Az alábbiakban a Satcsakra-nirúpanából fogok idézni, amit Swami Purnananda írt a 15 században, és a hat csakra leírását tartalmazza. Ezt, a tantra-jógából ismert szimbolikát vetjük össze a modern szerzők által a csakrákhoz rendelt színekkel, melyek általában a szivárvány színeit követik.
"4. vers: Most következik az Ádhára lótusz. A szusumná szájához kapcsolódik, a nemi szervek alatt és a végbél fölött helyezkedik el. Négy, karmazsinvörös szirma van. A feje lefelé lóg. A szirmain négy betű van a Va-tól a Sa-ig, ragyogó arany színben.
5. vers: Ebben a lótuszban található a Prithiví (föld) négyzete, melyet nyolc csillogó lándzsa vesz körbe. Ragyogó sárga a színe, és szép. mint a villám. A Dhará bídzsa (mag-mantra) található benne.
6. vers: Négy karral díszítve és az elefántok királyán ülve a gyermek teremtőt (Brahmát) hordozza az ölében, aki ragyogó, mint a fiatal nap, négy ragyogó karja van, és négy lótuszarca. (A múládhára csakra istenség Indra, és a négyfejű gyermek Brahmát tartja az ölében).
7. vers: Itt lakik a Dákiní nevű Déví (istennő), négy karja ragyog a szépségtől, a szemei pedig ragyogó vörösek. Annyira fénylik, mint számos, egyszerre felkelő nap. A mindig tiszta intelligencia megnyilvánulásának hordozója.
8. vers: A Vadzsrá nevű nádí torkában és az Ádhára lótusz magházában örökké fénylik a gyönyörűen ragyogó és lágy, villámszerű háromszög, a Kámarúpa, melyet Traipuraként ismernek. Mindig és minden hol ott van a Kandarpa nevű váju, mely mélyebb vörös, mint a Bhandudzsíva virág, és az Élőlények Ura, mely tízmillió napként ragyog.
9. vers: A háromszögön belül ott van Szvajambhú Linga-formájában, gyönyörű, mint az olvadt arany, fejjel lefelé. A tudás és a meditáció által nyilvánul meg, és egy friss levélhez hasonlít a formája és a színe. Ahogy a villám és a telihold hűvös sugarai elbűvölnek, úgy bűvöl el az Ő szépsége is. A Déva, aki örömmel lakik itt, ugyanúgy, mint Kásíban, az örvény formáját veszi fel.
10-11. vers: Fölötte ragyog az alvó Kundaliní, mely olyan finom, mint szálak a lótusz szárában. Ő a világ elbűvölője, finoman eltakarva a Brahma-dvára száját. Mint a kaglóhéj spirálja, ragyogó kígyó-szerű formája három és félszer tekeredik körbe Siva körül, és olyan a színe, mint a fiatal, erős villám erőteljes villanása. édes duruzsolása olyan, mint a szerelemtől megrészegült méhek zajának zümmögése. Dallamos verseket és képverseket alkot, és minden más prózai és verses művet sorrendben vagy másként szanszkrit, prákrita és más nyelveken. Ő az, aki a világ összes lényét fenntartja a belégzés és kilégzés által, és úgy ragyog a Múla (gyökér) lótusz közepén, mint a csillogó fények lánca.
12. vers: Azon belül uralkodik Pará, a Srí Paramésvarí, az örök tudás felébresztője. Ő a mindenható Kalá, aki csodálatosan ügyesen tud teremteni, és finomabb a legfinomabbnál. Ő annak a folyamatos ambrózia-áradatnak a befogadója, mely az Örök Gyönyörből származik. Az Ő ragyogása által van megvilágítva az egész univerzum és annak alsó fele.
13. vers: Így meditálva Rajta, aki a Múla csakrában ragyog, tízmillió Nap fényével, az ember a beszéd urává válik és király lesz az emberek között, és jártassá válik mindenféle tudásban. Örökre mentes marad a betegségektől, lelke legbelsejét pedig nagy elégedettség tölti el. Tiszta lesz a szándéka, szavai mélyek és dallamosak lesznek, és a Dévák legfőbbikét szolgálja."
A múládhára-csakrában tehát a vörös szín az uralkodó, bár aranyból és sárgából is van bőven, illetve a Siva-linga feketés színű, míg az őt körülvevő Kundaliní inkább ragyogó fehér. Nem könnyű megérteni a középkori szerzők cikornyás megfogalmazását, ez a leírás mégis inspirációt adhat a meditációhoz, melyen keresztül mindezek az élmények megnyilvánulhatnak.
A New Age irányzatok általában a vörös színt társítják a múládhára csakrához, ami a klasszikus leírások szerint is elfogadható. A további részekben a többi csakra leírását is közölni fogom majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése