem kell fölös liternyi vizeket letolni a torkunkon, mert csak kotyogni fog a gyomrunkban, és zavarni fog a légzésben. 1-2 deci víz az elfogyasztás után pár perccel felszívódik a gyomorból, de a légzőgyakorlatok előtti 10-15 percben mér nem ajánlott inni. 

4. Méregtelenítés. A hot jóga hívei azt állítják, hogy az izzadás méregtelenít, míg a tudományos szkeptikusok szerint semmiféle méreganyag nem távozik a testünkből az izzadás által. Nos, a méreganyagokkal telített emberek izzadsága általában büdösebb, mint a tisztább életmódot élőké. A bőrfelület a legnagyobb felszínű anyagcsere-szervünk, amely folyamatosan kiválasztja a salakanyagokat, anyagcsere-termékeket. Ezért is fürdünk naponta többször. Illetve a ki nem fürdik, annak a teste jellegzetes "homeless" szagot ölt magára. Az ájurvéda szerint három testváladékon keresztül ürülnek ki a salakanyagok, ez a széklet, vizelet és az izzadság. Az első kettővel nem csak anyagcsere-termékek, hanem méreganyagok is ürülnek ki, ha méregtelenítünk, és ugyanez igaz az izzadásra is. Az izzadás olyan, mint egy belső zuhany, és megtisztítja a bőrfelületünket a rajta keresztül kiválasztódó szennyeződésektől.

5. Hajlékonyság. A cikk szerzője szerint a meleg helyiségben destabilizálódik az ízület, vagyis annyira belemegyünk az ászanákba, ami már a szalagok túlnyúlásához vezethet. Nos, én ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. A szalagok vérkeringését nem lehet úgy fokozni, mint az izmokét, és ezért a hőtényező kulcsfontosságú a szalag biztonságos működése szempontjából. Testhőmérsékletű tertemben (36 fok) a szalag is "üzemi" hőmérsékleten van, vagyis optimálisan tud funkcionálni, míg hidegben merevebb, és könnyebben szakadnak a rostjai. Az ájurvéda megint csak azt mondja, hogy a meleg jót tesz az ízületeknek, ezért szoktak meleg olajos masszázst és hőterápiát alkalmazni ízületi betegségek esetén. Persze ahogy mondtam, minden mozgástevékenység közben ott van az izom vagy szalag szakadásának kockázata, de nem biztos, hogy indokolt a meleget felelőssé tenni azért, mert nem vettük figyelembe a saját határainkat.

6. Légzés. Az uddzsájí légzés és főleg a fújtató légzések, mint a kapálabháti és a bhásztriká hőt termelnek. Mégis mindegyiket szoktuk alkalmazni hot jóga-órán. 36 foknál melegebb teremben én sem tartanám biztonságosnak az olyan légzés alkalmazását, ami tovább melegít, de az alatt a legtöbb ember számára a túlhevülés veszélye nélkül végezhető. A mély és tudatos légzés kulcsfontosságú, és a légzés hangja segít rajta tartani a figyelmünket, szóval ezért is érdemes az uddzsájít alkalmazni ászana-gyakorlás közben. A pulzus felgyorsulása általában kapkodó légzéssel is jár, tehát aki elkezd hiperventillálni, az könnyebben túlhevülhet, mint aki fenn tudja tartani a lassú, mély légzést. Ha hiperventillálunk, akkor lehet, hogy valóban jobb normál hőfokon gyakorolni, vagy pedig fordítsunk még több figyelmet a légzésünk elmélyítésére.