2014. február 27., csütörtök

Fakír-jógik

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"A másik, ami arra utalhat, hogy Indiában valóban létezett egy többé-kevésbé kidolgozott ászana-oktatási rendszer, az, hogy ugyanazok az ászanák, több, egymással közvetlenül nem összekapcsolható forrásból is felbukkannak. Azzal kapcsolatban persze ismét nehéz következtetést levonni, hogy az ászanáknak az astánga vinyásza jógában alkalmazott gyűjteménye milyen régóta ismert az indiai jógik körében. A legjobban dokumentált gyűjteményt B.K.S. Iyengar „Light on Yoga”1 könyvében találjuk, és mint ahogyan korábban is említettem, a legtöbb modern jógaoktató ezt a gyűjteményt nagyjából megegyezőnek tekintik Krishnamacharya ászana-oktatási anyagával, illetve az astánga vinyásza sorozatainak ászanáival. Sjoman azonban felhívja a figyelmet, hogy tulajdonképpen ugyanezek az ászanák jelennek meg Swami Vishnu-devananda2 könyvében (szám szerint 146), holott ő egy eltérő tradícióban, Swami Sivanandától tanulta a jógát.

Menjünk azonban egy kicsit vissza az időben, és tekintsük át a főbb hatásokat, amelyek a jógit India kultikus figurájává emelték, és az ászana-gyakorlást elválaszthatatlanul összekapcsolták az imidzsével! Singleton kutatásai szerint az első, tulajdonképpen máig is élő jóga-tradíció, illetve tanítványi láncolat a Gorakshanatha nevével fémjelzett Natha tradíció. A Goraksha szerzőségének tulajdonított Goraksha-shatakát a 15. század előttre teszik, és azt követik az olyan ismertebb klasszikus írások, mint a Siva-szanhitá (15. sz.), Hatha-jóga Pradípiká (15-16. sz.), Hatharatnávalí (17. sz.), Gheranda-szanhitá (17-18. sz.) és a Jogapradípaká (18. sz.). Ugyanehhez az iskolához tartoznak a Jodhpuri Natha Mahamandir ászanákat ábrázoló freskói, amelyek nagyjából a legkorábbi ászana-ábrázolásoknak tekinthetők, és kb. 1810-re datálják a keletkezésüket. Innen már tulajdonképpen csak egy emberöltő választ el Krishnamacharya korától.

A legkorábbi nyugati utazók is beszámoltak már a mai nága-babákhoz vagy Siva egyéb követőihez3 hasonló kinézetű aszketikus jógikról, akik esetenként nem csak nyakatekert jógapózokban végezték meditációjukat, hanem tüskés bokrokon feküdtek, súlyos láncokat hordoztak magukra bilincselve vagy tüzet raktak maguk körül, és így gyakorolták aszketikus praktikáikat.4"
1 Iyengar 2003.
2 Vishnu-devananda, 1988.
3 http://www.adolphus.nl/sadhus/shiva.html
4 vö. Singleton 2010: 36-37. old.

Nincsenek megjegyzések: