Egy hét

Sokan vannak, akik csak hetente egyszer jutnak el hozzám jógázni, mégis rendszeresen teszik ezt. Ez jó dolog, hiszen így legalább megmarad a kapcsolatuk a jógával, a testünk nem "felejti el" az ászanákat. Persze még jobb lenne heti kettő, három, négy, sőt akár minden nap jógázni, de megértem, hogy az embernek más dolga is akad, főleg, ha családja van és nyolcórás munkahelye. Nem is a jógaoktatóktól megszokott fanatizálásra akarok kilyukadni, hogy "A jóga a legfontosabb", "Mysore minden nap", meg "Harmadfokú gyakorló vagy", stb. 

Tegyük hozzá, hogy a Mysore rendszert Indiában találták ki, fiatal srácoknak, akiknek kötelező volt reggeli gyakorlásra menni, mert ez volt a tornaóra. Utána Pattabhi Jois átörökítette ezt a rendszert az Indiába érkező hippikre, akiknek más dolguk sem volt, mint reggel hatkor letolni a Mysore gyakorlást, utána jól bereggelizni, és délig héderezni, délután meg jobbra- balra lazulni. Nem csoda, hogy a nyugaton rendszeresen Ashtangát gyakorlóknak kevesebb, mint az egy harmada megy el reggel egy stúdióba Mysore órára. A többiek vagy otthon legyakorolnak, amivel megspórolják az oda-vissza utazgatás idejét, de a reggelbe még bele kell férnie annak is, hogy reggelit készítenek a családjuknak és elindítják a gyerekeket az iskolába stb., mielőtt 8-9 körül beérnek a munkahelyükre. Vagy a másik opció a vezetett óra, kinek este, munka után, kinek napközben, ahogy éppen dolgozik. 

Visszatérve a rendszerességre, az az általános tapasztalat, hogy ha nem teszünk félre hetente legalább egy fix időpontot egy tevékenységre, akkor nem sok esélye van, hogy rendszeressé tudjuk tenni az életünkben. Eleve a jóga-órarendek is heti bontásban készülnek, a mysore gyakorlás is heti rendszerben épül fel, szombati pihenőnappal. Az emberiség élete időtlen idők óta heti bontásban folyik, a Biblia szerint még Isten is így termetette a földet :-). A heti hét nap a fő csakráink számával is megegyezik, és ez a legkezelhetőbb időtartam, amire tervezni tudjuk a tevékenységeinket.

A saját életemben is azt tapasztaltam, hogy akkor működnek a dolgok, ha heti bontásban mindent a helyére tettem, és elterveztem, hogy melyik nap mit csinálok. Például minden kedden szoktam menni Panni órájára 11-re, és utána indul a napom az Atmában. Vasárnap reggel felkelünk Orsival, és bemegyünk az Atmába gyakorolni, ami szintén nem könnyű műfaj, mert ilyenkor az ember legszívesebben az ágyban henyélne még egy darabig. Nem is népszerű az időpont, van, amikor csak ketten vagyunk. De minden gyakorlás után úgy érezzük, hogy érdemes volt felkelni és megtenni az erőfeszítést, mert a frusztráció sokkal kellemetlenebb, ami abból származik, hogy ellinkeskedted az időt. A többi napokon az óráim előtt gyakorlok, itt már képlékenyebb a dolog. Van, amikor másfél-két órát is, van, amikor csak fél órám marad rá. 

Ezt a heti bontást szoktam alkalmazni minden más tevékenységemre is, ez vált be. Persze valamennyire ragaszkodni is kell a kialakult időbeosztásunkhoz, különben teljesen szétcsúsznak a dolgok, ugyanakkor meg kell hagyni benne bizonyos spontaneitást is, mert a megszokott dolgok néha unalmassá válnak. Illetve bármikor közbejöhetnek olyan rendkívüli események, amelyekre sort kell keríteni, és nem tűrnek halasztást. Nem szoktam örülni, ha emiatt elmarad ez vagy az a heti rutinomból, és amint lehet, visszatérek a megszokott kerékvágásba. Szóval akármikor is gyakorolunk, érdemes kialakítani egy heti rutint, és kiválasztani azokat az órákat az órarendből, amelyekre minden héten szeretnénk elmenni. A jógában, főleg az Ashtangában az alkalomszerű gyakorlás nem igazán hoz eredményeket, szóval tegyük rendszeressé, akárhányszor is tudjuk megtenni ezt egy héten.