Szvádhisthána-csakra
"14. vers: Van egy másik lótusz a szusumnán belül, mely a nemi szervek tövénél helyezkedik el, és gyönyörű cinóbervörös színű. Hat szirmán a Ba-tól a Purandaráig tartó betűk vannak rajta, fölöttük pedig a Bindu, a villám ragyogó fényével.
15. vers: A csakrán belül van Varuna fehér, csillogó, vizes tere, mely félhold alakú, és ott, egy krokodilon ül a Vam szótag, mely szeplőtlen és fehér, mint az őszi hold.
16. vers: Bárcsak Hari, aki benne van, aki korai fiatalságára büszke, akinek a teste ragyogó kék, és gyönyörű a látványa, aki sárga ruhát visel, négykarú, és a Srívatszát (fehér csík a mellkasán), valamint a Kaustubha ékszert viseli, megvédene minket!
17. Itt lakik mindig Rákiní, akinek színe a kék lótuszé. A testének szépségét felemelt karjai növelik, melyekben különböző fegyverek vannak. Mennyei ruhát és ékszereket visel, az elméje pedig mámoros az ambrózia ivásától.
18. vers: Az, aki ezen a szeplőtlen lótuszon meditál, melynek a neve Szvádhisthána, azonnal megszabadul az összes ellenségétől, mint például az ahankára (egó) hibájától, stb. A jógik urává válik, és úgy fogja beragyogni a tudatlanság sűrű sötétségét, mint a Nap. Nektárszerű szavainak kincse versben és prózában is bölcs érveléssel lesz gazdag.
A fenti leírások alapján a szvádhisthána csakra tradicionális szimbolikájában a cinóbervörös (élénkvörös) szín dominál, némi fehérrel és kékkel. A New Age iskolákban a narancssárga színt szokták hozzákapcsolni, mely átmenetet képez a múládhára vörös és a manipúra sárga színei között.
19. vers: Fölötte, a köldök tövénél helyezkedik el a tíz szirmú ragyogó lótusz, mely az esővel terhes felhők színét viseli. Ezeken találhatók a Da-tól a Pha-ig tartó betűk, melyek a kék lótusz színéhez hasonlóak, fölöttük pedig a Náda és a Bindu van. Meditáljunk ott a Tűz régióján, mely háromszög alakú, és úgy ragyog, mint a felkelő nap. Körülötte három szvasztika jel van, benne pedig a Vahni (tűz) bídzsa-mantrája maga.
20. vers: Meditáljunk rajta (a Tűzön), aki egy koson ül, négykarú, és ragyogó, mint a felkelő Nap. Az ölében örökké ott van Rudra, aki a tiszta cinóber színével rendelkezik. Ő (Rudra) fehér a hamutól, mellyel be van kenve; ősi megjelenésű és három szeme van, a kezei pedig áldásadó és félelem-eloszlató múdrában vannak. Ő a teremtés pusztítója.
21. vers: Itt lakik Lákiní, mindenki jótevője. Négykarú, ragyogó testű, fekete színű, sárga a ruhája, és különböző díszeket visel, és az ambrózia ivásától mámoros. Így meditálva a köldök-lótuszon, szert teszünk a világ megteremtésének és elpusztításának hatalmára. Vání (Szaraszvatí, a beszéd istennője) a tudás minden kincsével együtt örökké az arcának lótuszában lakik.
A manipúra csakrához az ezoterikában a sárga színt kapcsolják, ami valóban igaz a csakra belső háromszögére, mely a tűz elemet képviseli. A szirmai azonban inkább kékesszürkék.
22. vers: Fölötte, a szívben van a Bandhúka virág (Pentaphoetes phoenicea) ragyogó színével rendelkező, vonzó lótusz, és tizenkét betű helyezkedik el a szirmain a Ka-tól kezdve, cinóber színben. Anáhata néven ismerik, és olyan, mint a mennyei kívánságteljesítő fa, mely még többet ad, mint a meditáló vágyai. A Váju (szél) régiója gyönyörű, és hat sarokkal rendelkezik, a színe pedig a füstre emlékeztet.
23. vers: Rajta belül meditáljunk az édes és kiváló Pavana bídzsán (Jam, a szél bídzsája), mely szürke, mint a sűrű füst, négy karja van, és egy antilopon ül. Rajta belül pedig meditáljunk a Kegy hajlékán, a Szeplőtlen Úron, aki ragyog, mint a Nap, és akinek két keze áldást ad és eloszlatja a három világ félelmeit.
24. vers: Itt lakik Kákiní, akinek a színe sárga, mint az új villámé, aki eksztázisban van és kedvező; három szeme van és mindenki jótevője. Mindenféle díszeket visel, négy kezében pedig kötelet és koponyát tart, valamint áldást ad és eloszlatja a félelmet. A szívét meglágyítja a nektár ivása.
25. vers: A Sakti, akinek lágy teste olyan, mint a tízmillió villám fénye, a lótusz közepén helyezkedik el egy háromszög formájában. A háromszög belsejében a Vána nevű Síva-linga található. Ez a Linga olyan, mint a ragyogó arany, a fején pedig egy kis nyílás van, mind egy ékszerben. Ő Laksmí ragyogó lakhelye.
26. vers: Az, aki ezen a Szív Lótuszán meditál, olyanná válik, mint a Beszéd Ura, és mint az Ísvara, képes lesz megvédeni és elpusztítani a világokat. Ez a lótusz olyan, mint a mennyei kívánságteljesítő fa, Sharva (Síva) lakhelye és ülőhelye. A Hamsa (vagyis a dzsívátmá, a lélek) díszíti, mely olyan, mint a mécses mozdulatlan lángja egy szélmentes helyen. A szirmok, melyek körülveszik és díszítik a nap régiója által megvilágított tövét, elbűvölnek.
27. vers: Ő a lagkiválóbb a jógik között, a nők számára kedvesebb a legkedvesebbnél, a legbölcsebb, megfontolt, és nemes tettekkel teli. Tökéletesen ura az érzékeinek. Az elméje intenzív koncentrációban van és a Brahmannal kapcsolatos gondolatokban van elmerülve. lelkes beszéde úgy folyik, mint a tiszta víz forrása. Olyan, mint a Dévatá, Laksmí szerelme, és saját akaratánál fogva képes mások testébe hatolni."
Ez utóbbi vers azt a jógit írja le, aki sikerre vitte a szívcsakrára irányuló meditációt, mely a mások testébe való belépés képességével ajándékozza meg. Azonban ennél a csakránál tapasztalhatjuk a legnagyobb eltérést a tradicionális és a New Age színvilág között. Az ezoterikus körökben általában a zöld színt és energiát szokták a szívcsakrához kapcsolni, esetenként még a rózsaszínt. Itt azonban a Bandhúka virág világosabb vöröses, enyhén narancssárga színével találkozunk, valamint a füst színével, illetve az istenségek Nap-színben ragyognak. Zöldnek nyoma sincs. A következő részben a fennmaradó három csakra tradicionális és modern szín-analógiáit vesszük szemügyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése