"A másik, ami arra utalhat, hogy Indiában valóban létezett egy többé-kevésbé kidolgozott ászana-oktatási rendszer, az, hogy ugyanazok az ászanák, több, egymással közvetlenül nem összekapcsolható forrásból is felbukkannak. Azzal kapcsolatban persze ismét nehéz következtetést levonni, hogy az ászanáknak az astánga vinyásza jógában alkalmazott gyűjteménye milyen régóta ismert az indiai jógik körében. A legjobban dokumentált gyűjteményt B.K.S. Iyengar „Light on Yoga”1 könyvében találjuk, és mint ahogyan korábban is említettem, a legtöbb modern jógaoktató ezt a gyűjteményt nagyjából megegyezőnek tekintik Krishnamacharya ászana-oktatási anyagával, illetve az astánga vinyásza sorozatainak ászanáival. Sjoman azonban felhívja a figyelmet, hogy tulajdonképpen ugyanezek az ászanák jelennek meg Swami Vishnu-devananda2 könyvében (szám szerint 146), holott ő egy eltérő tradícióban, Swami Sivanandától tanulta a jógát.
Menjünk
azonban egy kicsit vissza az időben, és tekintsük át a főbb
hatásokat, amelyek a jógit India kultikus figurájává emelték,
és az ászana-gyakorlást
elválaszthatatlanul összekapcsolták az imidzsével! Singleton
kutatásai szerint az első, tulajdonképpen máig is élő
jóga-tradíció, illetve tanítványi láncolat a Gorakshanatha
nevével fémjelzett Natha tradíció. A Goraksha szerzőségének
tulajdonított Goraksha-shatakát
a 15. század előttre teszik, és azt követik az olyan ismertebb
klasszikus írások, mint a Siva-szanhitá
(15. sz.), Hatha-jóga Pradípiká
(15-16. sz.), Hatharatnávalí
(17. sz.), Gheranda-szanhitá
(17-18. sz.) és a Jogapradípaká
(18. sz.). Ugyanehhez az iskolához tartoznak a Jodhpuri Natha
Mahamandir ászanákat ábrázoló freskói, amelyek nagyjából a
legkorábbi ászana-ábrázolásoknak
tekinthetők, és kb. 1810-re datálják a keletkezésüket. Innen
már tulajdonképpen csak egy emberöltő választ el Krishnamacharya
korától.
A
legkorábbi nyugati utazók is beszámoltak már a mai nága-babákhoz
vagy Siva egyéb követőihez3
hasonló kinézetű aszketikus jógikról, akik esetenként nem csak
nyakatekert jógapózokban végezték meditációjukat, hanem tüskés
bokrokon feküdtek, súlyos láncokat hordoztak magukra bilincselve
vagy tüzet raktak maguk körül, és így gyakorolták aszketikus
praktikáikat.4"
1
Iyengar 2003.
2
Vishnu-devananda, 1988.
3
http://www.adolphus.nl/sadhus/shiva.html
4
vö. Singleton 2010: 36-37. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése