"És végül Krishnamacharya ötödik tanítványa, akit jelen szakdolgozatban megemlítünk, Srivatsa Ramaswami, aki saját elmondása szerint tizenöt éves korától kezdve tanult Krishnamcharyától, és harminc éven keresztül tanulmányozta mestere vezetése alatt a hatha-jógát, a védikus mantrákat, a jógairodalmat, és körülbelül tizenöt évnyi képzés után kezdett ő maga is tanítani. Ramaswami három részre osztja mestere életét. Az első negyven év a tanulás és utazgatás évei, utána 1926 és 1955 között a mysore-i korszak következett, ahol is Desikacharon kívül a fent felsorolt mesterek tanultak Krishnamacharyától. És végül a madras-i korszak, aminek jellemző hangulatát inkább Desikachar és Ramaswami adta át a saját rendszerében.
Ramaswami
vinyásza kramának
nevezi rendszerét, és amellett, hogy a jóga magasabb lépcsőfokait
(pránájáma,
meditáció, mantrák, jógaterápia) hangsúlyozza, olyan
sorozatokat adott közre az utókor számára, amelyeket a
Krishnamacharya mellett töltött harminc év alatt szívott magába.
Ramaswami vinyásza krama
rendszere sokkal kevésbé kötött és megterhelő, mint Pattabhi
astánga-sorozatai.
Ebben a rendszerben guruja későbbi, madras-i éveire jellemző
megközelítése köszön vissza, miszerint mindenkivel a képességei
és a szükségletei szerint kell foglalkozni, és fokozatosan
rávezetni a magasabb szintű gyakorlatkora. Maga a „krama”
szó is lépéseket jelent, apró lépéseket, amelyen keresztül
eljuthatunk az elképzelhetetlen magasságokba is.
Ramaswami
könyve előszavában elemzi három ismert kollégája tevékenységét,
és hozzájuk viszonyítva a saját rendszerét tekinti a
legteljesebbnek, amely sokféle igényt képes kiszolgálni. Iyengar
módszerét például a Krishnamacharya által tanított ászanák
agresszív kifejeződési módjának tartotta, amely azonban
nélkülözött több fontos elemet, például az ászanák
láncba fűzését, az ellenpózok használatát, valamint a légzés
szinkronizációját a mozgással.1
Pattabhi
Jois sorozataira úgy tekint, hogy azok a Yoga
makaranda könyvből származnak,
amelyeket Pattabhi Jois kiegészített néhány pózzal, amit
gurujától közvetlenül tanult meg. Ramaswami főként azt a
kritikát fogalmazza meg az astánga
rendszerével kapcsolatban, hogy túl gyorsak a mozdulatok, túl
rövid ideig vannak kitartva a pózok, ez pedig megnehezíti a lassú,
tudatos, folyamatos légzést, amit Krishnamacharya nagyon
hangsúlyozott. Ramaswami szerint Pattabhi Jois nem tanult meg számos
pózt és vinyászát,
amit Krishnamacharya csak később oktatott a tanítványainak.
Desikachar
megközelítését sokkal lágyabbnak és barátságosabbnak tartja,
ami vonzó lehetett azok számára, akiket Iyengar vagy Pattabhi Jois
agresszív stílusa megfélemlített. Kiemeli, hogy Desikachar
szakértő módon tudta az egyén igényeinek megfelelően alakítani
az ászana-
és jógaoktatás anyagát, és ő volt az, aki a legjobban
visszaadja a tanításában azt, amit Krishnamacharya életének
harmadik, madras-i korszakában képviselt. Desikachar módszere
valóban közelebb áll Krishnamacharya „egy-az-egynek” oktatási
módszeréhez, mint Iyengar vagy Pattabhi Jois tömeges órái.
Ugyanakkor
kiemeli, hogy három kollégája közül egy sem tudta olyan
mélységben és tejességben magába szívni Krishnamacharya
rendszerét, mint ő maga, mivel Iyengar és Jois túl korán,
Desikachar viszont túl későn tanultak tőle. Ramaswami azonban
mindvégig guruja mellett volt. Ramaswami kiemeli, hogy az ászanák
több száz variációját köti össze vinyászákkal,
ami lassú, megfontolt mozgást eredményez, tökéletes összhangban
a légzéssel. Ramaswami oktatását nem korlátozza az ászanákra,
hanem légzőgyakorlatokat, mantra-éneklést és jóga-filozófiát
is tanít2.
Ez
az öt nemzetközi hírű tanítvány nem csak ahhoz járult hozzá,
hogy a világ jóga-közönsége Krishnamacharya tanításának minél
több aspektusát megismerje, hanem egyéni megközelítésükkel azt
is bizonyítják, hogy Krishnamacharyát nagyon változatos, örökké
fejlődő viszony fűzte a jógához, ezért bármiféle irányzat
vagy gyakorlási rendszer egyedülállóan hitelesnek történő
kikiáltása elkerülhetetlenül korlátozó tényezőknét fog
hatni. Ebből következően az astánga-jóga
rendszerét sem kell egy örök időktől fogva kinyilatkoztatott és
rögzített rendszernek tekinteni, hiszen még egy olyan fejlett
személy jógával kapcsolatos megértése is egész életében
változott, mint amilyen Krishnamacharya volt."
1
Ramaswami 2005: Preface, XV.
2
Ramaswami 2005: Preface XIV, XV.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése