Éppen utánaszámoltam a minap, lassan tíz hónapja, tavaly március óta folytatódik a vegán kísérlet, vagyis akkor döntöttem el, hogy leállok a tejtermékek fogyasztásával, és rá egy-két hónapra Orsi rá- (illetve le-) beszélésére leálltam a szójával is. A finomított gabonákat és a cukrot már jóval korábban kiiktattam az étkezésemből, de a gabonák az egy külön téma, majd valamikor írok róla egy blogbejegyzést. Ami a legszámottevőbb változás, az az állati eredetű fehérje teljes elhagyása. Helyette még több zöldséget, gyümölcsöt, superfoodot tolok, illetve fehérjeforrásként főleg olajos magvakat, hüvelyeseket, pár féle gabonát, és vegán protein-port fogyasztok. Ez utóbbi kendermag- rizs- és borsóprotein keveréke.
A húsról és a tojásról már 24 éve leálltam, 1990 tavaszán. Tejtermékből viszont nagyon sokat fogyasztottam egészen tavalyig, és valószínűleg a szervezetem megelégelte az iszonyú kazein-terhelést (ez kb heti 10 kiló tejterméket jelentett összességében joghurt, túró, sajt és proteinpor formájában). A kazein ugyanis az egyik leglassabban és legnehezebben emészthető fehérje, és számos krónikus betegség, (rák, csontritkulás, autoimmun betegségek) kifejlődését elősegíti. Emellett lelassította az emésztésemet, és az izomépítést is. Sokan azt gondolják, hogy ha nagy mennyiségű állati fehérjét fogyasztanak, akkor gyorsabban épül az izmuk, de ezt csak azért gondolják, mert nem próbálták ki a növényi fehérjét, ami sokkal jobban és könnyebben emészthető, és ahogy a metabolizmusunk felgyorsul, az izomépítő és renegerációs folyamatok is gyorsabbak lesznek.
Nos, mik a tapasztalataim eddig a vegán étrenddel? Sokkal frissebb vagyok, nem vagyok annyira fáredékony, és jobb a teherbírásom, gyorsabb a regenerációs időm. A testsúlyom is nőtt 2-3 kilót egy év alatt, ami főleg izomba ment. Ez volt az egyik fő kritérium, amit a kísérletnél megszabtam: ha hirtelen fogyni kezdek, akkor valami nem oké. Ekkora edzésterhelés mellett a fogyás arra utal, hogy az izmot égeti a szervezet a munkavégzés során, vagyis elégtelen a tápanyag-bevitel és a regeneráció. Nos, úgy érzem, haladok előre, lassan, de biztosan. Az erőnlétem jobb, a régi trikóimba már nem nagyon férek bele. A harcosok étrendjének megfelelően este eszem a legtöbbet, mégis meglátszanak a kockák a hasamon. Reggel pedig nem ébredek úgy, mintha gyomronlőttek volna, míg egy lisztet és sajtot tartalmazó vacsora után szinte mindennapos volt a "másnaposság-érzet".
Áprilisban eltört a karom, ez is szépen meggyógyult a zöldturmixok és az algák segítségével. Közben Orsi terhes is lett, vagyis úgy látszik, a vegán étrend a termékenységet is elősegíti. Bár Orsi most néha megkívánja a tejterméket, és a gyerek elől sem fogjuk minden áron tiltani, én úgy érzem, hogy sikerült megszabadulnom a kazein-függőségtől. A kazein és az állati fehérjék ugyanis függőséget okoznak, és az ember elkezd ragaszkodni az ízükhöz, ami miatt újra és újra enni akar belőlük, akkor is, ha tudja, hogy nem tesz jót az egészségének. Az állati fehérje hirtelen megvonása pszichés elvonási tüneteket, sóvárgást szokott produkálni, mert valahogy a szervezetünk függővé válik az állati fehérje emésztése során keletkező toxinoktól, és amíg azok teljesen ki nem ürültek (ami pár hónapot jelent), addig a sóvárgás még fenn fog állni. Egyébként a tofuval és a szejtánnal (búzafehárje) is hasonló a helyzet. A vegánok húspótlónak használják őket textúrájuk és magas fehérjetartalmuk miatt, és mivel fogyasztásuk megdobja a dopamin-szintet az agyban, úgy érezzük, hogy laktatóbbak és több elégedettséget okoznak, mint egy olyan vegán étel, amiben nincsenek benne.
Az emésztésem felgyorsult, és a hüvelyesek vagy kafiolfélék is sokkal kevésbé puffasztanak, mint amikor ettem tejterméket. Ez talán annak tudható be, hogy a tejtermék eléggé odacsap a bélflórának, mivel sokáig rohad a beleinkben, míg a növényi ételek sokkal hamarabb emésztődnek, és rosttartalmuk miatt hamarabb továbbítódnak a tápcsatornában. A testszagom régebben sem volt kellemetlen, ebben nem észleltem különösebb változást, bár érzékeny vagyok a szagokra. A bőrömről sem tudom megmondani, hogy mennyit változott, talán külső szemlélő jobban látja. Minden esetre tavaly nyáron sokkal jobban lebarnultam, mint eddig bármikor, és szinte egyáltalán nem égtem meg. A napozásról meg a D-vitaminról is majd illene külön cikkben nyilatkozni, valamikor ráveszem magamat.
Talán vidámabb is vagyok, jobb a stressztűrő képességem, és képes vagyok a legsötétebb pillanatokban is látni a fényt az alagút végén. Ez szerintem azért fontos, mert az elménknek nagy hatalma van, hogy bevonzza a pozitív vagy negatív dolgokat, attól függően, hogy min meditálunk a legtöbbet. A táplálék minősége pedig erősen befolyásolja a gondolatainkat is.
Amikor elkezdtem a vegán kísérletet, akkor megfogadtam, hogy nem fogok vallást csinálni belőle, és üldözni azokat, akik másképp táplálkoznak, mindenféle egészségügyi, erkölcsi, ökológiai meg egyéb érvekre hivatkozva (amik nem mellékesen szép számmal vannak, és igazak is). Azt is többször elmondtam, hogy mindenkinek másmilyen a testalkata, emésztése, genetikája, életvitele. Ezért nem jelenthetjük ki, hogy hajszálpontosan ugyanúgy kell táplálkoznia mindenkinek. Én folytatom a magam kísérletét, és ha ti is kedvet kaptok hozzá, akkor szintén érdemes nekilátni, és addig módosítgatni, amíg nem vagytok elégedettek az eredménnyel.
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése