"A következő figyelemre méltó személyiség B.K.S. Iyengar. Ő a saját elmondása szerint 14-15 éves korában két évet töltött Mysore-ban, és úgy ismerte meg Krishnamacharyát, hogy az feleségül vette a nővérét, Namagirit. Iyengar azt nyilatkozta, hogy a fent említett két év alatt (1934-36) Krishnamacharya körülbelül tíz-tizenöt napot foglalkozott közvetlenül vele, de ezek meghatározóak voltak a további élete szempontjából1.
Iyengar azt is említette, hogy csak néhány ászanát tanult közvetlenül gurujától, a többit a saját gyakorlása során fejlesztette ki. Ugyanakkor azt is említette, hogy Krishnamacharya Mysore-ban és Punéban is számos alkalommal hívta Iyengart bemutatót tartani, és egyes haladó pózokat előzetes gyakorlás nélkül, közvetlenül csak a bemutatón csináltatott a sógorával2. A következő szavakkal jellemezte mesterét:
„Én éltem együtt Gurujivel. Láttam, hogy nem
volt ugyanolyan Madrasban, mint Mysore-ban. Mysore-ban forró volt,
mint a tűz, Madrasban pedig hűs, mint a víz, egy teljesen
ellágyult személy. Mégis, osztályon felüli tanár volt.”
Talán
ez magyarázatot ad arra is, hogy azok a tanítványok, akik később
is Krishnamacharyával maradtak, egy teljesebb, személyre szabottabb
rendszert sajátítottak el tőle, mint a mysore-i tanítványok.
Iyengar, bár az 1937-ből származó filmfelvételek tanulsága
szerint maga is könnyedén végre tudta hajtani a vinyászákat,
amikor ugyanabban az évben Punéban kezdett oktatni, és főleg,
amikor 1952-ben Yehudi Menuhin jóvoltából nyugatra is eljutott,
kihagyta rendszeréből a vinyászákat,
és az ászanák
anatómiai részletekbe menő oktatását helyezte előtérbe3.
1966-ban
publikált, „Light on Yoga” című könyvében mintegy 200 ászana
végrehajtását ismerteti, különböző pránájáma-gyakorlatok
mellett4.
Gyakorlási rendszerében mindezek a pózok szerepelnek, bár a
haladóbb pózokat viszonylag kevés tanítvány sajátítja el, és
a hosszú kitartások mellett az anatómiai részletekre és a belső
testérzetekre koncentrálnak a gyakorlás során. Ez talán Iyengar
alaposságával magyarázható, valamint azzal a ténnyel, hogy a
nyugati tanítványok teste nem volt olyan mértékben felkészülve
a haladó ászanák
befogadására, mint az indiai fiúké. Iyengar könyveiben sokat
beszél a pránájámáról
és a nyolcfokú jóga magasabb gyakorlatairól is.
1Medin
2004: 4. old.
2Desikachar
2005: 189. old.
3
http://en.wikipedia.org/wiki/BKS_Iyengar
4
Lásd Iyengar 2003.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése