Visuddhi csakra
"28-29. versek: A torokban található a Visuddha nevű lótusz, amely tiszta, és füstös bíbor színű. Mind a tizenhat ragyogó szótag a tizenhat szirmán karmazsinvörös, és tisztán látható azok számára, akiknek az elméje megvilágosodott. E lótusz közepében található az éter régiója, mely kör alakú, és fehér, mint a telihold. Egy hófehér elefánton ül az Ambara bídzsája (Ham), mely szintén fehér.
Négy karjából kettőben kötél és elefánthajtó bot van, a másik kettő pedig az áldásadó és félelem-eloszaltó múdrában van. Ezek növelik a szépségét. Az ölén örökké ott lakozik a hófehér Déva, aki háromszemű és ötarcú, tíz gyönyörű karja van, és tigrisbőrbe van öltözve. A teste egyesül Giridzsával (Saktival), és az alapján ismerik, amit a neve, Szadá-Siva jelent. (E csakra istensége Siva és Sakti kombinált formája).
30. vers: A nektár óceánjánál is tisztább a Sákiní Sakti, mely ebben a lótuszban lakik. A ruhája sárga, négy lótusz-kezében pedig íjat, nyilat, kötelet és elefánthajtó botot tart. Az egész Hold, a rajta lévő foltok nélkül e lótusz közepén helyezkedik el. Ez a terület a nagy felszabadulás kapuja annak számára, aki a jóga vagyonára vágyik, és akinek az érzékei tiszták és kontrolláltak.
31. vers: Az aki teljes tudásra tett szert az átmanról (Brahmanról), az nagy szentté válik, ha az elméjét (csitta) folyamatosan erre a lótuszra koncentrálja, ékesszóló és bölcs lesz, és az elme megszakítatlan békéjét élvezi. Megismeri a múltat, jelent és jövőt, és mindenki jóakarójává válik, megszabadul a betegségektől és szenvedéstől, hosszú életű lesz, és, mint Hamsza, végtelen veszélyt képes megsemmisíteni. A jógi, akinek elméje folyamatosan erre a lótuszra rögzül, akinek a légzése kontrollált a Kumbhaka által, dühében képes akár a három világot is kimozdítani a helyéből. Sem Brahmá, sem Visnu, sem hari-Hara, vagy Szúrja vagy Ganapati nem képes ellenállni az erejének."
A Visuddhi-csakra színeiben a tantrikus leírások szerint tehát a bíbor, a vörös és a fehér dominál, szemben a New Age által a csakrához kapcsolt kék színnel.
32. vers: Az Ágjá nevű lótusz olyan, mint a Hold (gyönyörű fehér). Két szirmán a Ha és Ksa szótagok vannak, melyek szintén fehérek és növelik szépségét. A Dhjűána dicsőségétől ragyog. Benne található a Hákiní Sakti, melynek hat arca olyan, mint megannyi Hold. Hat karja van, egyikben egy könyvet tart, kettő másikat pedig félelem-eloszlató és áldásadó múdrában tart, a többiben pedig egy koponya van, egy kis dob és egy imafüzér. Az elméje tiszta.
33. vers: Ebben a lótuszban található az elme (Manasz). Ez jól ismert. A lótusz közepén elhelyezkedő Jóniban található Itara (Siva) lingam formájában. Itt úgy ragyog, mint a villámok sora. a Védák első bídzsája (az Óm), mely a legkiválóbb Sakti lakhelye, és mely a ragyogásával megvilágítja a Brahma-szútrát (a Csitriní nádít). A szádhakának szilárd elmével kell meditálnia ezeken az előírt sorrendben.
34. vers: A kiváló szádhakának, akinek elméjében semmi más nincs, csak a meditáció ezen a lótuszon, gyorsan sikerül akarata szerint belépnie valaki más testébe, és a legkiválóbb lesz a bölcsek között, mindentudó és mindent látó. Mindenki jóakarójává válik, és megismeri a sásztrákat. Megvalósítja egységét a Brahmannal kiváló és ismeretlen erőkre tesz szert. hírnévvel teli és hosszú életű lesz, és ő lesz a három világ teremtője, fenntartója és elpusztítója.
35. vers: E csakra háromszögében van örökké a pránava betűkombinációja (Óm szótag). Ez az Átmá tiszta értelemként (Buddhi) megnyilvánulva, és egy ragyogó lángra emlékeztet. Fölötte a félhold található, fölötte pedig a Ma-kára, mely a Bindu formájában ragyog. efölött van a Náda, melynek fensége egyenlő Balarámáéval, és a Hold sugarait szórja szét.
36. vers: Amikor a jógi bezárja a házat, mely támasz nélkül lóg, a tudás, amire a parama-guru szolgálata által szert tett, és amikor a Csitta 8tudat) ismételt gyakorlás által feloldódik ebben a helyben, ami a megszakítatlan gyönyör lakhelye, akkor a háromszög közepében és a felette lévő térben világosan kivehető tűzszikrákat fog látni.
37. vers: Akkor látja a fényt, ami egy fénylő lámpás formáját veszi fel. olyan ragyogó, mint a tiszta reggeli nap, és az Ég és a Föld között ragyog. Itt nyilvánul meg a Bhagaván ereje teljében. Nem ismer elmúlást, mindennek a tanúja, és úgy van jelen itt, mint ahogy a Tűz, Hold és Nap régiójában is.
38. vers: Ez Visnu összehasonlíthatatlan és örömteli lakhelye. A kiváló jógi a halála idején örömmel helyezi ide az életerejét, és halála után belép a Legfelsőbb, Örök, Megszületetlen, Elsődleges Dévába, a Purusába, aki már a három világ előtt is létezett, és akit a Védánta tanulmányozása fed fel."
Az Ágjá csakrához szokták kötni a lila vagy bíbor színt az ezoterikus hagyományokban, a fenti leírás szerint azonban itt legfeljebb a fehér és némi kék szín jelenik meg.
"40. vers: Mindezek fölött, az üres térben, ahol a Sankhiní nádi található, és a Viszarga alatt van az ezerszirmú lótusz. Ez a lótusz ragyogó, és fehérebb, mint a telihold, a feje pedig lefelé fordul. Elbűvölő bibéi a fiatal nap színét viselik. A testén a betűk ragyognak, az A-val kezdődően, és ez az abszolút gyönyör.
41. vers: A Szahaszrárán belül van a szeplőtlen telihold, mely a tiszta égen ragyog. Bőséggel szórja a sugarait, nedves és hűs, mint a nektár. A ragyogó csandra-mandalán belül villámként ragyog folyvást a Háromszög, azon belül pedig a Nagy Űr ragyog, melyet titokban szolgál minden jámbor lény.
42. vers: Jól elrejtve, és csak nagy erőfeszítés által érhető el a finom Bindu (a súnja) mely a felszabadulás fő gyökere, és amely megnyilvánítja a tiszta Nirvána Kalár és Amá Kalát. Itt van az a Déva, akit mindenki Parama Sivának ismer. Ő minden élőlény Brahmanja és Átmanja. benne egyesül a Rasza és a Virasza, és Ő a Nap, amely megsemmisíti a tudatlanság és illúzió sötétségét."
A fenti elírások szerint a Szahaszrára (koronacsakrában) is a fehér szín dominál, a közepében némi napsárgával. A New Age vagy a fehér színt, vagy a szivárvány összes színét szokta a koronacsakrához társítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése